1989.09.08

Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:

1989. szeptember 8.

Közben folytak a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások. A mi delegációnkban már ezek kezdetén változás történt. Hardi Péter helyébe Bejczy Sándor került. Prepeliczay István főtitkárrá történt megválasztása miatt vita alakult ki, hogy a tárgyalások középszintjén ki a delegációvezető. Vörös Vince levélben is rögzítette, hogy továbbra is én vagyok.
Gépkocsit nem vezettem, azóta sem teszem. Feleségemet nem kérhettem meg, hogy a megbeszélésekre meg a vidéki utaimra állandóan kísérjen. Ezért a tárgyalásokat követően sokszor késő este Antall József hozott haza, pedig vele ellenkező irányban laktam. Ő Pesten én Budán. Ennek során a későbbi miniszterelnökkel, a gépkocsiban sokat beszélgettünk, amit folytattunk fél vagy egy óra hosszat, sokszor tovább is házunk előtt. Antall kifejtette az akkor éppen aktuális kérdésekről véleményét. Így például szavaiból kitűnt, hogy nem ellenezné Pozsgay Imre köztársasági elnökségét. Azt is elmondta, hogy miért nem a Kisgazdapártba lépett be. Itt többször utalt Pártay Tivadar erőszakos egyéniségére. A párt szellemi bázisát nagyon gyengének tartotta, a vezetőkét ugyanúgy. A privatizáció, a restitúció kérdéséről is beszéltünk, de itt nem foglalt állást, mintha érződött volna, hogy nem túlzott híve ennek.
A beszélgetések során szóba került a várható hatalomátvételt követő megtorlások kérdése. A létező szocializmus csődbe jutott, a gazdaság szétesőben volt, óriási külföldi hitelállomány terhe nehezedett hazánkra és ehhez jött még, hogy nagyon sok embert ért törvénytelen üldöztetés, és sok üldözőnek a haja szála sem görbült. A mi gyűléseinken ez utóbbi probléma sok esetben felmerült. A megtorlás, a felelősségrevonás kérdése, még az 1990-es parlamenti választásokon is vita tárgyát képezte, sőt később megjelent az úgynevezett Zétényi-Takács törvényjavaslatban is.
Antall József erről is kifejtette véleményét. Egy kora őszi napon, este, mikor a parlamentből hazavitt, így fogalmazott:
- Nézd Imre, ebben az országban 800 ezer párttag volt, figyelembe véve a családtagokat is szorozd be ezt hárommal, ami közel két és fél millió ember. De még hozzáadhatod a rokonokat, és a barátokat is, akkor kapsz hárommilliót. Van egy közömbös réteg is. De nem fogékonyak a keményebb felelősségrevonásra a fiatalok sem, hiszen nem élték át az ’50-es éveket és a forradalom utáni időszakot sem. Így szerintem - folytatta a későbbi miniszterelnök - az ország nagyobbik fele valamiféle szigorú felelősségre vonást, megtorlást nem támogatna. Bevallom, nagyban egészében egyet kellett értenem Antall Józseffel, hiszen a XX. században szenvedett ez a nép már eleget az ilyen-olyan megtorlásoktól, persze a felelősségrevonás elmaradása azonban sok egykori meghurcoltban, üldözöttben, azok családtagjaiban joggal hagyott mély, el nem múló nyomokat…
Más kérdés, és ez akkor és ott sajnos nem merült fel, hogy meg kellene akadályozni a nemzeti vagyon jórészének szinte fillérekért, az egykori állampárt tagjainak kezébe juttatását. A későbbiek során a közvélemény, de számos politikus is erre felfigyelt, és nem tetszésének adott hangot. Ki tudja, hol követtük el a hibát? Valószínűleg azzal, hogy nem követeltük a spontán privatizáció leállítását.

Antall József meg akart nyerni gondolatainak. Ez több vonatkozásban sikerült is, mert személyében olyan kultúrált, a politikában rendkívül járatos, emberekkel bánni tudó, a szociális érzékenysége sem nélkülöző politikust ismertem meg, akit már akkor alkalmasnak véltem nagyon magas tisztség viselésére is. A későbbiek során sokszor vádként merült fel vele szembe, hogy magatartása fölényes, sőt néha lekezelő. Volt ebben talán némi igazság, de akik ezt a magatartást nála kiváltották, azok nagy része az ilyen bánásmódot meg is érdemelte. Ilyesmit én nála soha nem érzékeltem.