Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › február 02.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
Alternatív eseménynaptár (SZER, Magyar Híradó)

Délután 4 órai kezdette a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete programtervezetének megvitatása az Országos Pedagógiai Intézetben, Budapest, VII., Gorkij fasor 17-21. Ha péntek, akkor Nagymaros: délután 4-7-ig - mint minden petéken - aláírásgyűjtés a három nagy budapesti pályaudvaron - a Nyugatin, a Keletin és a Délin - és a pályaudvari aluljárókban, a bős- nagymarosi vízi erőművel kapcsolatos népszavazási aláírásgyűjtő akció keretében. Délután 6 órai kezdettel vitafórum a budapesti Jurta Színházban. Címe: Az új alkotmány - út a jogállamisághoz. A fórumot szervező Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság különféle szervezetek képviselőit és alkotmányjogászokat kért fel a részvételre. Este 7 órakor Szegeden Milyen demokráciát? címmel Tamás Gáspár Miklós tart előadást.

A pécsi joghallgatók lapja

(Gordon Tamás)
München, 1989. február 2.(SZER, Kommentár nélkül) - Ismertetjük a
pécsi joghallgatók lapjának a Lucidum Intervallumnak 1988/5 számát,
valamint a decemberben megjelent "Kollégistát" azaz a Münnich
Ferenc kollégium kiadványát.
    
    Kezdjük a Lucidum címlapjával. Utcaképet ábrázol. A járókelők
között egy földön ülő koldus. A sétáló kilétét a szemük
magasságában lévő felirat rejti. A szöveg így hangzik: "Az
országgyűlés tudomásul vette a kormány jelentését." És mielőtt
rátérnénk az írásokra, érdemes az utolsó oldal sajtótérképét
szemügyre venni. Közel harminc sajtótermék besorolását tartalmazza.
    
    A skála hat kategóriát sorol fel: sztálinista, balos, centrista,
reformer, radikális-reformer, szabadgondolkodó. A sztálinistába a
következők tartoznak: Munkásőr, Magyar Rendőr, Néphadsereg, Igaz
szó, Előre.
    
    A sztálinista, és a balos között helyezkedik el a Népszava, és a
megyei napilapok. Balos lapot nem említ a felsorolás. Viszont a
balos és a centrista közé helyezi a Népszabadságot, Nők lapját és a
Pártéletet. Centrista: a Magyar Hírlap, Magyarország, Magyar
Ifjúság, Universitas. Reformernek tünteti fel a Magyar Nemzetet, az
Ötletet, a Valóságot, a Célokat, az Új Tükröt, a Kritikát. A
reformer és a radikális reformer között van a Glosszátor, a Mozgó
Világ, a História, a Reform, a Moszkovszkije Novosztyi, az Élet és
Irodalom, és a Lucidum Intervallum. Radikális reformer a Heti
Világgazdaság, a Közgazdász, és az Egyetemi Lapok. Radikális
reformer és szabadgondolkodó között van a Kapu, és
szabadgondolkodónak sorolja be a Beszélőt, a Hírmondót, a Hiányt,
és a Demokratát.
    
    A pécsi joghallgatók lapja interjút közöl Mécs Imrével, a Szabad
Demokraták Szövetsége Tanácsának tagjával, Politika, vidékiség,
egyetemi reform címmel. Az interjú még akkor készült, amikor még
Mécs Imre a Szabad Kezdeményezések Hálózatának volt egyik
szervezője - az SZDSZ megalakulása előtt.
    
    Mécs Imre 55 éves, öt gyermek apja, villamosmérnök. 1953-ban
kezdett politizálni. 1956-ban ötödéves egyetemistaként egyetemek és
munkáscsoportok közötti szervezet vezetője volt. Ezért 1957
júliusában letartóztatják, 1958-ban halálra ítélik. Az ítéletet
1959 márciusában életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatják.
    
    1963-ban amnesztiával szabadul. 1975-ben befejezheti az egyetemet.
    
    Ekkor már aktívan bekapcsolódik az ellenzéki politizálásba. A
Hálózat alapító tagja.
    
    Az első kérdés: Kérem, ismertesse beszélgetésünk elején a
magyarországi ellenzék történetét.
    
    - Hadd kezdjem azzal, hogy mi nem szeretjük az ellenzék szót.
    
    Ugyanis az ellenzék bizonyos fokig a hatalom negálja, ellenképe, és
ilyen szempontból függ a hatalomtól. Mi függetlenül vizsgáljuk az
eseményeket, és független döntéseket hozunk, amely adott esetben
azt jelentheti, hogy egyet is érthetünk a hatalom döntéseivel, de
igen sok esetben nem értünk egyet. Ezért inkább függetlenül
gondolkodóknak, szabad állampolgároknak nevezném magunkat.
    
    Az úgynevezett ellenzéki politizálás - bármily meglepő - marxista
körökből indul ki, a Lukács-tanítványok köréből. A marxista
szuperértelmiségnek az ellenzék kialakulásában egyfajta
gyutacsszerepe volt. Ebből a magból, és az ötvenhatosokból alakult
ki aztán a demokratikus ellenzéknek nevezett politizáló közösség.
    
    Az ellenzék történetében nagy vízválasztó volt a Charta-77-tel
szolidaritást vállaló nyilatkozat aláírása. Akik ezt aláírták
számíthattak rá, hogy állásukból kirúgják őket, publikálási tilalom
alá kerülnek. Tulajdonképpen ez volt a magyar ellenzék igazi
zászlóbontása.
    
    1980-tól megjelent az első rendszeres szamizdat: a Beszélő. Ezt más
illegális kiadványok követték. 1980-81-re tehető a Bibó Emlékkönyv
megjelenése, amelyet Donáth Ferenc barátom vezetésével több régi
56-os, és radikális ellenzéki szerkesztett. Ez is botránykő lett,
és az abban szereplő írókat, szociológusokat letiltották a
publikálástól. Az ismert lengyelországi események válaszút elé
állították a vezetést, hogy engedheti-e ezt a minimális
liberalizálódást is. A konfrontációk nem is maradtak el, azonban
ekkor a szabadon gondolkodók tábora már átlépte azt a kritikus
pontot, hogy ne lehessen megfélemlíteni őket. Ugyanis az
ellenzékiek egy része a sorozatos állásvesztések miatt
marginalizálódott, és ennek következtében^egzisztenciálisan
függetlenné vált az állami feudális rendszertől. Ők példaadókká
váltak. Ők alkották az ellenzék - úgynevezett - kemény magját.
    
    Utánuk volt egy második réteg, amely állásban volt, de nagyon sok
mindent megengedett magának, és hajszálon függött - tehát mindig
behívták utolsó figyelmeztetésre, áthelyezték, kihagyták a
jutalmazásból előléptetésekből.
    
    Utána - a harmadik burka ennek - azok, akik teljes mértékben
egyetértettek a kemény maggal, azonban vigyáztak magukra, és
megóvták magukat. Van ezen kívül egy negyedik réteg: a
szimpatizánsok rétege, akikhez eljutott egy-egy Beszélő vagy más
szamizdat. Meglepődtek, hogy milyen szabadon lehet gondolkodni,
beszélni - és ez őket is felszabadította valamilyen formában. Ma
annak a tanúi vagyunk, hogy ez az egyre növekvő negyedik réteg is
beintegrálódik az ellenzékbe, és elmosódnak a rétegek közötti
határvonalak.
    
    - Sokat hallani az ellenzéket megosztó népies-urbánus ellentétről.
    
    A magyar társadalmi életnek régi rákfenéje ez a kettészakadás,
aminek kialakulását Trianontól, de még inkább a 30-as évektől
számíthatjuk. A népi írók megjelenésekor megvolt ennek a megfelelő
alapja: nagy falustruktúra, kimeríthetetlennek látszó emberi és
kulturális tartalékok. A falvak erkölcs- és szokásrendszerükkel
autonómok voltak. Az utóbbi 40 év alatt azonban sikerült a falut
szétverni, ezért én nem tartom megalapozottnak ezt a szétválást.
    
    Egy jó évtizede azon munkálkodunk, hogy ezt a régi rossz hagyományt
megszüntessük. Erre kitűnő lehetőség volt 1985-ben a monori
találkozó, ahol összejött a kétfajta értelmiség krémje, párbeszédet
folytattak, és kiderült hogy sokkal kevesebb az ellentét közöttük,
mint amennyit egymás ismerése nélkül gondoltak.
    
    - Azonban Lakitelken mintha újra elváltak volna az útjaik?
    
    - Igen, sajnos. A 87-es évben úgy nézett ki, hogy a kétfajta
értelmiségi mozgalmat egyesíteni lehet, azonban ez nem sikerült. A
Magyar Demokrata Fórumban önálló arculatot öltöttek a népiek.
    
    Mondtam már, hogy nem egészen tiszta az elkülönítés, hiszen
jelentős részük városi, és nagyon sok az átfedés a demokratikus
ellenzékkel és más mozgalmakkal. Csoóri Sándorral és épp arról
beszélgettünk, hogy minden spontán mozgalom most ugyanazt akarja: a
demokratikus Magyarország létrehozását.
    
    - Az ellenzéket gyakorta éri az a vád, hogy külföldről pénzelik.
    
    Tehát egy átírt szókapcsolattal - mögötte áll a guruló dollár?
    
    - Semmiféle pénzbeli intézményes külföldi támogatásunk nincs.
    
    Szamizdatjaink önfinanszírozók, minden kiadásunkat saját, és
tagjaink zsebéből finanszírozzuk, ami néha komoly gondokat okoz.
    
    Ellenben igen sokrétű személyes kapcsolatunk van külföldi
polgárjogi csoportokkal: az Amnesty Internationallal, az East-West
Network-kel, különböző Zöld-szervezetekkel, az emigráció
elfogadható részével, nyugati egyetemekkel. A kelet-európai
országokban lévő ellenzéki csoportokkal is megvan a kapcsolatunk.
    
    Például a Szolidaritással, a Charta-77-tel, a Csehszlovákiai Magyar
Kisebbség Jogvédő Bizottságával, a Románia Liberával. Ezért is
sikerült a forradalom 30. évfordulóján a közös fellépésünk.
    
    - Az interjú végén a Lucidum arra kérte Mécs Imrét: foglalja össze
politikai célkitűzéseiket.
    
    - Nagy figyelmet fordítunk a kisebbségi kérdésre. Valljuk, hogy
szükség van a zsidó probléma össz nemzeti kibeszélésére. Ezt
szőnyeg alá söpörték különböző politikai okokból, és ennek
következtében ott parázslik még mindig a probléma a köztudatban.
    
    Fontos probléma még a cigánykérdés, a szociális kérdés.
    
    Magyarország nemzetközi helyzetét meg kell változtatni. Nyitni kell
Nyugatra és Keletre egyaránt.
    
    A világrendszerek közötti közvetítő szerepre predesztinál minket az
a tény, hogy a magyarság harmada a határainkon kívül él. Például az
USA-ban másfélmillióra tehető a számuk. Az 1956-ban megfogalmazott
követelések változatlanul fennállnak, csak a mai korra való
tekintettel ki kell egészítenünk őket. A Hálózat célja - ahogy
felhívásában is megfogalmazta - olyan független szabad demokratikus
Magyarország, amely önrendelkezési joga alapján nyílt, és rendezett
jószomszédi viszonyt alakít ki a Szovjetunióval és a többi
szomszédos országgal, amely a teljes magyar nemzet érdekeit védi,
és amely elfogadja az őt megillető helyet Európa egyenrangú
népeinek családjában.
    
