Rendszerváltás és az MTI

	Vita az MSZMP vezetői között
München, 1989. február 5. (SZER, Világhíradó) Az ország közvéleményét immár jó egy hete izgalomban tartja az a vita, amely az MSZMP vezetői között bontakozott ki Pozsgay Imre ama kijelentése miatt, hogy az 1956-os forradalom népi felkelésnek minősül. Krassó György összefoglalja mindazt, amit a Pozsgay- kijelentés nyomán támadt vitáról tudni érdemes. - A Magyar Szocialista Munkáspártnak - ahhoz, hogy hatalmi helyzetét megőrizze, és ahhoz hogy valamit vissza próbáljon szerezni elveszített tekintélyéből - csak két következetes útja kínálkozik. Az egyik az erős kéz, az erőszakos rendcsinálás, a másik a következetes, a lakosság részéről elfogadott és támogatott reformpolitika. A két irányzat képviselői közül egyik csoportnak sem könnyű azonban a helyzete. A rendcsinálók megzavart sorokkal, és vezér nélkül állnak. Következetlen és kapkodó politikájával Grósz Károly már előttük is lejáratta magát, de ezen felül tudják azt is, hogy a rendteremtés ma már olyan súlyos társadalmi megrázkódtatással járna, hogy a vihar őket magukat is elsodorná. Nehéz a helyzete azonban a reformok híveinek is. Nekik egy többségében konzervatív, még Kádár idejéből fennmaradt, és grószistákkal kiegészített Központi Bizottságot kellene maguk mellé állítani, és ha megkapják a hatalmat, egyszerre kellene megoldást találniuk a megoldhatatlan gazdasági csődre, és a saját programjuknál messzemenően radikálisabb társadalmi mozgalmak kezelésére. A helyzet nem új. Ugyanezzel a dilemmával kellett és kell szembenéznie minden szomszédos kelet-közép-európai ország kommunista vezetőségének, és már 33 évvel ezelőtt az akkori magyar pártvezetésnek is. A hasonlatosság szembetűnő, s ezért nem meglepő, hogy a magyar párt mai reformistái éppen ennek az időszaknak, 1956- nak értékelését választották ki harci terepül -, egyben bizonyítva azt is, hogy mindenfajta igazi megújulás, és a nemzettel való megegyezés csak a forradalom elismerésén alapulhat. A vita tehát elsősorban nem arról folyik, hogy 1956 októberében forradalom, ellenforradalom, nemzeti, demokratikus, vagy népfelkelés volt-e - ezt egyébként a magyar nemzet minden tudományos bizottság nélkül is kezdettől eldöntötte már - hanem a jelenről. Arról, hogy a párt milyen politikát folytasson, hogyan kerülhet el egy újabb robbanást, hogyan biztosíthatja saját túlélését -, és mindezzel szoros összefüggésben arról, hogy személy szerint ki a legalkalmasabb a kialakításra váró pártirányvonal képviseletére. Pozsgay Imre január 28-i politikai kihívást jelentő rádió-interjúja óta - pro és kontra - számos nyilatkozat hangzott el. Elsőként Németh Miklós miniszterelnök és Grósz Károly pártfőtitkár, majd óvatosabban Lukács János KB-titkár, Szűrös Mátyás és Tőkei Ferenc pszichológus (?), az 1956-ról szóló állásfoglalást kidolgozó történelmi albizottság tagja ítélte el Pozsgay lépését - amíg Pozsgay Imre Hódmezővásárhelyen védte magát. A tegnapi nap újabb eseményeket hozott. Nagy Imre, a KISZ első titkára - aki egyben a párt Központi Bizottságának is tagja - Zalaegerszegen beszélt, de igyekezett elkerülni az egyenes állásfoglalást a pártvitában. Grósz Károly Székesfehérvárott szerepelt pártaktíva-ülésen, de beszédét a rádió nem közölte. Megszólaltatta viszont a rádió a 168 óra című adásában Berend T. Ivánt, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, majd Vásárhelyi Miklóst, Nagy Imre volt sajtófőnökét és vádlott-társát, a televízióban Losonczy Géza, és Maléter Pál özvegye beszélt a perről és férjük meggyilkolásáról, a Magyar Rádió pedig ma reggel Hornyák Tiborral, az Újpesti Forradalmi Bizottság egyik - annak idején életfogytiglani börtönre ítélt - tagjával készített interjút. A Budapesti Filmszemlén bemutatták Ember Judit mindeddig dobozba zárt filmjét, a Nagy Imre csoport romániai deportálásának történetét felelevenítő Menedékjogot, és lejátszották a Fekete Doboz elnevezésű független forgatócsoportnak 1988. június 16- ikáról, a párizsi Pere Lachaise temető emlékünnepségéről, és a budapesti tüntetés rendőri szétoszlatásáról készített video- filmjét. A Központi Bizottság ülése előtt 'minden bizonnyal ez befolyásolni fogja a közhangulatot. A pártvita a szó szoros értelmében kikerült az utcára is. Különböző ellenzéki csoportokhoz tartozó fiatalok tegnap a Nyugati pályaudvar aluljárójában több ezer aláírást gyűjtöttek össze Pozsgay Imre támogatására. Tegnap közölték először az 1956-ról szóló állásfoglalást kidolgozó történelmi albizottság tagjainak nevét is. Az albizottság elnöke Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a párt Központi Bizottságának tagja, Horn Gyula külügyi államtitkár, KB- tag, a már említett Tőkei Ferenc filológus (!) és Ormós Mária, a pécsi egyetem rektora, ugyancsak a Központi Bizottság tagja. A felkért szakértők között szerepel Balogh Sándor, a Központi Bizottság Párttörténeti Intézetének igazgatója, és Hajdú Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének főmunkatársa is. Berend T. Iván a tegnapi magyar sajtóban közzétett írásában, és a rádiónak adott interjújában többek között Molnár Erik és Lukács György 1957-es állásfoglalásaira hivatkozva védelmezte a történelmi albizottság véleményét, amely 1956 eddigi értékelését leegyszerűsítettnek tartja, és népfelkelésnek minősíti az eseményeket. Berend T. Iván interjújának legfontosabb része azonban az 1956-os elementáris társadalmi robbanás okainak elemzése volt. A robbanáshoz az vezetett - mondotta Berend -, hogy a párt konzervatív erői kiszorították a vezetésből a reformokat képviselő szárnyat. A továbbiakban - Kádár János számos érdemének hangoztatása mellett - Berend T. Iván megállapította, hogy az elmúlt 30 év megőrizte a sztálinista intézményrendszert, és nem volt képes következetes reformpolitikára. Mindezekkel a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a jelenlegi pártvita leglényegesebb pontjaira mutatott rá. Nem a múltról, hanem a jelenről beszélt. A Központi Bizottság pénteki ülésén ugyanezekről a kérdésekről kell dönteni -, arról, hogy a reformpártiak vezető szerephez juthatnak-e, vagy ismét kiszorítják őket a hatalomból. A Központi Bizottság azonban túlságosan megosztott ahhoz, hogy képes legyen egyértelmű döntésre. Látva ezt, a párttagság is a Veszprém Megyei Pártbizottság tegnapi ülésén egyhangúan úgy döntött, hogy újabb országos pártértekezlet vagy pártkongresszus soron kívüli összehívására kéri fel a párt Politikai Bizottságát. +++ 1989. február 5., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »