|
|
 |
|
 |
A Mindszenty-ügy ma
|
München, 1989. február 8. (SZER, Világhíradó) - Ismét a múlt
tisztázatlan kérdéseiről: ma 40 éve a Budapesti Népbíróság
különtanácsa Mindszenty József bíboros érseket, Magyarország
hercegprímását életfogytig tartó fegyházra ítélte. Az ítélet
szövege szerint a demokratikus államrend és köztársaság
megdöntésére irányuló szervezkedés, hűtlenség és a
devizarendelkezések megszegése miatt.
Frank Miklós emlékezik:
Az ítéletet megelőzően 1949. február 3-ikán, 4-ikén és 5-ikén folyt
le a per a magyar főpap és a vele együtt letartóztatott többi
vádlott ellen, mely a Moszkva által irányított kirakatperek
történetében talán a legaljasabb volt.
A vádlottak padján - elválasztva a többi vádlottól - ült egy
emberroncs, akiben nem lehetett felismerni a kemény és határozott
főpapi egyéniséget. A bíboros tekintete tétova, hangja reszketős
volt, amikor az elnök kérdésére megerősítette, hogy a politikai
rendőrség semmilyen nyomást nem gyakorolt rá.
Az ÁVO pribékjeinek 38 napra volt szükségük, hogy megtörjék. Miután
a bevált metódusokkal, ütlegekkel, rúgásokkal, pszichológiai
terrorral nem értek célt, kábítószereket kevertek levesébe, és a
fogházorvos akaratbénító tabletták bevételére kényszerítette.
Okmány- és kézíráshamisítás egészítette ki a repertoárt.
Mindez ma már történelem. A mai Magyarország undorral fordul el
ezeréves történelmünk talán legsötétebb szakaszától. Csak a kormány
késlekedik még levonni a következtetést. A nap mint nap előkerülő
tények és bizonyítékok súlya alatt a vértanú bíboros
rehabilitációja ennek ellenére megkezdődött.
Egy olyan óvatos lap, mint az Új Ember, mely kevesebb mint egy
évvel ezelőtt még nem merte közölni Gyulai Endre püspök cikkét,
amelyben általánosságban követelte a Rákosi-korszak egyházi
áldozatai számára az elégtételt. Január 5-iki számában Negyven éve
történt címmel aláírás nélkül, tehát feltételezhetően a
főszerkesztő tollából megemlékezik a Mindszenty-perről.
Idézi a marxista egyháztörténészt, Gergely Jenőt, aki elismeri,
hogy előre megszervezett koncepciós perről volt szó. A cikkíró
hiányolja, hogy a per háttéranyagának feltárása és Mindszenty
tárgyilagos szellemi portréjának megrajzolása még várat magára.
Arra azonban még nem szánja rá magát, hogy közvetlenül is sürgesse
a vértanú prímás rehabilitálását az ellene felhozott koholt vádak
alapján.
Az adott helyzetben az ember többet várt volna, több nyílt
tanúságtételt az igazság oldalán. El kell ismerni, hogy ez is
haladás és remélhetőleg még kissé félénk kezdete egy folyamatnak,
amely végül is az őt megillető helyre állítja a hitvalló prímást.
A cikk befejező része idézet Mindszenty 1948 karácsonyi szent
beszédéből. Ebből való a következő mondat: "Ellentmondásnak
látszik, de valójában az a nép áldott, amelynek vértanúi vannak. Ne
feledjétek el szavamat, van vértanúság vérontás nélkül is." +++
1989. február 8., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|