    Távlati célunk a többpártrendszerű parlamenti demokrácia, a
törvényhozó, a végrehajtó, és a bírói hatalom garantált
elkülönítése és függetlenítése, a szabadságjogok - jelesül a
gondolat- és sajtószabadság, valamint az emberi jogok alkotmányos
és tényleges garantálása. Az alulról jövő szerveződések és az
állampolgári kezdeményezések támogatása, az önigazgatás, és a
közvetlen demokrácia lehetőségeinek, és nem utolsó sorban a
szociális biztonságnak a megteremtése.
    
    Gazdasági téren az egyenjogú tulajdonformák versenyét biztosító,
szabályozott piac megteremtését tartjuk fontosnak, szorgalmazzuk az
emberek alkotókészségének és munkakedvének növelését, és a hatékony
társadalmi termelés feltételeinek kidolgozását.
    
    Azzal szeretném befejezni, amivel felhívásunk zárul:
"meggyőződésünk, hogy van mód a mindenkori politikai lehetőségeket
higgadtan mérlegelve, békés akaratnyilvánítással közeledni
történelmi célok felé.
    
    Kommentár nélkül című műsorunkban ismertettük a Lucidum Intervallum
interjúját Mécs Imrével. Hangsúlyozzuk, hogy az interjú akkor
készült, amikor a Szabad Demokraták Szövetsége még nem alakult meg.
    
    Ennek a tanácsának tagja Mécs Imre.
    
    Kommentár nélkül című műsorunkat a Budapesti Műszaki Egyetem
Münnich Ferenc kollégiuma lapjának ismertetésével folytatjuk.
    
    A Kollégista közli annak a közvélemény-kutatásnak az eredményét,
amelyet múlt év október végén-november elején végeztek a különböző
évfolyamokban, véletlenszerűen kiválasztott, százas mintában. Más
egyetemekről további 80 hallgatót kérdeztek meg. íme a felmérés
néhány érdekesebb eredménye.
    
    Teljes egyetértés van a tekintetben, hogy a gazdasági reformok
továbbviteléhez feltétlenül szükséges az is, hogy végre sor
kerüljön a politikai intézménynek reformjára. Ez egyben azt is
jelzi, hogy a
A neosztálinista politikai intézményrendszer a lényegét tekintve
érintetlen még ma is. Egyre növekvő többség vélekedik úgy, hogy a
Szovjetunióval és a szocialista országokkal való politikai,
gazdasági együttműködés nem felel meg alapvető érdekeinknek, és
hosszú távon sem kedvező számunkra. Az amúgy is meglévő politikai
ellenérzéseket csak növeli az, hogy a szocialista országok csaknem
mindegyike egyre mélyülő politikai-gazdasági válságban van. Egyre
nyilvánvalóbb, hogy magának a szisztémának az agóniájáról van szó.
    
    Ugyanakkor a szocialista országok többségének vezetése erről alig
akar tudomást venni.
    
    A reformok többnyire szónoki fordulatokban, és puszta
ígérgetésekben látszat-intézkedésekben merülnek ki, miközben a
hatalmat birtokló apparátus makacsul őrzi pozícióit, és
privilégiumait. Az élet fintora, hogy ez jelenleg legkevésbé a
gorbacsovi Szovjetunióra igaz -, bár igaz az is, hogy az ottani
átalakulás útjába roppant akadályok tornyosulnak, s annak
végkifejlete még messze nem bizonyos.
    
    Ha még hozzátesszük ehhez, hogy a nemrégiben Lenin-díjjal
kitüntetett Ceausescu családi diktatúrája románokat, magyarokat,
szászokat megnyomorító rendszere is a szocialista tábor részének
tekintheti magát -, akkor még érthetőbb a közvélemény vélekedése az
egészről.
    
