Rendszerváltás és az MTI

	Szovjet árak - minisztertanács (1. rész)
Tamássy Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Moszkva, 1989. február 3. péntek. (MTI-tud) - A szovjet árképzésben az utóbbi időszakban kialakult kedvezőtlen jelenségek felszámolása érdekében külön határozatott hozott a szovjet Minisztertanács. A dokumentum, illetőleg az abban felvázolt intézkedések a maga nemükben egyedülállóak, hiszen korábban az állami árhivatal árai érvenyesültek szinte mindenütt - a piacok kivételével -, s csak a gazdasági önelszámolásra való áttérés vetette fel az árak kérdését, az árdrágulás jelentkezése miatt. A dokumentumban emlékeztetnek arra, hogy a vállalatok nagyobb szabadságot kaptak termékeik, szolgáltatásaik árának meghatározására, de sokan közülük - a hiánygazdálkodás, illetve monopolhelyzetük adta lehetőségeket kihasználva - nem az önköltség csökkentésével igyekeztek növelni bevételeiket, hanem egyszerű áremeléssel. Széles körben elterjedt az a gyakorlat, hogy ,,új termék,, gyártásával emelik az árakat, noha az új árucikkek minőségüket illetően csak kevéssé, vagy egyáltalában nem jobbak a korábban gyártott termékeknél. Emellett egyre inkább a drágább cikkeket részesítik előnyben, csökkent az olcsóbb termékek gyártása. A szovjet minisztertanács élesen bírálta az illetékes minisztériumokat és főhatóságokat, a köztársasági szerveket és tanácsokat, amiért szabadjára engedték ezeket a folyamatokat, nem gyakoroltak kellő árellenőrzést a hozzájuk tartózó vállalatoknál, s ez vonatkozik az élelmiszerkereskedelemre, a burgonya-, a zöldség- és gyümölcsellátásra is. A szövetkezeteknél is spekulációs tendenciák figyelhetők meg: nem ritka az olyan eset, amikor az állami kiskereskedelemben vásárolják fel az árucikkeket, s jelentős haszonnal adják azokat tovább. A rendelet a szovjet állami árbizottság és helyi szervei számára előírja az árak, s a dokumentumban felvázolt intézkedések megvalósításának fokozott ellenőrzését. A minisztertanács az állami megrendelések szerepének növelésével, illetőleg más gazdasági ösztönzőkkel kivánja érdekeltebbé tenni a vállalatokat az olcsóbb fogyasztási cikkek előállításában. Emellett intézkedik a szerződéses árak, illetőleg felárak tekintetében is, határt szabva a monopolhelyzetben lévők követeléseinek. Így a rendelet például előírja, hogy új termékek forgalmazásánál csak akkor lehet árakat emelni, ha az áru minősége és fogyasztói tulajdonsága megfelelően javult, ellenkező esetben az áremelést az árfegyelem megsértésének tekinti, s gazdasági bírságot helyez kilátásba.(folyt.) 1989. február 3., péntek 11:59
Vissza » Folytatásokkal »