Rendszerváltás és az MTI

	A kommunista rendszerek válsága
München, 1989. február 2. (SZER, Kelet-európai szemle) - kommunizmus közeledő végnapjai - Bárdos Tamás, a New Yorkban megjelenő National Review című amerikai hetilap elvi jelentőségű cikkét ismertetjük a kommunizmus jelen válságának gyökereiről, és arról, hogy hogyan, mi módon kerül a kommunizmusnak nevezett diktatúra végül is a történelem szemétdombjára. Lehet, hogy a szovjet rendszer, a jövőt képviseli, csak ebben a jövőben éppenséggel senki sem akar élni. Maguk a szovjet elvtársak is beismerik, hogy az úgynevezett új szovjet ember, az ateista, munkaszerető, internacionalista ember ábrándképe végleg semmivé foszlott. A sztahanovista "homo szovjetikusz" helyett az eltiport ukrán, észt és kazah ember arcvonásai tűnnek elő a rendszer repedező spanyolfala mögül. Azoké, akik nem csupán a kommunizmusból nem kérnek, hanem a kommunizmust rájuk erőszakoló orosz nacionalizmusból sem. Legfőképpen azonban az a szocialista illúzió omlott össze, hogy a tervgazdálkodás felsőbbrendű volna a modern piaci gazdasággal szemben. A jelenleg folyó szovjet önkipellengérezésben, az eddigi termelési módszerek kritikáiban, a peresztrojka sürgetésében az tölti el legnagyobb megelégedéssel a Szovjetunióval szemben gyanakvókat, hogy már maguk a szovjet közgazdászok és pártfunkcionáriusok sem használják a marxista kategóriákat. Ehelyett gazdasági ösztönzőket, reális gazdasági elszámolást, értékálló valutát, az egyéni kezdeményezés erényeit emlegetik. Egyszóval újra felfedezik a józan észt. 50 évvel Sztálin bejelentése után, miszerint a Szovjetunió elérte a szocializmust, és 9 évvel azon dátum - 1980 - után, amelytől kezdve Hruscsov ígérete szerint a Szovjetunió már az igazi kommunizmust fogja építeni, az derül ki most, hogy a Szovjetunió mély válságban van és radikális átalakítást igényel. Fogjuk látni, hogy mi lesz Gorbacsov fogadkozásából, aki kétezerre lakást ígér minden szovjet családnak. A kérdés csak az - írja a National Review cikkírója -, hogy egyáltalán gyógyíthatóak-e a Szovjetunió betegségei, sikeres lehet- e a peresztrojka. Az igazság az, hogy a komoly méretű átalakítás még el sem kezdődött. Jól érzékelteti ezt az az új szovjet vicc, amely szerint "van glasznoszty a köbön, csak a peresztrojka olyan, mint a tajga: fenn a magasban zúg a szél, vadul rázza a szibériai fenyők koronáit, lent azonban, ahol az emberek járnak, csend honol és némaság." És az átfogó reformok esélye vajmi csekély. A történelem különös szeszélyének betudhatóan - amint az amerikai szovjet- szakértő, Leo Lobers (?) rámutat - sokkal jobban illenek a marxizmus kategóriái a hanyatlásának korát élő Szovjetunióra, semmint a modern szabadpiaci társadalmakra. Szovjet politikai tolvajnyelven úgy is mondhatnánk, hogy a szovjet társadalmi felépítmény-alapja, a párt vezető szerepe (...) gúzsba köti a társadalom alkotó erőit. Radek Szikolska (?) szerint a szovjet gazdaság valódiságának egy a fő oka: az, hogy a munkaköri előléptetéseknél nem a rátermettség, hanem egyedül a nomenklatúrához való hűség számít. Mindig és mindenütt az illetékes pártszervezet dönt arról, hogy kit vegyenek fel mindegy, milyen posztra, avagy kit váltsanak le. - Ez a szovjet rendszer sine qua non-ja. Mindegy milyen reformjavaslatokat tesznek, uralkodó osztálynak megmarad a nomenklatúra. Gorbacsovnak is az a törekvése, hogy megmentse ezt az uralkodó osztályt tetteinek következményeitől, és távolról sem az, hogy meggyőzze annak képviselőit, kövessenek el kollektív öngyilkosságot. A jelek szerint a szovjet gazdaság még tovább fog csúszni lefelé a lejtőn. Az évtizedek múlásával egyre nagyobb mértékben csökken majd a gazdasági növekedés üteme, még akkor is, ha eltekintünk a hatalmas összegeket felemésztő afganisztáni háborútól, a csernobili atomrobbanástól, az örményországi földrengéstől. Ezt a trendet még a meghamisított szovjet statisztikák is beismerik. Fellendíthetik ugyan átmenetileg a gazdasági növekedést a nyugaton felvett hitelek, alapvető reformok nélkül azonban ezzel csak elodázzák a számonkérés óráját. Mindenekelőtt a Szovjetunióhoz hasonló gazdasági posványban