    A Kollégista így folytatja: Teljes az egyetértés abban, hogy
politikai életünk berendezkedése alkalmatlan arra, hogy az
állampolgári akarat érvényre jutását biztosítsa. így vélekedik az
összes megkérdezett kollégista 94 százaléka, a Münnich-kollégisták
92 százaléka. Erősödött az a vélemény, hogy Magyarország számára
megfelelő lenne a polgári demokráciák politikai intézményrendszere
- a Münnich-kollégisták 59 százaléka, és az összes megkérdezett 67
százaléka vallja ezt.
    
    Gyakorlatilag teljes egység alakult ki a tekintetben, hogy
elvetendő az a vélekedés és gyakorlat, miszerint Magyarországon a
szocializmust csak egypártrendszerben, a kommunista párt
vezetésével lehet felépíteni. A párt tekintélye változatlanul
mélyponton van a hallgatók megítélése szerint. A Münnich-
kollégistáknak továbbra is csak 4 százaléka vélekedik úgy, hogy az
MSZMP politikáját a magyar nép nagy tömegei támogatják, a további
három kollégiumi kontrollcsoportban pedig egyetlen hallgató sem
akadt, aki ezt az állítást magáévá tette volna.
    
    Ezzel Összecseng, hogy a Münnich-kollégisták 72 százaléka, az
összes megkérdezett 76 százaléka úgy vélekedik, hogy ha
Magyarországon többpártrendszer lenne, akkor a választásokon nem az
MSZMP szerezné meg a többséget.
    
    Összevetve ezt a többpártrendszer bevezetésének egyre erősödő
igényével, megállapítható hogy a hatalom legitimációs válsága egyre
mélyül - abban fordulatot a májusi országos pártértekezlet sem
hozott. Az utóbbi időben létrejött autonóm alternatív állampolgári
szerveződések - mint például a Magyar Demokrata Fórum, FIDESZ,
TDDSZ, stb. - szimpátiát váltanak ki a hallgatók többségéből, sőt
közülük számosan aktívan is részt vesznek ezek szervezésében,
munkájában. A szóban forgó szerveződések létrejöttét örvendetesnek,
törekvéseiket általában rokonszenvesnek tartja a megkérdezett
kollégisták 78 százaléka. Ezzel ellentétes véleménye, illetve
ellenérzése van 9 százaléknak. Az 1956-os események megítélése a
mai rendszer genezise és legitimációja szempontjából érthetően igen
kényes kérdés: szintén a társadalmi viták középpontjában áll. A
megkérdezett kollégisták 59 százaléka vélekedett úgy, hogy a
hivatalos ellenforradalmi megítéléssel szemben az 1956-os
eseményeket forradalomnak, nemzeti felkelésnek kell tekinteni.
    
    Ezzel ellentétes a véleménye 19 százaléknak, 22 százalék pedig
bizonytalan a kérdés megítélésében.
    
    Még nagyobb többség 71 százalék áll ki amellett, hogy nem volt
jogos és megérdemelt annak idején Nagy Imre hajdani miniszterelnök
kivégzése -, szükségképpen rehabilitálására lenne szükség.
    
    Ezzel ellentétes véleménye van 7 százaléknak, 22 százalék nem tud
egyértelműen állást foglalni. A kollégisták 85 százaléka
szükségtelennek tartja a Munkásőrség további fenntartását, és
mindössze hat százaléka vélekedik ezzel ellentétesen. +++


1989. február 2., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
SZER-hallgató telefonüzenete:

Jóestét kivánok. Még múlt hétfőn január 23-án, valamilyen nagyon kaotikus műsornak sajnos csak a második felét foghattam ki, igy nem tudom a műsor címét, de azt tudom, hogy a műsor 14 óra 4ű perckor fejeződött be és azt,hogy a műso|r nagyon haotikus volt. Komoly szomorú megrázó témáról volt szó benne, igy az 51 és 52-ös szörnyű koncepciós perekről a Rákosi korszakban, ugyanakkor az egész adás be volt keretezve valamilyen kaotikus nem oda illő és egészen más témát érintő zeneszámmal. Nem tudom ki szerkeztette ezt a műsort, csak annyit mondhatok,hogy szörnyű volt...
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD