Rendszerváltás és az MTI

	Sztrájktörvény
London, 1989. február 6. (BBC, Panoráma) - A sztrájk, pontosabban a sztrájktörvény a vitatott témák közé tartozik Magyarországon is, mint budapesti tudósítónk Sally Ackroyd jelentette. - Mind a hat magyar független szakszervezet, amely az utóbbi évben alakult, máris elítélte a sztrájktörvény-tervezetet, melyet elnyomónak és egyeduralminak minősített. Két hivatalos szakszervezet, a Filmipari és a Tudományos Dolgozók Szakszervezete, - ugyanúgy, mint nyolc független politikai csoport -, támogatását fejezte ki. A törvényjavaslat értelmében a sztrájkokat csakis olyan esetekben fogják engedélyezni, amikor egy vállalat vezetősége és dolgozói között közvetlen vita alakul ki. Törvényen kívül helyezik azonban a politikai, az általános sztrájkokat, valamint az úgynevezett szolidaritási akciókat. És a munka beszüntetése azonnal törvényellenesnek mondható ki, amennyiben - a törvénytervezet szavaival élve - annak több hátránya van, mint előnye. Az új koalíció bírálta a kormányt, amiért korlátozni akarja a sztrájkakciókat, ahelyett hogy intézkedési javaslatokkal állna elő az egyeztetésre vonatkozóan. Továbbá: azzal vádolta a hatóságokat, hogy szándékkal kerülnek bármiféle nyilvános vitát a törvénytervezetre vonatkozóan, amely várhatólag két hónapon belül kerül a parlament elé. Egy ma kiadott közös nyilatkozat azt mondja: a koalíció megpróbálja majd elnyerni parlamenti képviselők támogatását, közös akciókat fog szervezni, és a politikai rábeszélés minden lehető formáját beveti majd, hogy megakadályozza a törvénytervezet jelenlegi formában való elfogadását. Az utóbbi hetekben egyre nyilvánvalóbbá válik a magyar munkásság elégedetlensége, amióta a kormány óriási áremeléseket jelentett be az élelmiszerek, az árucikkek és a különböző szolgáltatások terén egyaránt. A hivatalos szakszervezetek szintén - eddig szokatlan hangnemben - bírálták a kormány gazdaságpolitikáját, amelynek értelmében az idén tovább csökkent a munkabérek reálértéke. A koalíción belüli 16 csoport kijelentette: amennyiben a munkásságnak nem biztosítják a módját az elégedetlenség kifejezésére, vagy ha nem teszik lehetővé a független egyeztetést - országszerte spontán kitörhet a nyugtalanság. - Délután telefonon beszélgettem Forgács Pállal, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete országos választmányának tagjával. Mindenekelőtt azt kérdeztem tőle, hogy melyek a leglényegesebb kifogásaik a sztrájktörvény-tervezetével szemben? - A legfontosabb kifogásunk az, hogy mi a sztrájkjogot a szakszervezeti szabadságjogok egyik legfontosabbikának tartjuk. És mint köztudott: ezek a jogok az alapvető emberi jogok közé tartoznak. A jogállamiság azt is jelenti, hogy az alapvető emberi jogok gyakorlását kell biztosítani, nem pedig ezek tiltását, vagy korlátozását. Jelenleg ugyanis nincsen olyan érvényes jogszabály hazánkban, amely tiltaná, vagy korlátozná a sztrájkjogot. Ezzel szemben van olyan nemzetközi egyezmény, amelyhez Magyarország csatlakozott - ilyen a 87-es számú nemzetközi munkaügyi egyezmény, amelynek értelmében a sztrájk akkor is jogos, ha külön törvény nem szabályozza, vagy engedélyezi a sztrájkot. Ez a törvénytervezet viszont, amit most akarnak a parlament elé terjeszteni, egyértelműen korlátozó jellegű, bár éppen a mi bírálatunk hatására tartalmaz némi változtatást, némi pozitív vonásokat - de a maga egészében így is elfogadhatatlannak tartjuk. - És mik a főbb korlátozások ebben a törvénytervezetben? - Az alapvető korlátozás az már a törvénytervezet első mondatából kiderül. A törvénytervezet a sztrájkjogot csak a munkaviszony keretében kívánja engedélyezni - ami azt jelenti, hogy eleve le kellene mondani például a kormány gazdaságpolitikája, vagy társadalompolitikája elleni fellépésnél - hogy végső eszközként a sztrájkot alkalmazhassuk. Tehát ez már egy olyan korlátozás, amit elfogadhatatlannak tartunk, és ami ellentétes nemcsak a kormány meghirdetett demokratizálási törekvéseivel, hanem azokkal a nemzetközi egyezményekkel, amelyekre hivatkoztam, és amelyekhez Magyarország csatlakozott. - A sztrájktörvény tehát korlátozó jellegű - ily módon kizárják a politikai jellegű sztrájkot, és bizonyára az - úgymond - szolidaritási sztrájkot is. - A mostani legújabb verzióban az egyik alternatíva a szolidaritási sztrájk bizonyos formáinak engedélyezése. Tehát ez még egyelőre ebben a törvény-tervezetben, mint egy lehetőség szerepel, ez már egy bizonyos fokig pozitívumnak tekinthető. De maga az egész törvénytervezetnek a mostani jellege, ami tiltó, ami korlátozó - ez a mi véleményünk szerint nem a sztrájkok valóságos elkerülését szolgálná, hanem a vadsztrájkok elszaporodását. Véleményünk szerint ez a sztrájktörvény nem a megbékélést, nem a sokat hangoztatott kiegyezést segítené elő, hanem ellenkezőleg: a dolgozók között az elkeseredés, a kiszolgáltatottság érzését növelné, az indulatok elszabadulásához vezetne, és éppen az ilyenek által elkerülendőnek tartott robbanásveszélyt fokozná. Az a meggyőződésünk, hogy a sztrájkjog korlátozása csak akadályozza a megegyezéses politika feltételeinek kialakulását és alapvetően ellentétes a meghirdetett demokratizálási folyamattal. Ezzel szemben javasoljuk a sztrájkok megelőzésének kompromisszumos módját - azt, hogy együtt dolgozzuk ki az egyenrangú gazdasági partnerek megegyezésén alapuló politikai, jogi, intézményi feltételeket. Tehát lényegében mi nem azért ellenezzük ezt a törvénytervezetet, mert mindenáron sztrájkolni akarnánk, hanem ellenkezőleg: azért ellenezzük, mert nem a sztrájkok tiltásával véljük megoldani az alapvető társadalmi problémákat, hanem egy olyan intézményi rendszerrel, amely eleve szükségtelenné teszi a sztrájkoknak a kirobbanását és végső eszközként való használatát. +++ 1989. február 6., hétfő
Vissza »