és nemzetiségi sérelmekben elsüllyedő Jugoszlávia, de éppúgy Lengyelország, Magyarország és Románia esete is példázza, hová jutnak a közvetlenül fenyegető válságból nyugati kölcsönökkel kievickélni próbáló kommunista rendszerek. A kommunista világban mindaddig lehetetlen lesz munkaerkölcsre nevelni az embereket, amíg a nomenklatúra uralkodik. A szovjet kör négyszögesítése képtelenség. A National Review című amerikai hetilap lengyel származású cikkírója rámutat: ha a marxista dialektikát alkalmazzuk, akkor a szovjet rendszer belső ellentmondásai előbb-utóbb nemcsak a gazdasági, hanem a politikai válságot is kitermeli. Mindez már a jelen pillanatban is szemünk láttára zajlik. Az észtek, örmények, azerbajdzsánok elindultak, menetelnek. Es a legmeglepőbb az, hogy nem csupán maguk a népek, hanem az államgépezet helyi intézményei is szembeszegülnek Moszkva ukázával. A központ már nem ura a történéseknek, hacsak pillanatnyilag is. Lehetséges-e, hogy mindez jóval magasabb szinten, sokkal átfogóbb jelleggel hamarosan újra megismétlődik? Például most, amikor a nincstelen Afganisztán leigázására kiküldött szovjet hadigépezet vert seregei kivonulnak. Lehetséges-e, hogy szétesik végre az emberiség történelmének legvérszomjasabb birodalma? Hogy 1905, a robbanás főpróbája felé közeledünk, vagy talán az igazi összeomlás, 1917 felé? Hogy az 1917-es forgatókönyv megismétlődik, az sajnos éppoly kevéssé valószínű, mint az, amit egy afgán szabadságharcos parancsnok tavaly mondott nekem: Ha megvertük az oroszokat, akkor utána is tovább harcolunk. Először Szamarkandot szabadítjuk fel, majd Buharát, és meg sem állunk Moszkváig. Az hiszi hogy tréfálok? Majd meg fogja látni, az én katonáim jönnek majd utánam Moszkváig, és utána megyünk tovább, nyomulunk előre, felszabadítjuk önöket is Lengyelországban." Mindez persze csak ábránd, a diadalittas ember mámora a gonosz birodalomról - fűzi hozzá a cikk szerzője, majd így folytatja: - A Szovjetunióban élő népek közötti ellentétek valószínűleg tovább fokozódnak. Hogy azonban ez robbanáshoz vezet, azt csak a birodalom legeurópaibb pontjain remélhető, nem mohamedánok lakta határvidékeken. Hiába mondják, hogy az oroszoknál gyorsabban szaporodó mohamedánok feltámadnak és - úgymond - halálos veszélyt jelentenek az orosz uralomra. A valóság az, hogy a legtöbb szovjet mohamedán nem mártírhalálra szomjazó fanatikus, hanem harmadgenerációs szovjet polgár. A szovjet tadzsikok, üzbégek, kazahok még a Koránt sem tudják olvasni. Az iskolában nem tanulják az arab betűket, és nincsenek sem mecsetjeik, ahol imádkozhatnának, sem pedig alaposabb ismereteik saját nemzeti történelmükről. Jókora hányaduk - egyesek szerint többségük - még csak nem is vallásos. Moszkva afganisztáni bevonulásának kezdetén több közép-ázsiai egységet visszarendeltek - féltek az átállásuktól. Az egész háború idején azonban a szovjet megszálló erőknek mintegy az egyharmada állt úgynevezett mohamedánokból, mégsem hallotta senki, hogy fellázadtak volna. Az örmények és azerbajdzsánok közötti vérbosszú tanulsága pedig az: el kell temetni a reményeket, hogy a szovjet iga alatt élő népek képesek volnának koordinálni akcióikat és egységre lépni Moszkva ellen. Még a földrajzi és kulturális közelségben élő Észtország, Lettország és Litvánia sem tudott közösen fellépni. Adott esetben a Kreml a jövőben is a régi bevált receptet fogja alkalmazni: közép-ázsiai csapatokkal lövet majd baltiakra, ukránokra és viszont. Ha egyszer majd tényleges forradalom tör ki Észtországban, akkor elég csak a katonák arcbőrére ügyelnünk: barna lesz. A szerző végkövetkeztetése: a szovjet birodalom nem látványos robbanással fog kimúlni. A Szovjetunió kétségtelenül nyomorék, Eurázsia nagybetege, de nem szívroham fog végezni vele, hanem hosszú, fájdalmas betegség. Az AIDS-ben szerzett immunhiányban fog elpusztulni. Pontosabban leprában, egyik végtagja a másik után fog lerohadni, csak éppen oly módon, hogy a leprás levált testrészei mihelyt megszabadultak a kórostól, nyomban pirospozsgásak lesznek, kicsattannak az egészségtől. +++ 1989. február 2., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »