Rendszerváltás és az MTI

	Afganisztáni helyzet
London, 1989. február 3. (BBC, Panoráma) - Nadzsibullah afgán elnök bizonyos abban, hogy a szovjet csapatok kivonása után kormánya képes lesz kézben tartani a hatalmat. Kabuli sajtókonferenciáján kijelentette: "Az afgán hadsereg elég erős a Mudzsahedin támadásainak visszaverésére". Chirstopher Morris vizsgálja meg, hogy mennyire igaz ez az állítás: - Az afgán hadsereg méretéről szóló becslésekhez nehéz hozzájutni, de többen azt tartják, hogy a kormány összesen mintegy 150 ezer katonára számíthat. Jóllehet ez kevesebb mint a mudzsahedin felkelők száma, de ez utóbbi erők aligha tekinthetők egyetlen egységes erőnek. A BBC munkatársa, Lise Tousset aki jelenleg Kabulban tartózkodik, üzenetében rámutatott: mik az afgán hadsereg előnyei a felkelőkkel szemben. Először is fegyvereik nagyobb számúak és korszerűbbek. A hadsereg védekező helyzetben van, hisz megfelelő számú repülőgéppel, hadianyaggal és tüzérségi erővel rendelkezik ahhoz, hogy a felkelőket egyelőre kartávolságban tartsa. Ehhez hozzájárul az is, hogy - miközben a szovjet csapatok utolsó egységei távoznak - az értük jövő hatalmas katonai szállító- repülőgépek egyben óriási mennyiségű fegyvert, hadianyagot és más utánpótlást hoznak be. Így tehát egyelőre nincs veszélyben az afgán hadsereg - legalábbis belátható időre. Lise Tousset azonban azonnal hozzáteszi: az már más lapra tartozik: vajon a hadsereg milyen mértékben vagy arányban marad hű a jelenlegi rendszerhez, hiszen a kormányerők nagyrészt nem önkéntes, hanem besorozott fiatal katonákból állnak, akik közül sokan csak az erős kényszer hatására csatlakoztak. Így hát - amint ezek a sorkatonák látják hogy a mudzsahedin - kezdetben csak itt-ott, később talán általánosabban lassan felülkerekedik, míg ők a vesztes oldalon harcolnak - könnyen kétségessé válhat a hűségük. Más találgatások arról szólnak, hogy a magasabb rangú tisztikar köreiben is talán elégedetlenség uralkodik - bár maga Nadzsibullah elnök elveti a katonai államcsíny lehetőségét. Ennek ellenére máris óvintézkedéseket tesz az ilyen esetre. Tavaly márciusban egy katonai elitet létesített, egyfajta, mondhatnánk különalakulatot, melynek feladata az ország nagyobb városainak, de természetesen legfőként Kabulnak a védelme. Ennek a különalakulatnak egy része átvette szovjet ejtőernyős egységektől az elnök saját személyének a védelmét is. A kormány azonban azt is reméli, hogy a különalakulat a hadseregnek talán még támadókedvűséget is nyújthat. Magától értetődően a külön alakulat tagjai lényegesen nagyobb fizetést kapnak, mint más katonák. Az ilyen anyagi kilátások tehát tömegével vonzották az alakulat soraiba az afgán fiatalembereket. Az ilyen különleges egységek létszámát összesen 10 és 20 ezer között becsülik. Lise Tousset hozzáteszi, hogy míg Afganisztánon kívül az a hír járja, hogy a rendszer rövidesen összeomlik amint a szovjet csapatok kivonulnak, eddigi többhetes ott-tartózkodása alapján nem gondolja hogy ez szükségszerűen így lesz. Az is igaz azonban, hogy - bár maga Kabul egyelőre viszonylag biztonságban marad - a különalakulatnak nehéz lesz ugyanilyen sikerrel megvédeni az ország más részeit. Anathole Liveing, a londoni Times című napilap munkatársa a közelmúltban ellátogatott a mudzsahedin katonai állásaiba két fontos város: Kandahar és Dzsalalabad közelében. Míg egyrészt ő is megerősíti, hogy e városok egyelőre megvédhetők, arról is tudósít, hogy az ostromló felkelők érintkezésben vannak a védőerők egyes csoportjaival, és azt remélik, hogy a védekező egységek morálja végül is megtörik, s ezzel együtt a védelem ereje is csökken - tehát nem lesz szükség teljes frontális támadásra. Az Independent című angol napilap ugyanakkor beszámol az említett különalakulatok felállításáról, melyekhez Nadzsibullah elnök hatalmas reményeket fűz. A Guardian című napilap a Kabulból eltávozott, vagy hamarosan távozó külföldi diplomatákra összpontosít. A lap azzal érvel, hogy a Nyugatnak, de különösen Nagy-Britanniának és az Egyesült Államoknak nem szabadna ennyire úgymond cinikusan sorsára hagyni az országot. A cikk hozzáteszi, hogy kétszínű volna a nyugati diplomaták részéről ha a biztonságos menedékből nyilatkoznának elítélően az Afganisztánon belül történtekről, miközben higgadtan felmérik, hogy milyen hatalmas szenvedések várnak az általuk elhagyott fővárosban rekedt kétmillió emberre. A lap végül felkéri a Nyugatot: vegye fontolóra a felkelőknek nyújtott fegyverszállítások felfüggesztését, ami - legalábbis a Guardian szerint - nem befolyásolná jelentősen az erőegyensúlyt, és egyben azt is jelezné, hogy a Nyugat nem vérfürdőt, hanem politikai megoldást szeretne. +++ 1989. február 3., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »