Rendszerváltás és az MTI

	Kádár-korszak öröksége
(Pártos Gábor) London, 1989. május 2. (BBC, Panoráma) - Politikusok rég bevált receptje, hogy elődeikre hárítják a felelősséget, ha bajban vannak. Grósz Károly esetében ezt nyomós érvek támasztják alá. Kádár János 31 éves uralmának utolsó másfél évtizedében az ország gazdasági helyzete alaposan romlott. Ma élen jár Kelet-Európában az egy főre eső külföldi adósságok százalékarányában, és az immár csak két számjegyben kifejezhető infláció az életszínvonal rohamos romlásához vezetett. Az MSZMP első titkára nem nevezte néven elődjét, amikor a korábbi vezetőségről úgy nyilatkozott, hogy az mérhetetlen erkölcsi, politikai és anyagi károkat okozott a lakosságnak. Persze nyilvánvaló volt, hogy elsősorban Kádár Jánosra utal, és annak legközelebbi munkatársaira, kortársaira, akik azóta kikerültek a Politikai Bizottságból. A hierarchia alsóbb szintjére is kiterjedtek a menesztések, és hat miniszteri tárca is másnak jut a közeljövőben. Magyarország gazdasági és társadalmi bajaiért másokat okolni azonban - csak a dolog egyik oldala. De mi történjék azokkal, akiket felelősség terhel a jelenlegi helyzet miatt? Demokratikus rendszerekben politikusok azzal fizetnek hibáikért, vagy balszerencséjükért, hogy nem választják meg őket újra, erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy lemondjanak, vagy erre a közvélemény, vagy az ellenzék kényszeríti őket. A sztálinista diktatúrákban - különösen ha valamilyen okból a vezetőség példát akar statuálni - valódi, vagy vélt bűneik miatt pert indítanak ügyükben. Magyarország ma átmeneti szakaszban van. Az egypártrendszerből útban - legalábbis azt remélik - valamiféle demokratikus pluralizmus felé. Tegnapi beszédében Grósz Károly kizárta perek lehetőségét a jövőben. Amikor leszögezte, hogy politikai hibákért soha többé nem fogják megengedni az ilyen fizetséget, nyilvánvalóan a konstrukciós perekre utalt, melyek áldozatai ügyében már folyik, vagy kilátásba van helyezve a felülvizsgálat. Amikor azonban Grósz Károly kifejezésre juttatta, hogy ellenzi a pereket, egyúttal azokra az egyre szaporodó követelésekre is reagált, melyek volt vezetők személyes felelősségre vonását elengedhetetlennek tartják. A Magyar Függetlenségi Párt például afféle becsületbíróságok létesítését javasolja, melyek szabadságvesztésre nem hoznának ítéletet, de megfoszthatnának mondjuk nyugállományú funkcionáriusokat anyagi- és egyéb kiváltságaiktól. Ez az indítvány egyelőre nem talált különösebb visszhangra, a gomba módra szaporodó más, független politikai csoportosulások körében. Többen a felelősségre vonás más módszereit szorgalmazzák. Például azt, amire már volt is példa, hogy a választók vonják meg a mandátumot képviselőjüktől, ha elégedetlenek vele. A jelenlegi kommunista vezetőség Magyarországon - noha a felelősséget kész áthárítani elődjeire - nemcsak a perek gondolatától idegenkedik, a felelősségre vonás dolgában sem akar túlságosan mélyre nyúlni. Grósz Károly ehelyett - úgy tűnik - hajlandó elfogadni ma már a demokratikus alternatívát, azaz hogy az urnáknál dönthessék el: megtagadják-e a választók a hatalmat egy olyan párttól és vezetőségétől, mely nem tartja be ígéreteit? Ez természetesen csalásmentes és szabad választásokat előfeltételez, melynek bekövetkezte felől a magyar ellenzéknek egyelőre komoly kételyei vannak. Ami magát Kádár Jánost illeti: Grósz Károly szerint nehezen tudja megemészteni a jelenlegi változásokat, gyenge egészségi állapotában. 1987 szeptemberében az Országgyűlésen beismerte milyen felelősség terheli az ország gazdasági problémái miatt, de meg volt győződve arról, hogy ettől még hivatalában maradhat. 9 hónappal később felmentették pártvezetői tisztségéből, és csak a címzetes pártelnöki funckiót tölti be. - A magyar gazdasági válság a Kádár-korszak örökbe hagyott morális és társadalmi problémái. Kit terhel a felelősség, és legyen-e felelősségre vonás? A vita - mint Pártos Gábor elemzéséből is kiderül - még korántsem ért véget. +++ 1989. május 2., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »