|
|
|
|
|
|
|
|
A KB pénteki ülése - 1956 (SZER, Világhíradó)
A KB dönteni akar abban - és a döntésnek esetleg személyi
következményei lesznek -, hogy elfogadja, vagy elutasítja az MSZMP
által megbízott párt testület, a történelmi albizottság
megítélését: 1956 népfelkelés volt.
Sokan elmondták már, hogy nem a KB határozat fogja eldönteni azt,
amit a magyar nép 32 éve tud, csak nem mondhatott ki hangosan.
Mégis súlyosán nyom a latban, hogy a KB miként reagál arra a
higgadt, realista és felelősségteljes állásfoglalásra, amelyet 16
független szervezet tegnap közzétett nyilatkozata kifejez.
A független szervezetek együttműködése, idézem szó szerint: "akár
koalícióban az MSZMP-vel, akár a konstruktív ellenzék alkotmányos
pozíciójában, csak a törvénytelenségek önkényuralmát megtestesítő
sztálini pártállammal szemben, 1956-ban kirobban népfelkelés
igazságos történeti megítélésével, revideált felfogásával
képzelhető el."
Ebben a fogalmazásban és abban, hogy ennek elvetése beláthatatlan
következményekkel járhat, 16 jelentős független csoport egyetért és
ez nem csekélység. Ezzel a KB-nek számolnia kell.
|
|
|
|
|
|
|
SZU - Japán
|
Szántó András, az MTI tudósitója jelenti:
Moszkva, 1989. február 7. kedd (MTI-tud.) - A szovjet-japán kapcsolatokban túl lehet lépni a pangás időszakában kialakult helyzeten, de ehhez fel kell adni az egymással szemben táplált előítéleteket, s arra kell törekedni, hogy mindkét fél számára elfogadható kompromisszumot találjanak a vitás kérdésekre. Ezt írja a Pravda hasábjain kedden Vszevolod Ovcsinnyikov. A lap egyik vezető kommentátora annak kapcsán fejti ki véleményét a szovjet-japán kapcsolatokról, hogy Tokió kezdeményezésére kedden ismét megtartják az ,,északi területek napját,,.
A kommentár felidézi a kormányzó Liberális Demokrata Párt nemrég lezajlott kongresszusának azt a megállapítását, amely szerint végső szakaszához közeleg az ,,északi területek,, visszaszerzéséért folytatott kampány. A Kuril-szigetek négy, japán részről évtizedek óta vitatott hovatartozású szigetéről van szó, amelyek visszakövetelésére hosszú ideje február 7-én a tokiói kormány kezdeményezésére emléknapot tartanak. Mintegy két hónappal ezelőtt, Sevardnadze szovjet külügyminiszter tokiói tárgyalásai idején azt a remény hangoztatták, hogy végre sikerül annyi év után normális mederbe terelni a kétoldalú kapcsolatokat. Ez év januárjában Párizsban ismét tárgyalt a két külügyminiszter, s ekkor a japán fél előfeltételekhez kötötte a kétoldalú viszony javítását, egyebek között annak a hat megállapodásnak az aláírását, amelyről Tokióban egyezségre jutottak. Később tisztázva az álláspontokat, a japán fél hangsúlyozta, hogy három - a gazdasági együttműködés elveiről, a beruházásvédelemről és a bankképviseletek megnyitásáról szóló - megállapodást csak a négy sziget ,,visszaadásáról,, kötött megállapodás után készek aláirni. Ovcsinnyikov utal rá, hogy például a japán-kínai vagy a japán-dél-koreai viszonyban félre tudták tenni a vitás kérdéseket, s az értelmetlen, céltalan ultimátumok helyett a kompromisszumokat keresték. Egyértelmű - idézi a cikk a Pravda egy korábbi megállapítását -, hogy a ,,területi kérdés,, melegen tartásával Japán saját katonai kiadásainak növelését igyekszik megokolni. Figyelmen kívül hagyva az Ázsiára is kiterjedő egyoldalú szovjet leszerelési lépéseket, Japán olyan mértékben növeli katonai erejét, hogy már joggal tekinthető katonai nagyhatalomnak. A viszony javítása érdekében ebből a helyzetből csak az előítéletek és az előfeltételek feladásával lehet kilábalni - fejeződik be a Pravda kommentárja. +++
1989. február 7., kedd 10:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|