Rendszerváltás és az MTI

	SZOT nagygyűlése
München, 1989. február 7. (SZER, Világhíradó) - A SZOT sem akar tétlen maradni. Ezt mutatja a ma délutáni budapesti nagygyűlés a MÁV északi járműjavító üzemcsarnokában, ahol a hivatalos szakszervezetek közölték: nem tartják kötelezőnek magukra nézve a kormánnyal kötött megállapodások egy részét. A minimálbérek emelését követelve javasolják, hogy a legszegényebbek számára - ha másként nem megy - legalább utalványt adjanak tejre és kenyérre. Amikor az szegénység ilyen méreteket ölt, időszerű a kérdés: van-e szükségünk egy 110-130 milliárd forintra becsült új beruházásra? Nagy András budapesti jelentését olvassuk fel: - A vitatható, vagy egyértelműen félresikerült nagyberuházások fatális sorozata után a magyar társadalomnak igen nagy szüksége lenne már egy biztos megtérülést ígérő közhasznú gazdasági vállalkozásra. Azonban keservesen csalódtak azok, akik tegnap este azzal a reménnyel mentek a Fidesz I. kerületi művelődési házban megtartott rendezvényére, hogy az 1995-ben Bécsben és Budapesten megnyitandó közös osztrák-magyar világkiállítást ilyen biztos vállalkozásként üdvözölhetik majd. A részletekből, amelyeket Langmár Ferenc Fidesz aktivista elnöklete mellett a legbeavatottabb személyek, Marjai József volt miniszterelnök-helyettes, a világkiállítás tervezésére összehívott tárcaközi bizottság elnöke és Somogyi László volt építésügyi miniszter ismertetett, az derült ki, hogy a tervezett világkiállítás jól illeszkedik a kételyekkel, bizonytalanságokkal, vélt, vagy valóságos hátrányokkal, pazarlással terhes magyar nagyberuházások sorába. Nem mintha a fő tervezők érvei minden meggyőző erőt nélkülöznének. Azt ígérik, az Expo 95-re egyébként is szükséges és hasznos létesítményeket, utakat, vasutakat, telefonhálózatokat, szállodákat, parkolóhelyeket építenek meg, vagy újítanak fel. A rendezvény egyengetné az Európába vezető utunkat és elősegítené az olyannyira vágyott működő tőke beáramlását. Az ellenzők - közöttük Schneller István (?) és Miklósi Endre építészek - ezzel szemben túlzottan költségesnek, gazdaságtalannak és az ország valós állapotához mérten megalomán mutatványnak bélyegezték a vállalkozást. Emlékeztettek arra, hogy eddig valamennyi világkiállítás deficitesnek bizonyult. Az idegenforgalmi és egyéb 'bevételek nem fogják fedezni a már most 110-130 milliárd forintra becsült kiadásokat, az infrastrukturális létesítmények pedig még tovább növelik a főváros és az elmaradott körzetek közötti feszültségeket. Ráadásul éppen olyan időszakban kellene újabb, nagyarányú kiadásokba bocsátkoznunk, amikor a felvett hitelek törlesztési terhei a legmagasabbak. +++ 1989. február 7., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »