|
|
 |
|
 |
Petru Dumitriu - az erdélyi magyarokról
|
---------------------------------------
München, 1990. március 30. (SZER, Világhíradó) - Petru Dumitriu
román írónak a párizsi Le Mondeban megjelent szenvedélyes írását
Albert Pál ismerteti:
- Apám román volt, anyám erdélyi magyar. Amikor egymásra
találtak, egyik sem beszélte a másiknak anyanyelvét - franciául
szerették egymást" - ezzel a személyes vallomással kezdi "Erőt venni
a barbárságon" című, szenvedően becsületes és nyíltszívű, nyílt
levelét a párizsi Le Monde-ban, a francia földön élő román író,
Petru Dumitriu, majd - a személyesből, a múltból a drámai jelenre
térve - így folytatja: - Tapasztalatból tudom, hogy a románok és a
magyarok között a barátság, a gyengédség, a szerelem létezhet.
Ősi ellenség volna ez a két nemzet? Ha úgy, akkor, mint a
franciák és az angolok, a franciák és a németek? De hát a franciák,
az angolok, a németek most éppen azt bizonyítják, hogy nincs olyan
ősi ellenségeskedés, amit ne lehetne meghaladni. Ha pedig van, annak
neve barbárság és ezen erőt kell venni.
A marosvásárhelyi gyilkos utcai jelentek, a Sütő András ellen
elkövetett vad erőszak ezért tölti el borzadállyal Petru Dumitriut,
aki egyenesen Sütő Andráshoz fordul most: - Több mint 30 évvel
ezelőtt az Írószövetségben ismerkedtünk meg - írja és ha ma nem
akadna más román író, akkor nekem kell kifejeznem rokonszenvemet és
sajnálkozásomat.
Kedves Sütő András
Én szégyenkezem azért, amit magukat románnak
mondó emberek Önnel szemben elkövettek. Bocsásson meg nekünk,
mindazoknak a románoknak, akik egy magyar honfitárssal szemben soha
nem akarnának ilyen barbár tettet elkövetni. Jöjjön el a nap, amikor
újra találkozhatunk, és legalább mi ketten békecsókot válthatunk.
(folyt.)
1990. március 30., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|