|
|
 |
|
 |
Tőzsde
|
München, 1989. január 30. (SZER, Magyar Híradó) - - A hír, amely
ürügyén a stúdióba kértem gazdasági szakértőnket, Vadász Jánost,
rövid. A mai Népszavából megtudhattuk, hogy az értéktőzsde Pesten,
a Nemzetközi Kereskedelmi Központban lesz. Hadd tegyek fel először
egy személyes kérdést. János! Szoktál tőzsdézni?
- Kicsiben igen. Mint persze vagyonom nincs, a fizetésből élek, s
amit ebből megtakarítok az valójában nem sok, és a tőzsdén aztán
valóban nevetségesen kevés, de arra kell gondolni, hogy sok millió
ember csinálja ugyanezt mint én, és ez már hatalmas összeget
képvisel a tőzsdén is. A tapasztalatom az, ha az ember óvatos, ha
nem törekszik arra, hogy gyorsan nyerjen valamit, hanem hosszú
távban gondolkodik és tud várni, és meg tudja osztani a
kockázatokat, és állandóan tájékozódik a konjunkturális helyzetről,
akkor különösebb baj nem érheti, és hosszú távra nagyon jól tudja
kamatoztatni a pénzét.
- Azt mondtad, hogy az ember óvatos. De bizonyára a tőzsdézés - én
legalábbis úgy képzelem - jelent valami izgalmat is. Magad is
említetted az információt. A hazai viszonyok között szerinted mikor
lesz igazi tőzsde? Egyáltalán eljön-e az a pillanat, amikor valaki
otthon arról gondolkodhat, hogy elmegyek a tőzsdére és az
információim birtokában részvényeket veszek?
- A tőzsde rögtön létrejön, mihelyt ehhez a feltételek érettek. De
hát, Magyarországon nem érettek a feltételek. Ennek a bizonyítéka
az, hogy nincs tőzsde. A lényeg az, hogy meg legyen Magyarországon
az, amit úgy nevezek: a független tulajdonosok sokasága. Tehát ha
vannak anyagi érdekeltségű tulajdonosok megfelelő számban, és ehhez
nem kell olyan nagyon nagy szám, akkor ők maguk létrehozzák a
tőzsdét. Bizonyos feltételek már megvannak.
A társasági törvény az első lépés afelé, a szabályozása annak, hogy
a tulajdonosok sokasága létrejöjjön. Ezután már csak arra van
szükség, hogy kialakuljanak azok az intézmények és az a gyakorlat,
amely biztosítja, hogy a nagyközönségnek, minden vállalatnak, az
egész társadalomnak pontos áttekintése van minden vállalatról,
amelynek a részvényeit a magyar tőzsdén jegyzik. Tehát ehhez
szükséges a nyilvánosság, a vállalati mérleg a nyilvánosságra
hozatala, a hites pénzvizsgálók rendszere, amelyek ezt rendszeresen
ellenőrzik - ezeket az üzleti könyveket -, és bizonyos tőzsdei
szabályok, hogy milyen feltételekkel jegyeznek egy-egy vállalati
részvényt a tőzsdén. Ha ezek be vannak tartva, és ezek a szabályok
a társadalom érdekeit, a tőketulajdonosok érdekeit védik, akkor a
tőzsde működése megkezdődhet.
- Mondjuk hosszú távú tőzsdézése tapasztalata az, hogy megéri
tőzsdézni? Jobb befektetés mint a biztonságos, ámde nem olyan nagy
kamattal járó ...
- Hosszú távra mondom, ha valaki ezeket a feltételeket figyelembe
veszi, és veszi hozzá a fáradtságot, mert túlzott nagy fáradtsággal
nem jár, de azért bizonyos fáradtsággal jár, akkor merem azt
mondani, hogy hosszú távon ez jobb befektetés, mintha az ember
ugyanarra az időre, egyszerűen a bankban kötné le a pénzét, vagy
kötvényt vásárolna.
- Azért kérdezem most ezt, mert Magyarországon a növekvő infláció
azt hiszem, hogy különösen aktuálissá teszi az egyéb befektetési
formákban való gondolkodást.
- Pontosan így van.
- Vadász János! Köszönöm az interjút. +++
1989. január 30., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|