|
|
 |
|
 |
A szegedi botrányról
|
München, 1989. február 2.(SZER, Hölgyválasz) - Bemutatunk egy
Magyarországon, pontosabban Szegeden most megjelent dokumentum-
kötetet, címe: Suttog a város.
- Szinte végszóra jött az újsághír 1989. január 18-án, hogy
kizárták a pártból Szeged volt tanácselnökét: Papp Gyulát.
Végszóra, mert másnap, január 19-én a szegedi Nóvum Kiadó Kft.
jóvoltából már kezemben volt a könyv, amit Halász Miklós szegedi
újságíró tavaly, december 12-én fejezett be - s ami röviddel utána
már elhagyta a nyomdát. Suttog a város - ez a címe.
Csongrád megyét hosszú ideig úgy hívták: polpot megye. A tanácsiak,
élükön Papp Gyulával kényelmesek voltak, hiszen a pénzek
átpántlikázásának a jogszerűségét sem keresték. Talán bíztak a
parancsuralmi védőernyőben - olvasható az egyik riportban.
Parancsuralmi védőernyő - ugyan mi lehet az? Nyilván Komócsin
Mihály dilemmái: egyszerre volt félelmetes és védelmező. Az
ellentét - bár adott helyzetekben, ha egymás ügyeit egyszer fel
kell tupírozni, másszor véka alá rejteni - jól megfér egymás
mellet!. Csongrád megyében egyébként nincs min meglepődni. Azon sem
ha Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság volt első titkára
levelet küld Németh Károly volt KB-titkárnak, támogatást kérve egy
Komócsintéri ötlethez a pártszékház építésével kapcsolatban. Csak
első hallásra furcsa a kicsengés, hogy Komócsin a Komócsin térről.
Komócsinok tudvalevőleg 1945 óta uralják a patinás Tisza-parti
várost, Szegedet. A tér az első titkár fivére, az elhunyt
apparátcsík: Zoltán nevét viseli.
Mint a dokumentum-kötet feltárja: Péter László, az irodalomtudomány
kandidátusa, a szegedi Somogyi Könyvtár egykori főmunkatársa 1978-
ban megpróbált a helyzet ellenében hatni. Azzal érvelt, hogy a
városi szabályrendelet szerint csak 5 évvel a halála után lehet
utcát, teret elnevezni valakiről - márpedig Komócsin Zoltán 1974-
ben hunyt el, így még 5 év sincs meg. A Komócsin Zoltán tér legyen
Kodály Zoltán tér - javallotta. A tér neve maradt a régi. Ellenben
Péter Lászlót megdorgálták, s szálka lett a família szemében.
Kipellengérezték, ártatlanul meghurcolták, megtaposták. Mind a mai
napig nem kapott elégtételt.
Péter László egy a mintegy 30 riport szereplője közül. Tehetséges
politikusok, közéleti tisztségviselők, művészek, rangos tudósok,
újságírók és még sokan mások elevenítik fel kálváriájuk előzményeit
és utórezgéseit. A történetekben akad azonosság, előfordul
különbözőség, de egy mindenben azonos: Szegeden, ha valakit el
akarnak intézni, rásütik, hogy rágalmazott.
Így járt Csepü József, a megyei lap ex munkatársa az úgynevezett
téglaüggyel. Cikket írt arról, hogy mi okból zároltak 1983 végén
egy millió darab kisméretű téglát. Az újságíró - miután cikkét
odaadta a megyei pártbizottság osztályvezetőjének -, az kifésülte
belőle a lényeget, a téglák elsinkófálását.
A riporter sérelmét tudatta a pártközponttal - amely visszaküldte a
panaszt a leginkább érintett félnek: dr. Komócsin Mihálynak. Hogy
ezután a tégla hova lett, mi célokra használtatott fel - máig
titok. Csepü József azonban súlyos pártfegyelmi büntetést kapott -,
akkorát, hogy belebetegedett.
Ezúttal Papp Gyula lenne a szegedi pártbizottság rágalmazója? Tán
csak nem azt vetik a szemére, hogy amikor egyáltalán nem tiszta
ingatlanügye rajtaütésszerűén napvilágra került, a szegedi városi
pártszékház felújításakor elkövetett szabálytalanságokra igyekezett
rámutatni? De bizony azt. Mi több: azzal rágalmazta a szegedi
pártbizottság vezetőit, hogy saját pozíciójuk erősítése érdekében
koncepciós pert folytatnak ellene. Öreg hiba.
Komócsin Mihály az ősszel ugyan azt nyilatkozta a Magyar Hírlapnak,
reméli: a vizsgálat tisztázza őt - mármint Pap Gyulát. Mindhiába. A
parancsuralmi védőernyő ezúttal nem védett. Mindebből olyan képzete
keletkezik az olvasónak, hogy Csongrád megyében csupán Komócsin
Mihály és tanítványai az egyes-egyedüli makulátlan elő- és utóéletű
személyek. Am erre rövid úton, ugyanabban az újságcikkben rácáfolt
maga az érintett Komócsin, aki szerint olyanok, mint a Komócsin-
tanítványok, vagy Komócsin-kreatúrák nem léteznek -, valamint
rosszindulatú állítás az is, hogy ő delegálta volna saját kádereit
az ország közép- és magas szintű hivatalaiba. Ebből csak annyi igaz
- mondja a továbbiakban -, hogy valamennyien képzettek, egységesek,
tapasztaltak és határozottak. Tehát most döntsük el: vannak vagy
nincsenek? - költői kérdés. Hogy e szólamok hatására mekkora
levélmennyiség árasztotta el a Magyar Hírlap szerkesztőségét, annak
tán csak az irattár, vagy a szemétkosár a megmondhatója. Egy
bizonyos: Komócsin okosabb lett volna, ha meg sem nyikkan. Egy
kissé elkalandoztunk a dokumentum-kötet értékelésétől, de - mint
mindennek, ami Csongrád megyét érinti - annak is Komócsin van a
hátterében. Egy megrögzött sztálinista szelleme huhog belőle,
sejtelmesen árasztva a múlt dohos szagát, és a félelmet: hogy még
feltámad hallottaiból. Halász Miklós kötete tipikus társadalmi
szindróma -, egy súlyos kórkép röntgen-lemeze. Aki egy fényforrás
felé tartja, észreveszi: hol rejlenek a gócok. Úgy érzi: ha kedves
az élete, át kell vészelnie bizonyos korokat. +++
1989. február 2., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|