|
|
 |
|
 |
Kell-e Hazafias Népfront?
|
(Gadó György)
München, 1989. február 3. (SZER, Világhíradó) - A kommunista párt
egyeduralmának gyakorlásához a SZOT mellett többek között a
Hazafias Népfrontot használta- úgynevezett erőátviteli szíjként az
alattvalóként kezelt társadalom irányában. Ez az idejétmúlt
szervezet úgy zárkózhatna fel a gyorsuló változásokhoz, ha
feloszlatná magát.
- E műsor kommentárjai nem először foglalkoznak a Hazafias
Népfronttal. Ezek ismételten hangsúlyozták, hogy a népfrontra nincs
semmi szükség a hazai politikai kibontakozáshoz. Ez a kincstárilag
konstruált és többszörösen lejáratott szervezet alapvetően az
egypárti diktatúra eszköze és kulisszája volt, mind a mai napig.
Ezen nem változtatnak azok az apró-cseprő eredmények sem, amelyeket
a népfront-bizottságok a maguk községfejlesztési tevékenysége során
esetleg elértek.
Természetesen nem vártam el, hogy a Hazafias Népfront e kommentárok
hatására belátja fölösleges voltát és feloszlik. Aminek azonban
mostanában lehetünk tanúi, az ennél a negatívumnál jóval több, vagy
legalábbis többnek szeretne látszani. A népfront országos
kongresszusára készül, és annak ellenére, hogy a saját köreiben is
teljes a zűrzavar a szervezet kerete és formái tekintetében van
valami, amiről a vezetősége tudni sem akar. Ez pedig a népfront
megszüntetése.
Huszár István főtitkár szerint önálló arculatú, autonóm népfrontra
van szükség. Ezt akkor mondja, amikor a társadalom politikai
szerveződése már sokkal határozottabb jellegű, sajátos politikai
arculatú szervezeteket hozott létre. Amikor a belpolitikai életben
már a többpártrendszer kezdeményei jelennek meg, és kirajzolódnak
olyan különböző politikai koncepciók, mint a szociáldemokrácia,
mint a polgári radikalizmus, mint egyfajta parasztpárti színezetű
nemzeti radikalizmus. Ma még kevésbé van szükség olyan politikai
tömörülésre, amely a különböző felfogású embereket politikailag
tagolatlan tömeggé teszi. Sohasem hittem abban, hogy egy ilyen
tömeg milliós létszámában valósulhat meg a nemzeti egység. Főleg
akkor nem, ha ez a létszám csak papírforma, csak látszat.
Ha a válságos helyzet megköveteli a nemzet alkotó erőinek az
összefogását - akkor ez csak a különböző politikai elgondolások
világos megfogalmazása után, a politikai érdekcsoportok jól látható
elkülönülése alapján jöhet létre. Az egységhez a különbözőségen és
önállóságon át visz az út.
A független politikai szervezetek alkalmi akcióegységéhez, vagy
esetleg tartós együttműködéséhez azonban nincs szükség külön
mozgalomra, szervezeti apparátussal rendelkező csúcsszervre, nincs
szükség népfrontra. Ez a sztálinizmus csökevénye.
Hamis felfogás az is - hogy amint ezt a Magyar Nemzetben olvastam a
Huszár Istvánnal készített interjúban - a népfront kölcsönözne
legitimitást egyes politikai szervezeteknek is. Az egyesülési
törvény értelmében a politikai mozgalmak és szervezetek törvényesek
a népfront gyámkodása nélkül is.
A parlamentáris demokráciában - amire törekszünk, a politikai
pártok képviselőiből álló törvényhozás a politikai élet legfőbb
színtere, a fejlődés fő politikai eszköze, az érdekek
egyeztetésének és küzdelmének legfontosabb kerete. A magyar
társadalom növekvő hangerővel követel ma többpártrendszert, ám úgy
tetszik, a hatalom megpróbál kitérni e követelés elől - miközben
szavakban már kénytelen elismerni a jogosultságát. +++
1989. február 3., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|