Rendszerváltás és az MTI

	Telefonnál a hallgatók
(Szép Zoltán) München, 1989. április 7. (SZER, A hallgatóé a szó) - Szeretném felhívni a magyar hallgatók figyelmét a műsor keretén belül arra, hogy van egy közgazdász is, Tibor, aki a szocializmus számára készített egy modellt, miszerint a nemzeti vagyon lekötött hitelek formájában felosztható minden egyes állampolgárra. Arra is hivatkozik, hogy az állam évente hatalmas összeget fordít a társadalmi juttatásokra, melyek gyámkodó jellegűek. A társadalmi vagyon mérhetetlen pazarlását a szolgáltatások alacsony minősége eredményezi. Társadalmi örökségként minden állampolgárnak ki kell adni az egész életére szóló juttatások átlagos összegét, s ez azt eredményezi, hogy mindenki igénybe veheti a társadalmi örökségek kamatait, hogy azokból a szolgáltatásokat ki tudja fizetni. Ehhez az alaptételéhez szeretnék én is csatlakozni, hogy szerintem nagyon kevesen tudják Magyarországon ezt az elképzelést. És szerintem a mai helyzetben, amikor teljesen csődben van a magyar gazdaság, ha ezt megvalósítaná, két éven belül óriási eredményeket lehetne itt felmutatni. - Liska Tibor ezen a modellen kívül, amit most röviden ismertetni tetszett, tett-e valamit, hogy ez intézményesülhessen is? - Kádár János időszaka alatt ezt - úgy tudom - teljes egészében betiltották. Viszont beszélgettek róla, hogy de jó lett volna ezt már régen megcsinálni, de konkrétan nem lett belelő - tudomásom szerint - semmi. Nagyon kevesen tudnak róla, én sem találkoztam még vele, de az elképzelés zseniális. - Mit kellene tenni ahhoz, hogy ez a zseniális elképzelés a gyakorlatban is megvalósulhasson. - Fel kellene hívni a magyar állampolgárok figyelmét erre az elképzelésre, mert szerintem óriási eredmény lenne, ha például egy állampolgár megkapna 10 millió forintot, és ő határozná meg, mint társadalmi örökségét, és ő határozná meg, hogy ezt az összeget ő mire fordítja. Tehát, hogy mibe fekteti be. - Én úgy gondolom, hogy ezt az egészet elsősorban az újonnan alakuló pártok tudnák fölvállalni. - Igen, fel tudnák vállalni. És ez csodálatos dolog lehet, hogy a Kisgazdapárt a kisgazdáknak a dolgát intézné, tehát hogy most tsz- be maradjon az a kisgazda, vagy önállóan csinálja, mert sokan választanák a termelőszövetkezetet, hogy ott rendezve van már az értékesítés és minden. Sokan mellette önállóan, sokan teljesen más utakat járnának. Aki vállalatnál dolgozott, felvásárolná a vállalat egy részét. Ez óriási ötlet, és gyorsan lehetne hatékonnyá tenni a magyar népgazdaságot, mert mindenki azon lenne, hogy hasznot, produktumot termeljen. Ennek az elképzelésnek én szerintem egy továbbfejlesztett változata, talán maga az alaptétel zseniális. Ezt tovább kellene fejleszteni a mai viszonyokhoz. - Jó. Foglalkozunk a kérdéssel, mert ez behatóbb ismeretet, behatóbb tanulmányozást igényel. - Igen. Nagyon szépen köszön, hogy meghallgattak. - Kérem szépen. Viszont hallásra. - Viszont hallásra. XXX - Jó napot kívánok. Nádas József vagyok Miskolcról. - Szép Zoltán vagyok. - Üdvözlöm. Egyszer már beszéltem, biztos tetszik emlékezni rá. - A Nagy László Kör ugye? - Pontosan, igen. Akkor a következő levelet kaptam. Tehát Nádasi József részére, Szabad Demokraták Szövetsége, Nagy László Kör: Kedves Nádasi József! Tájékoztatjuk, hogy a Hazafias Népfront megyei bizottsága februári döntése alapján városunkban is lekötjük a népfrontkongresszus közvetlen előkészítő munkálatait. Április közepéig a városi bizottság tagjait egyrészt lakóterületi elv alapján közvetlen demokratikus fórumokon az állampolgárok választják meg, másrészt képviseleti alapon a Népfrontban tevékenykedni kívánó társadalmi szervek, egyesületek és más állampolgári közösségek, körök delegálnak tagokat. A Népfront szövetségre hív mindenkit és szövetséget ajánl. Programjában azt vallja, hogy nemzeti vállalkozásunknak akkor van esélye, ha a különböző politikai szerveződésekbe tartozó erők egymást partnernek tekintik és összefognak. Tisztelettel felajánljuk az önök szervezetének, hogy a Hazafias Népfront Miskolc Városi Bizottságába 1, azaz egy főt delegáljanak. Felkérjük önöket, hogy a delegálást április 11-ig szíveskedjenek megtenni, és a mellékelt adatlapot a Hazafias Népfront Miskolc Városi Bizottságára eljuttatni. Együttműködésüket előre is köszönjük. Üdvözlettel Diós Gábor, a Hazafias Népfront Városi Bizottsága elnöke. - Megtörtént ez a jelentkezés? - Tulajdonképpen konzultálnunk kell, hogy kit jelölünk. - Értem. - Most a név, anyja neve, születési helye, év, gyermekeinek száma, eredeti foglalkozása, jelenlegi foglalkozása, beosztása, állami iskolai végezettsége, munkahelyének pontos címe, telefonszám, mellék, irányítószám, lakásának pontos címe, irányítószáma, telefonszáma, milyen társadalmi szervezetnek a tagja, társadalmi funkciói - tehát ez az adatlap. - Igen. Önöknek mi a véleményük a Hazafias Népfront további szerepéről? Lehetségesnek látszik, hogy a Népfront elfoglalja tényleg azt a helyét, amit már réges-rég el kellett volna foglalnia? - Ha tagsággal fog működni, akkor igen. - Tehát van a Népfrontnak végül is esélye a nemzeti összefogásra? - Figyeljen ide! A Népfront volt az egyetlen intézmény, amelyiktől a Nagy László Kör bátorítást kapott az egyeztetés időszakában. - Igen. Mert én a Népfronttal kapcsolatban nagyon sok rossz és viszonylag elég sok jót is tapasztalhattam. Elvtársi üdvözlettel, Maróthy István, a Hazafias Népfront Országos Tanács, propaganda és művelődési osztály. Tulajdonképpen ez egy 86. június 6-i anyag. Akkor még nem volt divat, hogy minket támogassanak. Az az igazság, hogy ők jelölték a budaőrsi művelődési házat, aztán Lendvai Ildikónak szóltak, az MSZMP KB kulturális osztálya vezetőjének. Átmentem, akkor ezek megpróbáltak együttműködni, akkor megszakítottak, lehallgattak bennünket. Mondta Ildikó, hogy ezeket nagyon nehéz ellenőrizni. Abban az időben történtek a levélelfogások is. Nagyon sokat beszélhetünk, hiszen Sík Mária, Határ Győző, Cs. Szabó László címére, önöknek küldött levelet, elfogták, és akkor 82-ben mindig aláírta ellenünk, hogy jogosan fogtak el és letartoztattak. - Ez a Nyíri kicsoda? - Nyíri Sándor a legfőbb ügyész. - Tehát ő akkor még egyetértett ezekkel? - Akkor még 82-ben egyetértett a letartóztatással, pontosabban, hogy indokoltan fogták el. - Úgy látja, hogy a Népfrontnak az apparátusába is változások várhatók? - Úgy látom, igen. - A személyi összetétel tekintetében? - Igen. Annál is inkább, mivel mi fogjuk talán megválasztani. - Itt a beszélgetésünket leadhatom, ugye hozzájárul? - Bátran. - Jó. És a benne szereplő neveket szintúgy, hiszen ezek közéleti személyiségek. - Természetesen. - Jó, nagyon szépen köszönöm. - Én is köszönöm a segítségüket. - Kérem. XXX - Jó napot kívánok! Szabad Európa? - Igen. Csókolom a kezeit. - Németországból telefonálok. - Igen. - Volna egy nagyon nagy kérésem. Szeretném önöket megkérni, hogy okvetlenül a Szabad Európa Rádión keresztül leadják. - Tessék mondani. - Írtam a sógornőmnek egy levelet, ami meg is érkezett, de a volt férje kilopta a postaládából, azt állította, hogy az az övé. Én nem írtam neki. Mi tudjuk azt, hogy ő mindig pályázik az én leveleimre meg mindenre. Figyeli a postát. Úgyhogy a posta nem is az ő postaládájukba, megy be, hanem az más postaládájába van betéve. - Hol lakik az ön rokona? Budapesten? - Budapesten. - Javaslom, hogy tessék neki megmondani, nyisson egy postafiókot. Viszonylag nem kerül sokba, és onnét nem tudja senki más kivenni a levelet, csak ő maga. - Hol van ez? - Budapesten nyisson egy postafiókot az ön rokona. - Ezt fogom neki ajánlani, de nem ezen van itt a hangsúly, hanem azon, micsoda egy szemtelenség az, hogy egyszerűen a másnak írt levelet ellopja, és azt hazudja, hogy ő a gyereke előtt lopta ki a levelet. Másoknak is a kezében volt. Tudják, hogy kinek ment a levél, kitől jött. - Én értem, csak ez annyira szomorú dolog, hogy így van, csak ez annyira magántermészetű probléma akkor is, ha mások is csinálnak hasonlót, hogy mondhatnám, hogy ebben mi semmit nem tudunk azon kívül tenni ... - És ha a nevemben felszólítaná őket: adják vissza a levelemet? - Már mint hogy ők? - Ők. Adják vissza a levelemet. - Szóval azt javaslom, hogy nyisson postafiókot. - Jó, ezt meg fogom mondani. Most még egy kérdésem volna: hallottam a rádióban, csak nem tudtam hozzá fölírni azt a címet, hogy a hozzátartozók az 56-os kivégzetteknek a holttesteit ... - Most van kihantolás. - Igen. És hogy kihez kell fordulni? Azért én azt szeretném először tudni, hogy van eltemetve az én öcsémnek, Sipos Zsigmondnak a sírja. Tudja, maguk visszalapoznak az újságokba, tele voltak az újságok és a rádiók is minden a kivégzéssel. Amikor megszöktettek, voltak hatan a börtönben, és erről a testvéremről van szó. - Tudna még pár szót mondani erről a testvéréről? - Nem, mit tudnák? - Mikor végezték őt ki? - Pontosan nem tudom, azt hiszem 58-ban, nem, 57-ben. - Mennyi idős volt akkor? - 22 éves. - A Történelmi Igazságtétel Bizottságról tetszett már hallani, ugye? - Hallottam, csak a magyaroknál ez nem számít. Ha maga olvasná azt a levelet, amit az igazságügyi miniszter nekem írt, hogy fölveti nekem, hogy mi Németországban (...), de közben Magyarországon mi minden van megengedve, akkor ezen nevetne, mindenki nevet azon a levelen, amit Kulcsár Kálmán nekem írt. - Pillanat, tisztázzunk valamit. A Történelmi Igazságtétel Bizottság nem az Igazságügyi Minisztériumnak a szerve, az egy önálló, független szervezet, amelyik kifejezetten a kivégzettek végtisztesség megadásáért dolgozik. - Igen. - Tehát ő független az Igazságügyi Minisztériumtól. A Sipos Zsigmond személyére vonatkozó kérést hozzájuk kell címezni. Beszélgetést név nélkül, tehát a nevek kihagyásával, az ön hangjával. Adhatok le belőle részletet? - Egész nyugodtan. Még az én nevemmel is leadhatja, mert én nem titkolok, mert az ottani rendőrség mindenki tud rólam. Idejöttek engem megfenyegetni. Az itteni hatóságokat vettem igénybe, mert én nem félek. 56-ban sem féltem, és most sem félek tőlük. - Na jól van, akkor köszönöm szépen. Én csak azt akartam kérni, hogy a levelemet adják vissza, és hogy tudjam, mi van az öcsém holtestével. - Mármint azok adják vissza az ön levelét, akik elsikkasztották! - Igen. Akik ellopták, el vannak kapva, nincs mese, nem tagadhatják le. - Jó. Nagyon szépen köszönöm! Viszont hallásra. - Viszont hallásra. XXX A hallgatóé a szó. Amennyiben szerda és szombat délután 16 valamint 18:30 között a következő müncheni telefonszámot tárcsázzák, ügyeletes munkatárs veszi fel a kagylót. A müncheni telefonszám: 21-02-748. Megismétlem a távhívást, tehát az NSZK és München hívószámával együtt: 00-49-89-21-02-748. Ezek a telefonbeszélgetések képezik a heti 30 perces műsor alapját. XXX - Berényi László Gábor vagyok. - Üdvözlöm. - Uram! Először is köszönöm önöknek, azaz, hogy önön keresztül a SZER-nek, hogy lehozták most egy pár hete a felhívásomat. Én akarok itt megalakítani egy volt politikai foglyok érdekszövetségét. Azért hívom önöket, hogy mellé szövegmagyarázatot adjak ahhoz, hogy én miért mondtam ott el azokat a dolgokat, mert itt elég sok a probléma. Nem akarja a Magyar Nemzet az istennek se lehozni nekem ezt a bizonyos felhívásomat, amit én itt le akarok adni. A felhívás szövege az lenne, hogy felhívom mindazon volt politikai foglyokat, volt politikai elítélteket, akik ilyen két-három éves iktatásos(?) bűncselekményekért 1948-tól egészen napjainkig, de inkább azokat, akik 1962-től napjainkig voltak lezárva, becsukva igazságtalanul politikai intézetekben. Célja az lenne, hogy elsősorban politikailag, másodsorban erkölcsileg, harmadsorban anyagilag rehabilitálják őket. És a továbbiakban pedig azt a megoldást hozzák létre, hogy harcoljanak hogy ilyen még egyszer ne legyen. Azok írjanak az én címemre: Berényi László Gábor Budapest, 1162 Állás - nem szállás, nem más - utca 20. szám alá. Ezt azért szeretném, hogy így jelentkezzenek előre, mert így tudnám meg, hogy mekkora lenne az a helyigény, amennyi embertömeg összejönne. A probléma az, hogy félnek az emberek manapság önállóként, nagyon félnek attól, hogy beugratás vagy valami egyéb történik. Nemigen mernek hinni abban, hogy gyakran emberek itt egész más (...) kiáll, hogy ime itt vagyok, én vagyok, aki akarok valamit. Ezek az emberek jelentkezzenek nálam, és akkor ha sikerül összehozni egy ilyen társaságot, akkor abból majd a közgyűlésen mi eldöntjük, hogy tovább mi, hol történik. Ha egyszerűen föl akar valamit használni, nagyon szívesen hozzájárulok, mert hiszen a múltkor is a XVI. kerületi pártbizottságon történt nyilvános vitát is én adtam le önöknek, és lehozták egy az egybe az egészet, s szerencsére nem vitt el a rendőrség. Úgyhogy tisztában vagyok vele, hogy miről van szó, mit csinálunk. - Mint tapasztalja, segíteni akarunk, és közlünk minden olyan közérdekű felhívást és ehhez hasonlót, ami szerintünk helyes célokat szolgál. - Igen, uram. Hát ezért merünk fordulni önökhöz, mert a Szabad Európa ennek a szerencsétlen országnak már nagyon-nagyon sokszor tett olyan segítséget, amit a magyar rádiónak, meg a Magyar Nemzet vezetőinek kellett volna megtenni, és még idáig mindig segítettek is nekünk. Úgyhogy most is szeretném, hogyha ebben a dologban valamit tudnánk lépni. - Jó. További jó szervezőmunkát. - Köszönöm. - Viszonthallásra. XXX - Magyarországon történt, de (...) és úgyszólván egyes ismerősökkel együtt, úgy mint Tollas Tibor, Csizmadia Zoli tudom, hogy ezek a nevek mondanak-e magának valamit? - Igen. - A rádiójukat hallgattam, amikor a recskiekről volt szó, és én voltam recskiekkel is együtt. Hallottam azt, hogy valaki egy könyvet ad ki a recskiekről, vagy legalábbis összegyűjti a neveket. És abba nevekkel tudtam volna szolgálni a recskiekről. Ezenkívül volt egy adás, amiben arról volt szó, hogy Magyarországon emlékművet vagy sírokat állítanak fel Nagy Imre és társai részére, akiket kivégeztek, arra szeretnék pénzt küldeni. Akit érdekel, szeretném megmondani: engem még Magyarországra nem engedtek be, de most kaptam egy értesítést a magyar konzulátuson keresztül Hollandiából, a holland magyar konzulátuson keresztül, hogy a további beutazásomnak nincs, akadálya. Én ugyanis halálra voltam ítélve, és kegyelemből, amikor Nagy Imre először miniszter lett, akkor kaptam kegyelmet. És emiatt, ami miatt el voltam ítélve, nem mehettem Magyarországra. - Hadd kérdezzem meg: miért ítélték el önt? - A szokásos sablon: összeesküvés és hazaárulás, kémkedés, satöbbi, satöbbi. - Mi volt a foglalkozása? - Én még akkor diák voltam, gimnazista. - Gimnazista volt? - Utolsó éves. - És elhitték, hogy ön összeesküvő ... - Elhitték, szóval végeredményben az a helyzet, hogy annak idején rengeteget hozzátettek, ha valakinek meg volt a maga elgondolása, vagy a véleménye, akkor már mindig tudtak valami formában gondoskodni arról, hogy tovább ne tudja folytatni ezt. - Persze, persze. - Nem akarok annyira kitérni rá, de ennyi idő után, szóval nem voltam szürke abból a szempontból, hogy mégis saját véleményem volt. - Akkor én azt adom le a műsorunkban - beszélgetésünk egy részletével -, hogy egy Hollandiában élő recski elítélt szeretne kapcsolatba lépni elítélt társaival és a Szabad Európához küldjék ezzel kapcsolatos leveleiket. - Bocsánat, hozzáteszem: a gyors beszélgetés esetleg félreértésre adhat okot. Én nem vagyok recski elítélt én csak börtönben ültem recskiekkel, azokkal a recskiekkel, akik például megszöktek, annak idején 51-ben volt a híres recski szökés - nem tudom, mennyire ismeri ezt. És akkor 52-ben engem letartóztattak októberben, és akkor a recskiek, akik megszöktek, már ott voltak a Fő utcában. - Értem, tehát ön úgy került a recskiekkel kapcsolatba, hogy együtt kerültek börtönbe. - Igen, akiket elfogtak a szökősök közül, őket akkor már felvitték a hatodik emeletre. Ez egy nagyon is spektakuláris szökés volt a recskiek részéről. És akkor, amikor felbontották, illetve feloldották a recski táborokat Nagy Imre alatt, amikor először hatalomra került, 53-ban, akkor ezeket vagy hazaengedték, vagy részben elítélték. - Értem. - És én akkor voltam elítéltekkel, akiket Recsk után nem engedtek haza, de elítéltek. Úgyhogy, ha mondjuk össze kellene szednem neveket, hogy kik voltak, mik voltak, visszagondolni pontosan, jó pár nevet tudnék az illetőnek, aki arról írt, egy ilyen könyvet, egy ilyen feljegyzést csinált, hogy kik voltak Recsken. - Mi azt kérjük közösen önnel, hogy az a személy, aki a recski elítéltek vagy a Recsk után elítéltek neveit gyűjti, az jelentkezzék a Szabad Európa Rádióban - mondjuk az én műsoromban, és akkor össze fogom önöket majd hozni. - Rendben van. XXX - Hallgatom nagyon érdekes, nagyon jó műsorukat a hajdúszoboszlói KISZ-táborral kapcsolatban, a romániai menekültekkel. És elhangzott egy olyan a Tiszatáj részéről, hogy a KISZ-tagok aláírásgyűjtést végeznek. El kell, hogy mondjam, én Hajdúszoboszlón laktam nagyon sokáig, és ezt a KISZ-tábort nagyon jól ismerem, nagyon sokat dolgoztam benne. Nagyon szomorúan tölt ez a gondolat, az a kijelentés a KISZ részéről, hogy a menekülteket nem fogadják ebbe a táborba, és meg akarják akadályozni, hogy odamenjenek. El kell, hogy mondjam őszintén, ebbe a táborba egy nagyon komoly menekült, szállodával rendelkező tábor, új konyhával felszerelve, hogy nem szívesen mondanak le a KISZ-esek róla, én ezt elhiszem. De azt is el kell mondani viszont, hogy ami ott folyt a KISZ részéről, azok a dorbézolások, szóval ott nem emberhez méltó dolgok történtek, és nagyon helyesnek tartom azt, hogy ott a Romániából menekültek, emberek, családok elhelyezése valóban megoldható és nagyon szép dolog. - Van rá törekvés, hogy ez ott legyen, és ezzel a magyar hivatalos szervek is egyetértenek. - Igen. Csak hát az bántott nagyon-nagyon, érintett kellemetlenül, hogy a KISZ-tagok aláírást gyűjtenek. Ha tudná sok szülő, hogy ott a táborban mik folynak, azt hiszem, hogy akkor egy aláírás sem lenne. Én inkább ezt szeretném, ezt kívánom. - Értem önt, csak nekem az a véleményem - teljesen egyetértek önnel, - hogy az nem baj, hogy a KISZ-esek aláírást gyűjtenek, végül is demokratikus országban mindenkinek jogában áll megpróbálni a saját véleményét alátámasztani mások segítségével, a baj az lesz, ha ez az aláírásgyűjtés eredményre vezet. Tehát olyan sokan fognak ezzel egyetérteni, hogy többségi döntéssel mégsem lehetne a KISZ- táborból menekülttábor. Érti, ahogy én elképzelem ezt a dolgot? Ettől függetlenül, a menekülttábor sorsa, úgy tűnik, hogy jó úton halad, mert a KISZ-eseknek az aláírásgyűjtése eddigi értesüléseink szerint nagy támogatással nem járt. - Igen, gondolom, hogy valóban nem jár, nagyon jól ismerem a KISZ- tábor, Hajdúszoboszló lakosságát. Valójában felvilágosodott sok ember, nem tudja konkrétan, hogy ott mi folyik vagy mi folyt. És én gondoltam, hogy az emberek tudomására jut, ha valaki nem érti, nem járt utána, valójában nem is olyan KISZ-képzés folyt ott, hanem ilyen fiataloknak, hogy mondjam, ilyen dáridók, vagy hasonló. Azt hiszem, hogy talán akkor egy aláíró sem lenne. - Én biztos vagyok benne, hogy a hajdúszoboszlóiak azért nem tájékozatlanok ebben a kérdésben, mert ha általában ott nagyon sok nem az intézmény profiljának megfelelő rendezvény zajlik, annak híre szokott menni. - Igen, mostanában nagyon sokat dolgoztam ott, különböző dolgokban vettem részt, és azért hívtam fel önöket, hogy mégis inkább talán önök, nem tudom, hogy adásba fog-e kerülni. - Ha megengedi, akkor adásba tesszük. - Persze, nem mond egy ember olyan dolgot, ami nem