|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - határozatok, vélemények, kommentárok
|
----------------------------------------------------
München, 1990. január 25. (SZER, Magyar híradó) - Közben pedig
természtesen az Országgyűlés folytatja tanácskozását. Hogy miről és
hogyan, azt Szőcs Géza kísérte figyelemmel a helyszínen:
- Fél kettő után került sor a parlamentben arra, hogy az ott
képviselt politikai csoportok véleményt mondjanak arról:
elfogadják-e, hogy a következő, átmeneti időszakban Kulcsár Kálmán
igazságügyminiszter legyen az a személy, aki Magyarországon
elrendelheti az úgynevezett különleges, titkosszolgálati eszközök
használatát?
A véleményekből egyöntetűen kiderült, hogy Kulcsár Kálmán bírja
a parlament bizalmát. Tény, hogy többen hangsúlyozták -
legkategórikusabban Tamás Gáspár Miklós a szabaddemokraták nevében
-, hogy az igazságügyminiszternek havonta be kell számolnia
ilyenértelmű tevékenységéről egy parlamenti bizottságnak. E
bizottság - ugyancsak a parlament mai döntése alapján - többpárti
testület lesz.
Eldőlt az is, hogy az idei évtől a Kossuth-díj mellett, és az
Állami-díj helyett kiosztásra kerül a Kossuth-díj ikerdíja, a
Széchenyi-díj.
Úgyszólván abszolút többséggel fogadták el az értékpapírok
forgalomba hozataláról szóló törvényjavaslatot is, majd elkezdődött
a földtörvény módosításáról folyó vita.
- Szőcs Géza nem említette, de híreinkben beszámoltunk róla,
hogy nincs döntés a nemzeti vagyon kezelését, eladását,
elkótyavetyélését, átmentését - kérem kiválasztani a fogalmak közül
az ízlésüknek legjobban megfelelőt - szabályozó törvény ügyét.
Viszont a vitát lezárták. Vadász Jánostól kérdezem ebben a
várakozási időben, hogy mire kell vigyázniuk a honatyáknak a
döntésnél? (folyt.)
1990. január 25., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Országgyűlés - vélemények,komm. - 1. folyt.
|
- Az egyik veszélyt abban látom, hogy sokan úgy juthatnak
tulajdonosi jogokhoz, hogy nem hoznak érte anyagi áldozatot, tehát
nem is kockáztatnak semmit. Ezeket a jogokat meg kell vásárolni úgy,
hogy az illető saját vagyonát teszi kockára, amikor előteremti
mondjuk a kft. alapítótőkéjét, vagy részvénypakettet vesz - és ha
rosszul üt ki a dolog, akkor elveszíti. Enélkül senki sem válhat
igazi tulajdonossá, enélkül ez erkölcstelen, mert ha nem a saját
pénzét, akkor mások pénzét kockáztatja az illető, másrészt enélkül
senki sem képes tulajdonosként viselkedni, gazdálkodni.
A másik veszély abban áll, hogy úgymond alkalmazotti
részvényvásárlás címén - tehát amolyan szociális mezben - a vállalat
vezetői szereznek részvényeket, akár közvetlenül azon a címen, hogy
elvégre ők is alkalmazottak, dolgozók, akár közvetve úgy, hogy a
részvényeket az akcióba bevont alantasaikkal megvetetik, de a
részvényekkel ők rendelkeznek.
A harmadik buktató pedig maga a vagyonügynökség, amely új,
bürokratikus szervezetnek ígérkezik, amely vagyonok sorsáról,
odaítéléséről rendelkezik - megintcsak személyes kockázat nélkül.
- Na, de akkor mire lenne szükség?
- Szerintem a következőkre: bizonyos vezetői kategóriákat
jogilag ki kellene zárni abból, hogy állami vállalatok átalakítása
során tulajdonosi jogokat szerezhessenek. Ezek az emberek tehessék
meg ezt akkor, ha saját pénzükből új magánvállalatok kívánnak
alapítani.
Továbbá: minden állami vállalat átalakításakor szűntessék meg
annak a monopolhelyzetét, és hozzák létre a vele versenyezni tudó
vállalatokat is.
Végül: a felügyeletet ne vagyonügynökség, hanem bankszerű
intézmény gyakorolja, egy magánvállalkozókat is felölelő
bank-részvénytársaság, amely az Országgyűlésnek felelne
tevékenységéért. Mármint nem a mai, hanem a választások utáni
Országgyűlésnek. Mert az elmondottakból következik, hogy az erre
vonatkozó törvényt - a nagy hordereje miatt - az új parlamentnek
kellene meghoznia. (folyt.)
1990. január 25., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Országgyűlés - vélemények, komment. - 2. folyt.
|
- Azzal köszönöm meg Vadász Jánosnak a beszélgetést, hogy
aggodalma nem alaptalan, sajnos bizony van példa a közvagyon
elherdálására - egyfajta személyi átmentésére Varsa Zoltán mond
egyet:
- Pitvaros, Csongrád megye keleti csücskében található, lakóinak
száma körülbelül 1500, Csanádalbertéval és Ambrózfalvával közös
tanácsot mondhat magáénak.
A szlovák őslakosság mellett - főleg 1947-től kezdve, azaz a
felvidéki magyarság kitelepítésétől - jelentős létszámú a magyar
anyanyelvű lakosság is.
Az elmúlt év decemberében e kis településen is szóba került a
pártvagyon sorsa a helyi Demokrata Fórum jóvoltából. A tanács
azonban a mai napig sem ült asztal mellé a pártok képviselőivel
elképzeléseiket egyeztetni.
E meddő várakozás közben aztán váratlanul robbant a hír: alkalmi
bútorvásárt rendeznek Pitvaroson. Szó, ami szó, igen jól sikerült
akció, vagy inkább aukció színhelye volt a községi pártszékház.
Január 18-ikán összesen három fő részvételével zajlott az
adás-vétel. Az alkalmi kiárusításon magam is szívesen résztvettem
volna, mert az árak a következőképpen alakultak: egy darab plüss
ülőgarnitúra kelt el, melynek beszerzési ára 54 ezer forint; egy
darab Karancs gáztűzhely - hiánycikk - eredeti ára 14 ezer forint;
egy darab Lehel hűtőszekrény tízezer forint értékű; egy darab
íróasztal körülbelül négyezer forint áru; fogasok két-háromezer
forint értékben.
A felsorolt eszközök alig használtak, összbeszerzési ára
körülbelül 85 ezer forintra tehető. Mindez egy tételben kelt el, és
a szerencsés vevő - írd és mond - hatezer forintot fizetett érte.
(folyt.)
1990. január 25., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Országgyűlés - vélemények, komment. - 3. folyt.
|
Egyéb tételek között találhatunk például kárpitozott székeket,
1800-2000 forint helyett 30 forintért, azaz ötven-hatvanszor
kevesebbért, mint amit ér.
Ezekután jogos az igény, hogy felfedjem a titkot, ki volt az a
három személy, aki ezt az adás-vételt bonyolította. Igen,
eltalálták: egyikük az MSZMP volt csúcstitkára, másikuk korábbi
községi párttitkár, most pártügyviteli-dolgozó, s a harmadik, a
hivatalból, a makói pártbizottság által kirendelt,
kisiparos-igazolvánnyal rendelkező becsüs volt.
Az ő személye azért érdekes, mert az általa felértékelt
ingóságok közül a maradékot - ami nem jelentéktelen - ő maga
vásárolta meg.
Jó vásár volt. +++
1990. január 25., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|