Rendszerváltás és az MTI

	Paraguay - puccs után (1.rész)
1988 február 6. (MTI-PRESS) Önpuccs, álzendülés, avagy mégis valódi katonai hatalomátvétel ment végbe Paraguayban? A mozaikkockákat összerakva leginkább az első változat tűnik valószínűnek, hiszen legalábbis szokatlan, hogy egy megbuktatott elnök éppen a puccsisták vezérének házában keressen menedéket. Márpedig a paraguayi fővárosból, Asunciónból érkező első jelentések szerint Alfredo Stroessner a magát máris elnökké kikiáltott Andres Rodriguez dandártábonok vendégszeretetét élvezte, mielőtt elindult volna braziliai számüzetésébe. Ha azonban önpuccsról volt szó, akkor bizony kínosan ügyeltek a részletekre: a hitelesség látszatát nagymértékben növelte, hogy majd háromszáz halálos áldozat esett az elnöki testőrség és a szárazföldi elit alakulatok összecsapásaiban. Ami biztos: Latin-Amerika, de talán az egész világ "Tyrannosaurusa" , legidősebb és legrégebben uralkodó diktátora távozott a hatalom csúcsáról. Meglehet, saját belátásából vonult vissza, hogy megkönnyítse híveinek a rendszer átmentését. Avagy gyengéd erőszakkal bírták rá a távozásra azok, akik felismerték, hogy ha a dolgok továbbra is változatlanul maradnak, az összeomlás előbb-utóbb elkerülhetetlen. Stroessner végzetéről már akkoriban megkezdődtek a találgatások, amikor Latin-Amerika szerte dőlni kezdtek a dominók, egymás után buktak el a katonai rezsimek. Csakhogy a paraguayi rendszer régebbi volt, mint a többiek, s elnyomó gépezete olyan tökéletes, hogy példájából sokat tanultak szomszédai, különösen Pinochet. Paraguay mintha évtizedek óta el akart volna tűnni a világ elől, s ezt könnyen tehette: a négy magyarországnyi államnak nincs tengerpartja, nem keresztezik fontos útvonalak, még a hírek is lassabban járnak arrafelé. A hermetikus elzártságra a lakosok egy részének jó oka volt: számos keresett náci háborús bűnös mellett újfasiszták, bukott diktátorok találtak itt menedéket. Maga Stroessner, bajor bevándorlók fiaként, Paraguayban született. A katonai ranglétrán szorgosan haladt felfelé, s 1954-ben ő volt a hadsereg főparancsnoka, amikor elérkezettnek látta az időt a hatalom megragadására. Rendet és jólétet igért, ám mindennek záloga a rendkívüli állapot több évtizedes konzerválása volt. A világon kevés helyen sikerült ilyen tökéletes személyi kultuszt megvalósítani: Stroessner nevét viselte eddig valamennyi közintézmény, kórház és iskola, de még a főváros nemzetközi repülőtere is. (folyt) 1989. február 6., hétfő 14:07
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »