Rendszerváltás és az MTI

	Agrárszektor
(Szép Zoltán) München, 1989. február 5. (SZER, Földközelben) - Azt, hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa gittegyletté silányult a szűnni nem akaró megegyezési kísérletei folytán -, mindenki tudja. Ennek ellenére a TOT -, és elsősorban annak első embere: Szabó István - mégis abban a hiszemben tetszelgett, mintha egyedül, és meghatározó módon látná el az összes lényeges érdekképviseleti feladatokat. Mintha egyedül lenne képes és feljogosított a magyar mezőgazdaság érdekvédelmére. A párt Politikai Bizottságában is szavazati joggal rendelkező Szabó István, és a mögé felzárkózott TOT magabiztosságát most nyilván megingatta az új érdekképviseleti csoportosulás megjelenése, amit - egyelőre - "agrárszektor" néven tett ismertté a sajtó. Spontán szerveződés, hozzáértő és cselekedni kívánó - tehát alkalmas emberek csoportosulása, ráadásul olyanoké, akik amúgy is fölléphetnének területi és országos ügyek szószólóiként, "Hiszen valamennyien tagjai az 1985-ben megválasztott Országgyűlésnek. Az agrárszektor életre hívói - jól ismerve a magyar mezőgazdaság mind aggasztóbb és távlattalanabb helyzetét - magával az új parlamenti képződmény tényével is állásfoglalást tettek közzé. Elégedetlenségüket afölött ami van -, de amit szó nélkül eltűrni már sem a jelenben, még kevésbé a jövőben nem szabad. A maguk eszközeivel beavatkozni akaró országgyűlési képviselők szeretnének valamit a helyére zökkenteni, ami évtizedek óta kisiklott. Egészen a hibák és bűnök eredetéig visszakeresve kívánják a számtalan torzítást és ferdítést félresöpörni, hogy végre csakugyan tervezni, termelni, haszonból részesedni lehessen. A tennivalók száma többszöröse annak, amit bármelyik polgári demokráciában föllépő, a magyarországihoz hasonló érdekképviseleti csoport felvállalhat. Nálunk ugyanis úgy kell a helyesnek, ésszerűnek, hasznosnak, előre mutatónak utat törni, hogy mellette számolni muszáj folyamatosan az erőszakkal általánossá- tett régivel, ésszerűtlennel/ haszontalannal, visszahúzóval. Évekig is eltarthat ez a bizonyos kettős érdekvédelem. Viszont ha a tendenciák változatlanságában végre bízni lehet, minden remény megvan rá, hogy a túlsúly ezúttal már nem a pártpropagandáé lesz. A számbavételt pedig nem a Központi Statisztikai Hivatal lakkozó szakmunkásai végzik - publikálják. Mivel az egész szerkezet rossz, a tenni akaróknak igen rövid idő alatt el kell érniök, hogy az Országgyűlés egységes szemléletű intézkedésekkel teremtsen biztonságos, és később sem korlátozható' mozgásteret a mezőgazdasági gazdálkodás mellett a falusi autonómiának is - ideértve minden olyan elemet, amelyek közvetve vagy közvetlenül hatásukat előnyösen, illetve hátrányosan kifejtik -vízrendezés, talajjavítás, erdősítés, útépítés, bányabővítés, hulladéklerakatok létesítése, folyamszabályozás, ipartelepítés, katonai gyakorlóterek, egyéb objektumok megszüntetése, de még akár az idegenforgalmi fejlesztések is. Az agrárszektor - tekintsük akár parlamenti frakciónak, akár eseti vagy alkalmi vitafórumnak, mezőgazdasági kaszinónak - elébe kellene hogy álljon az eseményeknek. Ne a párt bábzsinórjainak feszülését, lazulását méricskélje, hanem alakítson ki a gyakorlati megoldásokra elméleti modelleket, és az-t szigorúan vigye is keresztül. El kell végérvényesen szakítani a mezőgazdasági képleteket a párt kirakatpolitikájától. El kell egyszer s mindenkorra törölni azt a tudatot, hogy a parasztság és a párt kéz-a-kézben járnak együtt a szocializmus útján. Jogot kell - alkotmányos garanciákkal megerősítve - adni a népnek, földtulajdonhoz, földhasználathoz, hitelhez, szövetkezéshez, szövetkezetek feloszlatásához, társulások alapításához, saját törekvéseit kifejező bármely társadalmi- politikai szervezet létrehozásához, ahhoz egyértelműen, hogy lakható országban élhessen, otthonosan, kényszerek és rettegés nélkül. Ha ez megadatik számára, a gazdasági nehézségekkel megbirkózik magában is. Hagyni illenék a falvak népét, hogy temérdek alkotó energiáját az egész Magyarország gyors gyarapodására mozgósíthassa. +++ 1989. február 5., vasárnap
Vissza »