fedi a valóságot. - Jó, nagyon köszönöm, hogy aggódik a KISZ-iskola és a menekülttábor megalakítása érdekében. - A menekülttábort nemcsak a romániaiakra vonatkozólag mondom, ha bármilyen menekült ember bárki részéről, ha valahol fogadják - én legalábbis úgy érzem, - hogy ha nekem van valami, és tudok valamit adni, akkor odaadom szívesen, s akkor olyan emberek vannak ellene, akiket ez sért, mert ott nagyon jó volt eddig. Nekem ez a véleményem. - Egyébként a KISZ-nek kötelessége lenne a menekültügyet ugyanúgy támogatni, mint bármely magyarnak vagy magyar szervezetnek. XXX - Jó napot kívánok! Szabad Európa Rádió? - Igen. - Érdeklődni szeretnék, hogy jelenleg magyar állampolgár vagyok, és most Münchenbe érkeztem, és szeretnék vásárolni egy nagyobb teljesítményű grillsütőt. Most, április 8-án életbelépő új 45 százalékos vámtörvény, miután én kifizetem a vámot, ezt a készüléket szeretném eladni, szeretném megtudni, hogy ezután kell-e nekem fizetnem adót? - A kérdés felvetése szerintem nagyon jogos, erre most válaszolni nyilván mi nem tudunk, de a műsorunkban megpróbálunk rá választ keresni. - Köszönöm szépen, egyébként többször szoktam hallgatni adásukat, már Magyarországról is hívtam önöket, de hát a telefonviszonyok olyanok, hogy - szóval olyanok amilyenek - késő éjszaka nagyon sokszor megszakítják a vonalat, illetve csak úgy nyelik a pénzt, jelenleg 40 forint egy perc, úgyhogy ez egy óriási összeg, azt hiszem. - Hogyne. - Volna még egy kérdésem: egy rokonom, pontosabban a nagynéném, körülbelül egy éve érkezett, jött ki ide a fiához, és itt maradt, nyugdíjas, viszont nem kapja meg a nyugdíját. Miért nem kaphatja meg ő a nyugdíját, amikor azért Magyarországon megdolgozott? Felháborítónak tartom azt, hogy idős korára azért a pénzért, amiért sokat dolgozott, és gyakorlatilag háború után felépítették az országot, attól most elesik. - Amikor kijött a fiához? - Igen, igen. - Ezt én is jogtalannak tartom, és mi foglalkozunk a műsorunkban azzal, hogy megkérdezünk egyes magyar illetékeseket, ha hozzájárul, hogy ezt a kérdést leadjuk. - Igen. - Meg fogom a nyugdíjintézetet kérdezni, hogy milyen jogon nem fizetnek nyugdíjat olyan személynek, aki elhagyja az országot, de a nyugdíjjogát már megszerezte. - Igen, nagyon szépen köszönöm. XXX - Hánné vagyok. Mi németesítettünk, 88-ban hagytuk el az országot. Most nem ez a problémám, hanem nagyon sok hivatalban, (...) mondom magyar, a férjem német származású, a nevünkből is kitűnik, hanem, szóval úgy több esetben megütötte a felemet, hogy - Ungarn, Poland keine (...) Az, ami nekem személy szerint fáj, mint magyar - mert azért én magyarnak érzem magam -, hogy miért vesznek minket a lengyelekkel egy kalap alá. Tudniillik úgy érzem, hogyha végiggondolom a történelmünket, akkor ugye nekünk van egy kis történelmünk és semmi közünk a lengyelekhez. - Igen, hadd tegyem ide egy válaszom rögtön. A német hatóság dolgozói általában nem gondolják végig a mi történelmünket, a lengyelekét se, és a kettőt együtt még kevésbé. A másik megjegyzésére azt válaszolnám, hogy sok köze van a két nép történetének egymáshoz - a jelenben is. Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.+++ 1989. április 7., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »