|
|
 |
|
 |
Interjú Karács Imrével
|
(Sándoroff Péter)
London, 1989. január 9. (BBC, Panoráma) - A vonal másik végén
Karács Imre, az Independent tudósítója. Karács úri Hogyan reagált a
magyar közvélemény erre az újabb nagy áremelésre?
- A magyar lakosságot nyilvánvalóan hidegzuhanyként érte a legújabb
bejelentés, bár hozzá kell tenni, hogy nem volt váratlan. Már
hónapokkal ezelőtt kiszivárogtatták azokat az áremeléseket,
amelyeket tegnap jelentettek be, és több áremelés csak néhány hónap
múlva lép életbe. Tehát ebben a hónapban az emberek csak
tulajdonképpen az élelmiszerárakat fogják észrevenni, a 16-17
százalékos drágulást.
- A drágulás a társadalom minden rétegét érinti. Az Ön megítélése
szerint mégis kikre nehezedik a legnagyobb súllyal ez az újabb
drágulás?
- Elsősorban a nyugdíjasok fogják legjobban megérezni. Ok most
kaptak 360 forintot fejenként a kormánytól. A kormány szerint ez
körülbelül az áremelések háromnegyedének felel megj. Tehát tovább
romlik az életszínvonaluk. Mint azt mindenki tudja, Magyarországon
a kisnyugdíjasok, főleg az egyedülálló nyugdíjasok már nagyon rossz
körülmények között élnek. Sokan nemhogy a szegénység szélén, de a
hivatalos szegénységi normák alatt élnek, mint ahogy azt a tévé
tegnapi Hét című műsorában egy riport is~kimutatta.
A műsor szerint Magyarországon már 2,5 millió ember él a hivatalos
szegénységi vonal alatt, amit a kormány jelöl ki. Az egyedülálló
nyugdíjasok, akiknek nincs rokonuk, hogy támogassák őket, azok,
gondolom, még kevesebbet fognak tudni vásárolni. Már ismert az,
hogy sok öreg nénit lehet látni az üzletekben, aki fél kiló csontot
vesz vasárnapi ebédre, vagy öt deka párizsit. Az ő életkörülményeik
egyre rosszabbodnak, és a kilátás továbbra is rossz.
- A nyugdíjasokat érinti tehát a legsúlyosabban a drágulás. De
nyilván nem irigylésre méltó a kiskeresetű dolgozók, többcsaládos
dolgozók helyzete sem.
- A többcsaládos dolgozók ugyancsak nagyon rossz helyzetben vannak.
A családi pótlékot ugyan emelték, de megint csak az emelés elmarad
az áremelések mértéke mögött. Egy négy fős család például kell,
hogy keressen legalább 16 ezer forintot ahhoz, hogy rendesen meg
tudjon élni. Nem jól, hanem egyszerűen meg tudjon valahogy
éldegélni. Nagyon kevesen keresnek Magyarországon ennyit.
Nyilvánvaló, hogy a túlórát növelniök kell a magyar dolgozóknak
tovább, még több gmk-t kell csinálni, ameddig bírják. De ők
legalább mégiscsak tudnak valami külön keresetre szert tenni.
Legalábbis a fiatalabbak, akik még bírják.
- Karács úr! A szakszervezet lenne hivatott a dolgozók érdekének
védelmére. Hogyan reagált a szakszervezet erre az áremelésre?
- A Népszava ma reggel nagyon élesen reagált egy cikkében.
Ugyanúgy, mint a magyar tömegtájékoztatás nagy része. A SZOT
továbbra is hangsúlyozza, hogy az áremeléseket nem szabad a
lakosságra hárítani, főleg a kiskeresetűeket kárpótolni kell, de
ugyanakkor a SZOT nem ajánl fel semmi más megoldást, és tudvalevő
például, hogy a SZOT elnökségének elég nagy része például ellenzi a
sztrájkokat. Úgyhogy a SZOT megnyilvánulásai, kinyilatkoztatásai
nem találnak nagy hitelre a magyar lakosság körében.
- Egyébként sztrájkról történt említés az áremelés kapcsán?
- Sztrájkokról még nem hallottam. Várható, hogy lesz. A magyar
vezetőség tulajdonképpen számít arra, hogy ebben az évben a
sztrájkok szaporodni fognak, sőt egyesek még zavargásokról, kisebb
helyi zavargásokról is említést tesznek, hogy ezektől tartanak.
- Mivel indokolja a kormány ezt az újabb áremelést?
- A kormány azzal indokolja az újabb áremeléseket, hogy ismert,
hogy az ország gazdasági helyzete a csőd szélén van. Az
élelmiszerárakat azzal indokolja, hogy a mezőgazdaságnak nyújtott
támogatást 10 milliárd forinttal csökkentik ebben az évben. Hasonló
az indoklás például a tömegközlekedés, vagy a postai díjak
áremelésénél is. A kormánynak 20 milliárdos deficitet kell az idén
elérnie, és ehhez rendkívül sok támogatást kellett elvonnia minden
oldalról.
Ez az egyik oldala a gazdasági helyzetnek. A másik oldal persze
sajnos az, hogy minden ilyesmi a lakosságra hárul. Ez az egyetlen
tulajdonképpen érezhető hatása a gazdasági reformoknak, és most már
ott tartunk, hogy amikor az emberek meghallják azt a szót, hogy
reform, máris a pénztárcájukhoz nyúlnak. +++
1989. január 9., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|