|
|
 |
|
 |
Vatikán és a Szovjetunió
|
München, 1989. február 2. (SZER, A mai nap esti kiadása ) - A
szovjet kommunista párt központi lapja, a Pravda csaknem
egyoldalas, fényképpel illusztrált cikkben foglalkozott II. János -
Pál pápával. A szovjet-vatikáni viszonyt Bojtár István elemzi.
Sokmilliós olvasótáborának minden bizonnyal nem csekély meglepetést
okozott a moszkvai Pravda a minap azzal, hogy a pápa fényképével
illusztrált, majdnem egy teljes oldal terjedelmű, nagy elismeréssel
adózó cikket szentelt II. János Pálnak. A megjelenéséhez alkalmat
szolgáltató esemény sem volt mindennapos. A Szovjet Békebizottság
elnökéből és két tagjából álló küldöttségnek január 16-ikán adott
pápai kihallgatás, amely az előzetesen megszabott negyed helyett
háromnegyed óra hosszat tartott, a róla szóló beszámoló szerint
rendkívül szívélyes volt.
A pápát ismételten dicsérő cikk a Vatikánban és római diplomáciai
körökben is meglepetést keltett, de nem akkorát, mint a szovjet
olvasóban. A szovjet-vatikáni viszony alakulása legapróbb jeleit is
felfogó megfigyelők szemében ugyanis a Pravda cikke nem az egy
fecske amely nem csinál nyarat, hanem újabb fontos jel azok immár
sok hónap óta tartó sorában, amelyek arról tanúskodnak, hogy
átalakulóban van - méghozzá kedvező módon - a Szovjetuniónak a
Szentszékkel - ezzel együtt saját katolikusaival szemben tanúsított
magatartása.
Csak az igazán bennfentesek tudnák pontosan meghatározni, hogy
mikor kezdődik el az olvadás. Aligha téved azonban, aki azt
állítja, hogy a világ számára az a nap volt a születésnapja,
amelyen Agostino Casaroli vatikáni bíboros-államtitkár tavaly
júniusban megérkezett Moszkvába, hogy részt vegyen az orosz
kereszténység millenniumi ünnepségén. Ez a Szovjetunió és a Vatikán
viszonya történetében példa nélkül álló, a vallásit a politikai
célokkal elegyítő látogatás tanúskodott első ízben a jelenlegi
szovjet vezetők ama készségéről, hogy ideológiai szemellenző nélkül
tekintsenek a katolikus egyházra és központjára.
Agostino Casaroli Rómába visszatérve megállapíthatta, hogy hidat
vert - minden esetre - a szovjet vezetők együttműködésével a
Vatikán és Moszkva között.
Azóta szinte majdnem minden hónapra jutott az új szovjet
magatartásra utaló fejleményekből. Júliusban Lunkov római szovjet
nagykövet felkereste a Vatikánban a pápát, hogy tájékoztassa a
moszkvai pártkonferenciáról. Röviddel később híre ment, hogy a
funkciói gyakorlásában 1961 óta akadályozott, kényszertartózkodási
helyen élő litván püspök engedélyt kapott arra, hogy Rómába
látogasson. Szeptember végén meg is érkezett, aztán hazautazott, az
év elején pedig visszaköltözhetett Vilniusba, s újrakezdhette
apostoli kormányzói tevékenységét.
Röviddel ezelőtt rehabilitálták a működésében 40 esztendő óta
akadályozott rigai segédpüspököt. És most, mintha csak
visszhangozni akarta volna, amit a vatikáni bíboros-államtitkár
mondott: a Pravda azt írta, hogy mindkét oldalról épül a híd.
Kétségtelen hogy még sok víznek kell lefolynia alatta, és még sok
korlátnak kell ledőlnie, hogy a katolikusok életét a Szovjetunióban
elfogadhatónak, a szovjet állam magatartását kifogástalannak
lehessen tekinteni. Az is biztos, hogy az új magatartás az
egyházzal szemben a peresztrojka függvénye. Vele áll, vagy bukik.
De ha tartósnak bizonyulna, akkor a szovjet-vatikáni viszony
javulásáról való további fejleményekre lehet számítani. A jövő
ködében kirajzolódó legfontosabb: Gorbacsov ősszel esedékes római
látogatása alkalmával, mindenki által biztosra vett találkozása II.
János Pál pápával. +++
1989. február 2., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|