Rendszerváltás és az MTI

	A magyar Zöldek
London, 1989. február 3. (BBC, Késő esti adás) - A múlt hét végén Budapesten környezetvédők kétnapos országos konferenciát tartottak, hogy új stratégiát találjanak a környezetrombolás megakadályozására. Mint a hét végén budapesti tudósítónk, Sally Ackroyd már beszámolt róla: a konferencián a felszólalók elméleti előadásokat tartottak, és megvitatták, hogy miként lehetne megszervezni a Zöld-mozgalmat. A hét elején telefonon érdeklődtünk a konferencián részt vett Duna Kör csoport szóvivőjénél, Szegfű Andrásnál. - Mi a Zöldek programja Magyarországon? - A Zöldek nem alkotnak egységes szervezetek, és amiben különbözünk, az pont az erre a kérdésre adott válasz. Nekünk az a véleményünk a Duna Körben ahova én tartozom - de sokunknak másunknak is - hogy a magyar környezetvédelemnek az égő háza jelenleg a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszernek a visegrád- nagymarosi vízlépcsője, amelyik még meghiúsítható, és ha meghiúsítanánk, akkor gazdaságilag jobbom járnánk, és óriási környezetpusztítást kerülnénk el. - Erre milyen reális remény van, hogy ez tényleg megvalósítható? - Egyrészt folyamatban van az utóbbi évtizedek magyar történelmének talán a legszélesebb körű társadalmi, aláírásgyűjtő akciója. Ha a koreai háború idejében hivatalos aláírásgyűjtést nem számítom, akkor azt hiszem, hogy ez a legnagyobb volumenű akció, ami eddig ment. Túl vagyunk a százezredik támogató aláíráson. Ez Magyarországon 1988-89-ben egy olyan tény, aminek erkölcsi, társadalmi és politikai jelentősége van. A népszavazással tehát mi a képviseleti demokráciának, a parlamentnek a csődjét szeretnénk ellensúlyozni: a közvetlen demokráciához fordulunk. - Egyes megfigyelők szerint azonban a lakosság 10 százalékának a támogatására lenne szükség -, nem százezer, hanem egymillió kellene. Mi a véleménye ezzel kapcsolatban? - Nincs semmiféle ilyen jogi szabályozás - tehát se olyan nincs hogy százezer, sem ötvenezer, se olyan nincs hogy egymillió. Ez nyilvánvalóan egy harci kérdés, hogy hol húzzák meg ezt a határt, de én azt hiszem, hogy egy felelős politika nem tudja figyelmen kívül hagyni már azt a potenciált sem, amit százezer embernek az aláírása jelent. He feledjük el, hogy nevüket, címüket, foglalkozásukat is aláírják. - A magyar környezetvédők érétek-e már el olyan eredményt, amit a maguk eredményének vallhatnak? - Én azt hiszem hogy nagyon is sokat. Egy csomó konkrét esettben sikerült megakadályozni vagy magát a kártevést, vagy a nagyobb kártevést. Tehát visszafordítani egy kezdeti stádiumban a dolgokat, például a mosonmagyaróvári szemétlerakodónál. Azonkívül az "égő ház" ügyében: Bős-Nagymaros ügyében én azt hiszem hogy óriási eredmény, hogy országos politikai témává tettünk egy olyan beruházást, amihez hasonló beruházásoknál korábban sem előtte nem kérdezték meg a lakosságot valamiféle demokratikus módon, sem utána nem volt megkérdezés. Gondoljon az eocén-programra, ahol milliárdokat dobtak ki az ablakon, vagy adriai kőolajvezetékre. Soha nem volt társadalmi vitatéma a politikai téma. Ha a mozgalom csak ennyit ért el, az is óriási siker, mert útját állja annak, hogy a jövőben valaha is egy ilyen nagyságrendű környezetpusztító beruházást megpróbáljanak a hátsó kapun becsempészni úgy, hogy az emberek nem tudnak róla. - A hatóságokkal van valamiféle dialógusuk? - Én azt hiszem hogy ennek a feltételei lassan kezdenek kibontakozni. Mit értünk hatóságon? Érthetjük az államigazgatást, kormányzatot, és érthetjük az erőszakszervezeteket, a rendőrséget. A rendőrség most az esetek jelentős részében úgy viselkedik, ahogy egy jogállamnak a rendőrségéhez méltó, és azt hiszem, hogy ebben a vonatkozásban nekünk is meg kell tenni azt, hogy elkerüljük a felesleges konfliktusokat. Többek között azokat a konfliktusokat amik abból erednek, hogy az alacsonyabb szinteken a régi reflexek még nagyon is uralkodnak. Ez az egyik oldal. Ami a kormányzatot illeti, a konferencián a miniszter-helyettes elismételte azt, hogy a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium "kinyújtott kézzel közeledik" az alternatív környezetvédőkhöz -, és erre muszáj volt elmondani ott a helyszínen, hogy nagyon nehéz ezt a kezet megragadni, amíg ebben a kézben ott van a visegrád-nagymarosi erőmű. De a másik dolog, ami útjában áll ennek a közeledésnek vagy megbékélésnek: az az a múlt, amivel ez a minisztérium rendelkezik, úgy is mint jogfolytonos örököse a Környezetvédelmi Hivatalnak. Ez volt az a hivatal, amelyik - nem biztos hogy csak a saját kezdeményezésére -, de mindenképpen konkréten gátolta, akadályozta és üldözte a független környezetvédelmi mozgalmaknak az intézményes megalakulását a nyolcvanas évek elejétől kezdve. - Van-e a magyar környezetvédőknek valamilyen alternatív stratégiája, amit a lakosság elé tárhatnak -, hogy ne ilyen szétaprózott csoportokként lépjenek fel? - Ezen a konferencián több előadásban is fölmerültek olyan megoldások, amik túlmennek a meglévő rossznak a bírálatán, és kifejezetten megvalósítható és kívánatos pozitív dolgokat vázolnak fel. Most csak egy egész apró példát mondok. Elhangzott egy előadás a pécsi "napházról", amelyiket azért hívnak így, mert egy energiatakarékos, környezetbarát lakóház, minden-szempontból az alternatív életvitel követelményei szerint lett tervezve. Ez egy össztársadalmi feladat, amiben mi csak a kovácsnak a szerepét játszhatjuk. Ami a szervezeti problémákat illeti, itt azt hiszem hogy ezek még kiforratlanok, még nagyon-sok vita kell egymással, és főleg a közös akciókban összekovácsolódni. Mindenképpen valószínű, hogy a környezetvédő mozgalom nem kíván a hagyományos értelemben politikai hatalomra törni, és nem képzeli el magát úgy, mint egy kormányzatra törő ellenzéket. Állandóan szóba kerül egy "Zöld párt"-nak a kérdése. A Duna Körnek és több más szervezetnek is az az álláspontja, hogy nem ezekből a szervezetekből fog ez kinőni, mert ezekre a szervezetekre akkor is szükség lesz, ha lesz Magyarországon egy ilyen vagy olyan formájú Zöld vagy Kék környezetvédő párt. +++ 1989. február 3., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »