|
|
 |
|
 |
Sztálin életrajzai (1. rész)
|
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. február 8. szerda (MTI-tud) - Hamarosan oroszul is megjelenik Roj Medvegyev szovjet történész mintegy két évtizede Nyugaton kiadott ,,Majd ítél a történelem,, című Sztálin-életrajza. Ugyancsak mostanában várható Dmitrij Volkogonov ,,Győzelem és tragédia,, című könyve, amely szintén Sztálinról szól. A két történésszel közölt legújabb számában terjedelmes beszélgetést a Moszkovszkije Novosztyi című hetilap.
Medvegyev - mivel a levéltári anyagokhoz való hozzáférés
lehetősége elég szűkre szabatott - a sztálinizmus éveinek
szörnyűségeit átélő tanúkat faggatta, akik közül sokan az SZKP XXII.
kongresszusáig féltek megszólalni. Könyvének alapjául több mint
kétezer interjú szolgált, de az 1968-ban elkészült első változatához
alapanyagként felhasznált sok irodalmi alkotást is.
A hadtörténész Volkogonovnak alkalma nyílt megismerkedeni
Sztálin levelezésével, a környezetéhez tartozók közül soknak az
archívumával. A történész számára az a felismerés adott ösztönzést a
munkához, hogy - mint mondta - a politikai vezető többször is
meghalhat. Sztálin, aki erősen rányomta bélyegét hazája
történelmére, fizikailag régen meghalt, de politikailag nagyon élő.
Medvegyev, aki alkotói szabadsága érdekében ,,szabadúszóként,,
dolgozott, 1969-ben adta át könyvét egy amerikai kiadónak. Ezután
Grisin (a moszkvai pártbizottság egykori első titkára, az SZKP
Politikai Bizottságának volt tagja) közölte vele, hogy a párt
elkészítette a maga végleges állásfoglalását Sztálinról, s ezért nem
kell visszatérni a témára. Ettől fogva többször meglátogatták őt
rendőrök, naplopónak titulálva őt, sőt, 1971-ben és 75-ben
archívumát is elkobozták. Medvegyev számított erre, s a legfontosabb
iratokról mindig két példányban készített másolatokat.
Jurij Andropov, aki még nem a KGB (Állambiztonsági Bizottság)
elnöke, hanem a párt kb-titkára volt, 1965-ben nemcsak hogy nem
ítélte el Medvegyevet munkájáért, de bátorította is a folytatásra.
Később a kutatót kizárták a pártból, majd később, Andropov halála
után, másfél éven át lakóházát is őrizték s igazoltattak minden
hozzá menőt vagy tőle távozót. Pedig - mint megjegyezte - nincs
olyan törvény, amely tiltja könyvek külföldön való megjelentetését.
Volkogonov hosszú évekig a szovjet hadsereg politikai
főcsoportfőnökségének munkatársa volt, s amikor úgy döntött, hogy a
történeti kutatásnak szánja alkotóerejét, ez összeegyeztethetetlen
volt akkori feladatkörével. Így lett a Hadtörténeti Intézet
vezetője. (folyt.)
1989. február 8., szerda 16:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|