|
|
 |
|
 |
Tiranai beszélgetések III. (1.rész)
|
Tirana, 1989. február 2.(MTI-Panoráma) - ,,Addig nyújtózkodj,
ameddig a takaród ér
A legfőbb forrás az önerőre támaszkodás
,, -
továbbra is ezek a legfőbb vezérelvek Albánia gazdasági életében,
bár az utóbbi néhány évben akár reformlépésekként is felfogható
intézkedéseket hozott az albán gazdasági vezetés. Ezt erősítette meg
az a beszélgetés is , amelyet Gramoz Paskoval, a tiranai egyetem
politikai gazdaságtan tanszékének professzorával folytattam.
Találkozhattam ugyan az albán Kereskedelmi Kamara
elnök-helyettesével is, de Simon Poreci sajnálattal közölte, hogy
fejből egyetlen adatot sem tud mondani Albánia jelenlegi
külkereskedelmi, külgazdasági kapcsolatainak a jellemzésére.
Pasko professzor viszont nyiltan kijelentette, továbbra is
vannak olyan adatok, főképpen abszolut mutatók, amelyeket nem hoznak
nyilvánosságra. Ezt válaszolta akkor is, amikor például az albán
export értékét tudakoltam. Úgy vélte azonban, helyesek azok a
becslések, amelyek az egy főre számított albán nemzeti jövedelmet
évi 850 és 1000 dollár közötti értékre taksálják.
Albánia rendkivül elmaradott, főképpen még feudális jegyeket
mutató szintről kezdte el gazdaságfejlesztését. Az 1939 április
olasz megszállás idején a GNP 90 százalékát a mezőgazdaság adta.
Akkor 250 ezer hektárt műveltek meg, jelenleg már több mint 700.000
hektárt. Az akkori mezőgazdasági gépállományt 25 traktor jelentette.
Az országban mindössze 12 középiskola és 1 főiskola működött, a
felsőfokú képzettségűek száma alig néhány tucat volt, 15 orvos,
10-15 mérnök dolgozott akkor Albániában. Jelenleg a közel 3,5 millió
albánból mintegy 800 ezren járnak iskolába. Négy és fél évtizeddel
ezelőtt a nem egészen egy milliós országban a lakosság 85 százaléka
élt falvakban (ma 60 százalék), 10 albánból 9 analfabéta volt.
Néhány dohányfeldolgozó, cigarettakészítő, szappanfőző és textilüzem
jelentette az ipart. Az egy főre számított villamos energiatermelés
9 kWh volt egy év alatt. (Jelenleg csaknem 1500 kWh.) Az olaszok,
majd a németek elleni fegyveres harc 5 éve alatt hatalmas károkat
szenvedett az amúgy is elmaradott népgazdaság. Csak az állatállomány
vesztesége meghaladta a másfél millió darabot. Ezért a felszabadulás
utáni első évek feladata a helyreállítás volt, főképpen jugoszláv
segítséggel. A Jugoszláviával bekövetkezett szakítás után Albánia fő
gazdasági partnerei a Szovjetunió és a szocialista országok voltak.
A politikai kapcsolatok 1961-es megromlása azonban jelentősen
csökkentette ennnek szintjét. Ismeretes, hogy Albánia már nem vesz
részt a KGST munkájában és kilépett a Varsói Szerződésből.
(folyt.köv.)
1989. február 2., csütörtök 09:47
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|