|
|
|
|
Interjú Maróthy Lászlóval
|
London, 1989. április 7 (BBC, A világ minden tájáról) - Hétfőn Nagymarosnál ezrek tüntettek a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ellen. A tiltakozók követelték az építkezés azonnali leállítását, valamint az egész beruházás sorsát eldöntő népszavazás kiírását. A szervezők a plakátok között egy fotómontázst is felemeltek, mely Maróthy László környezetvédelmi minisztert ábrázolta, mintha Sztálin oldalán állna. Tegnap telefonon sikerült megkérdeznem a környezetvédelmi minisztert, hogyan érzi magát, hogy így Sztálin társaságába tették? - Nézze, a képzavarért nem én vagyok a felelős. A társaságot ebben az összefüggésben én személy szerint nem kedvelem. - Az utóbbi időben a kormány egyes tagjai is olyan nyilatkozatokat, illetve megjegyzéseket tettek, melyekből úgy tűnik, mintha a magyar vezetés ismét meggondolná magát, vagy legalábbis bizonytalan a- vízlépcsőrendszer megvalósításával kapcsolatban. A sajtóban is egyre-másra olyan vélemények kapnak teret, melyek a beruházást bírálják. Innen Londonból úgy tűnik, hogy a vezetőség megosztott a kérdésben. Ha most tartanának népszavazást Ön a megépítés mellett, vagy ellene szavazna? - Közben vagyunk, tehát tízegynéhány esztendővel a létesítés ' megkezdése után. Ha én mint állampolgár szavaznék, legjobb lelkiismeretem szerint a folytatás mellett szavaznék. Megmondom miért. Azért, mert a számítások egyértelműen azt mutatják, hogy most már a leállítás, vagy a. késleltetés lényegesen többe kerülne, mintha megvalósítjuk. - Plusz még nem is kapnánk belőle semmit- Közbeeső döntésről van szó, kényszerpályáról. Nem szabad úgy mérlegelni ma, mint hogyha most indítanánk. - Ön, akiről pár évvel ezelőtt errefelé tippelték, hogy akár Kádár János utóda lehet, most milyen súllyal szerepel a kormányban a Környezetvédelmi Minisztérium élén? - Kérem, saját magáról az ember nehezen vall, nekem egy kicsit kellemetlen is erről beszélni. Ez olyan dolog, tudja, hogy a társadalom felé egy környezetvédelemmel foglalkozó miniszter talán soha nem tud eleget tenni a társadalmi igényeknek. A kormányon belül pedig a fő ellenzék, mert mindenbe belebeszél, mindent kifogásol a környezetvédelem szempontjából. Ami a kérdésnek a lényegét illeti: a kormányon belül a környezetvédelemnek a súlya, fontossága az érezhetően napról-napra nő. Hozzá szeretném tenni, hogy messze távol áll tőlem, hogy ennek a személyes élét domborítsam ki. Objektív tényezők befolyásolják, így én a magam oldaláról ezt legjobb tehetségem szerint igyekszem elősegíteni. - Most az ellenzék azt hozza fel, hogy tulajdonképpen kecskére bízták a káposztát, hogy a kormányra van bízva a környezetvédelem. Ezzel kapcsolatban mi a véleménye? - A kecske hasonlat egy konkrétabb vonatkozás. A kormányra bízni a környezetvédelmet mindenhol szükséges. Tehát az államnak ebből nagy szerepet kell vállalni. A világon mindenhol ezt teszik, De a kormány önmagában nem tudja megoldani a környezetvédelmet, itt a társadalomnak a teljes összefogása szükséges. Nem akarom az óriási nagy problémákat sorolni. Ma a világon igazából minden napra esik egy környezetvédelmi nagy jelentőségű esemény, úgyis mint ez a legutóbbi alaszkai olajszennyezés, amely borzalom, de úgy is mint Thatcher miniszterelnök-asszonynak az ózonproblémára vonatkozó kezdeményezése, ami az angol kormánynak egy rendkívül felelősségteljes lépése volt. Tehát a kormány a környezetvédelmet fel kell, hogy vállalja. A magyar kormány ezt felvállalta. De úgy akarja megoldani, hogy a fő környezetvédő mozgalmakkal, a társadalom egyéb erőivel, az egész lakossággal egyetemben, és ezt nagyon komolyan veszi. Na most a kecske és káposzta: ugye felelősen kell dönteni, itt a lehetőségek mégiscsak behatároltak. A kecske és a káposzta egy nagyon szellemes megjelenítés. A maga módján és a maga valójában így lehet értékelni. - Az ellenzék azt is nagyon nehezményezte, hogy a kormány, nem egészen világosan, de egy olyan ígéretet tett, hogy a visszafordíthatatlan munkálatokat még nem végzik el. Most a robbantások folynak és azt mondják, hogy a követ még vissza lehet temetni, de mégis az ellenzék becsapva érzi magát. - Az ő szóhasználatukban ez gyakran megjelenik. Ha több röplapjukat visszamenőleg elolvassa, akkor egy szó, a "minket megint becsaptak" ez visszatérő. Ez egy vagy lelki alkati kérdés, vagy pedig egy fogás. A mű egész létesítése szempontjából tudni kell, hogy egy összefüggő rendszerről van szó. Itt úgy kellett mérlegelni a vízépítés szabályai szerint, hogy a sokféle befolyásoló tényező hatása miatt, ha mégis a megépítés mellett fognak voksolni, akkor olyan késedelem ne történjék, ami a további drágulást jelenti. Na most a technológiai sorban az igazán erőteljes beavatkozás Nagymarosnál akkor történik, ha a duzzasztó, az erőtelep és a hajózsilipnek az alapozása, a vasbetonmunkák kezdődnek el. Ezt a pontot tekintjük úgy, mint ami már a visszafordíthatatlanságnak egy nagyon jelentős és erős vonása. +++
1989. április 7., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|