Rendszerváltás és az MTI

	Angolából hazatérő kubai katonák
London, 1989. február 2. BBC, Panoráma) - Ezen a héten ezer kubai katona érkezett vissza Havannába Angolából. Angola és Namíbia decemberben New York-ban aláírt egyezménye értelmében eddig mintegy háromezer kubai katona tért haza. A csapatvisszavonások szakaszokban történnek a tervezett 1991 júliusi határidőig. A BBC munkatársa azt vizsgálja meg: mi várhat a visszatérő katonákra Kubában: Noha egyes megfigyelők szerint a katonák visszatérése bizonyos egyensúlyzavarokhoz vezethet majd, a csapatkivonások fokozatossága megkönnyítheti Kuba számára, hogy lépésről-lépésre visszavezesse erőit az otthoni életbe. Végül is Kuba 1975 óta jelen van Angolában, s így több mint egy évtized alatt hozzászokhatott a visszatérő katonaság látványához. Sokuk számára különleges oktatási- és átképzési programokat indítottak, pl. azok a katonák, akik Angolában megismerkedtek az elektronikával, vagy az egészségügyi ellátással, ezeken a területeken képezhetik tovább magukat. Mindez nem változtat azon, hogy Kuba mereven szemben áll a Moszkvából kiinduló átalakítási elképzelésekkel. Mezőgazdasága és ipara alacsony hatásfokú, máris túl sok dolgozó jut a kevés számú munkahelyre. A katonák némelyikének bizonyára nehéz lesz hozzá idomulni Kuba merev, és némiképp színtelen társadalmához az angolai kaland után. A hatóságok által nyughatatlannak minősülő személyekre kemény munka vár. Őket ún. mikrobrigádokba osztják be, melyek tagjai nehéz fizikai munkát végeznek, gyakran napi 16 órán keresztül. Itt kell megemlítenünk, hogy Kubába katonákon kívül sok orvost, tanárt és ápolónőt küldött Angolába. Ők várhatóan továbbra is ott maradnak. Miközben az Angolából távozó katonák első egységei a hősöknek kijáró ünneplésben részesültek távozásuk alkalmából, saját népük bizonyára vegyes érzelmekkel fogadja őket. Egyesek nehezményezik, hogy a katonák előjogai közé tartozik, hogy olyan ritka fogyasztási javakat vásárolhatnak, mint a hűtőszekrény vagy a televízió. Ezen felül a lakáshoz jutásban és az előléptetéseknél is előnyt élveznek. Családtagjaik nyilván nagy örömmel üdvözlik őket. Az országban általános a megkönnyebbülés, hogy egyáltalán viszontláthatják a harcosokat. A kubaiakat egyre inkább kimerítette a háború, noha büszkék arra, hogy az ország teljesítette - úgymond - nemzetközi kötelességét. Az angolai háborúban elesett kubai katonák száma szinte államtitoknak minősül. A kubaiak néhány száz áldozatról beszélnek, de a valósághűbb adatok szerint az elmúlt 6 évben körülbelül kétezren estek el. Az elesett katonák családját már értesítették, így őket bizonyára nem fogja megrázni, ha kiderül a tényleges veszteség. De a rokonokat nem egy esetben fájdalmasan érintette, hogy a katonákat Angolában temették el - olyannyira, hogy nyílt levélben fordultak Fidel Castrohoz az ügyben. Most a holttestek némelyikét hazaszállítják. Miként az összes kubai személyt, akik hosszasabb külföldi tartózkodás után térnek haza, a katonákat is megvizsgálják, hogy nem hordozzák-e az AIDS-vírust. Azokat, akik esetében pozitív a vizsgálati eredmény, a Havannától 40 kilométerre fekvő Los Cocus-i kórházba szállítják, ahonnan csak ritkán, és kíséret mellett távozhatnak. A súlyosan sebesült katonák rehabilitációja sem kis gond, de Castro legfőbb gondja most az lehet, hogy az angolai keresztes háború lezárultával miként tartja majd fenn Kuba fokozott aktivitását a nemzetközi politikai színtéren. +++ 1989. február 2., csütörtök
Vissza »