Rendszerváltás és az MTI

	Lengyelország a kerekasztal előtt (1.rész)
1989. február 6. (MTI-Panoráma) - A közelmúlt gyakorlatában gyökerező jelen létező szocializmusának tagadása az egyetlen kohéziós erő, amely közös platformja lehet az össznépi lengyel vitának, azaz még mindig nem a jövő társadalmi, gazdasági és politikai modelljének kirajzolódó képe. Csak a változások elkerülhetetlen szükségszerűségébe vetett közös hit az, ami a közös, kerek asztalhoz ülteti hétfőn a lengyel társadalom legkülönfélébb világnézeti és politikai irányzatainak képviselőit. Az immár szimbólum értékűvé nőtt kerekasztal valódi tartalmát tekintve éppen nem a nemzeti egységet, hanem e nemzeti egység hiányát jeleníti meg, már önmagában azzal, hogy célul tűzi ki a közmegegyezés kimunkálását a hogyan tovább legalapvetőbb kérdéseiben. Eme össztársadalminak szánt érdekegyeztetés, amelynek valamennyi résztvevője által deklarált célja ,,Lengyelország megmentése,,, valójában az első jelentős lépés lesz a hatalom újraelosztása felé. A feladat tehát nem más, mint új arányok kialakítása a hatalmat eddig gyakorlók és az abból eddig kirekesztettek között. Csak ezen alapelv kölcsönös elfogadása tette lehetővé a kerekasztal megkezdését, azaz a kompromisszum, amelynek lényege: a hatalomból eddig nem részesülők lemondanak a teljes hatalomra tartott igényükről és a hatalom gyakorlói a hatalom kizárólagos monopóliumáról. A Lengyel Egyesült Munkáspárt és a kerekasztalnál is helyet foglaló szövetségesei, akik önmmagukat előszeretettel nevezik a ,,lengyel baloldal,, képviselőinek, alighanem minimális célként e baloldal politikai hatalmának megőrzését tűzték ki, míg a kerekasztal ,,másik oldalán,, helyet foglalók egyelőre megelégedni látszanának a LEMP egyeduralmának felszámolásával, e monopólium széles koalícióra váltásával. A baloldali koalíció politikai vezető szerepének megőrzése a LEMP szemszögéből az ország további szocialista fejlődésének zálogát jelenti, míg a másik oldal számára a legális, intézményes lehetőségek létrejöttét e fejlődési irány befolyásolására, beleértve természetesen az irány megváltoztatását is. E minimális konszenzus létrejötte tehát egyáltalán nem fog sem idilli, sem egy statikus állapothoz vezetni. Sokkal inkább arra lesz alkalmas, hogy nyíltan, nyilvánosan, vagy ha úgy tetszik alkotmányosan és törvényesen szabja meg a minden bizonnyal folytatódó politikai harc kereteit, játékszabályait. Ezzel természetesen mindenki tisztában van és a kerekasztal valamennyi részvevői látják a veszélyeket is. (folyt) 1989. február 6., hétfő 12:41
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »