Rendszerváltás és az MTI

	Bonni rakéták
(Rudolf Horst) München, 1989. február 9. (Deutschlandfunk) - A Szövetségi Köztársaságban egyre felfokozottabbá válik a vita Bonn valódi vagy vélt rakétatervei körül. A szövetségi honvédelmi minisztérium 1982- ben adott megbízatást a müncheni fegyverkonszernnek a Messerschmidt-B.G. cégnek, vizsgálja meg egy 500 kilométer hatósugarú hagyományos rakéta megépítésére és ezen belül optimális célzó pontosságának esélyeit. Mivel a Szövetségi Köztársaság már 1955-től a NATO-ba történt belépésekor szerződésben ünnepélyesen lemondott a nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek gyártásáról, tulajdonáról, magától értetődik, hogy a bevezetőben említett minisztériumi tanulmány kizárólag a hagyományos fegyverrendszer megépítésének tanulmányozására vonatkozik. A müncheni fegyvergyártó konszern tehát szigorúan tartotta is magát ehhez a feltételhez, még akkor is, amikor egy amerikai céggel tapasztalatokat cseréltek a rakétarendszer megépítéséről. A német elnevezésből rövidített úgynevezett ecknest - műszaki, kísérleti program - annak az elgondolásnak a szolgálatában áll, hogy a személyzetet igénylő repülőgépek helyett védőrakétákkal oldják meg a NATO légiterének védelmét. Annak a taktikai feladatnak az ellátásáról van szó, hogy háborús veszély esetén időben hatályon kívül helyezzék az ellenséges repülőtereket és támadó fegyvereket. A hadászati szempontból laikus ember számára is világos, hogy az ellenséges légvédelem és radarállomások miatt milyen veszélyes lehet egy elhárító akció. A veszély csökkentését azzal lehet elérni, ha egyrészt minél kevesebb repülőgépnek kell megoldani ezt a feladatot, másrészt ha mélyrepüléssel kikerülik az ellenséges radar hatósugarát. Ezek ellen a gyakorlatok ellen nem csak a ranksteni katasztrófa óta tiltakozik hevesen a közvélemény, hanem a honvédelmi minisztérium parlamenti államtitkárának is búcsút kellett vennie posztjától. A leszerelés nyugatnémet megszállottjai és velük együtt az NDK propagandistái az ecknest tanulmányt a kiöregedett rakéták esetleges korszerűsítésével próbálják kapcsolatba hozni. A szövetségi kormány szóvivője kijelentette: arra az álláspontra helyezkedik, hogy e rakéták sorsáról akkor kell dönteni, ha a küszöbönálló leszerelési tárgyalásokon nem sikerül alacsonyabb szintű egyensúlyt teremteni. Azt azonban könnyű megérteni, hogy egy korszerűsített légelhárító rendszer, amely pontosan a célba találó rakéták helyett lemond a személyzetet igénylő repülőgépekről, ugyancsak fejfájást okozhatott. A védelmi rendszert igenis teljesen át kellene alakítani. Ilyen erős védelmi töltetű vitával azonban csak az SDI létrehozásának idején találkozunk. Teljesen jogos, hogy a leszerelési lázban élő korunkban felvetődik a teljes demilitarizálás gondolata. Csak hogy ebből a két ötletből mindaddig semmi sem lesz, amíg az emberek egy csoportja ilyen vagy olyan formában megkísérli akaratát ráerőszakolni másokra. Még senki sem tudott megfelelően ellentmondani annak a történelmi szállóigének, hogy ha békét akarsz, készülj a háborúra. +++ 1989. február 9., csütörtök
Vissza »