|
|
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (19. rész)
|
A javaslat meghatározza a lelkiismereti és vallásszabadság tartalmát is, amikor kimondja: e jogok gyakorlásának keretében mindenkinek joga van ahhoz, hogy vallását vagy más lelkiismereti meggyőződését szabadon, minden kényszer nélkül megválaszthassa, ateista vagy hívő lehessen, utóbbi esetben pedig szabadon követhesse bármely vallás előírásait. Emellett mindaddig, amíg az nem jár mások jogainak vagy szabadságának sérelmével, bárki bírálhatja mások meggyőződését, ilyen értelmű propagandát folytathat, és összefüggésben a véleménynyilvánítás szabadságával, illetve a tanszabadsággal ateista vagy vallásos nevelésben, oktatásban részesíthet másokat.
A javaslat szerint vallása, meggyőződése és azok kinyilvánítása, illetve gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem illet meg. Ha valakit e szabály megszegése miatt ér jogsérelem, az orvoslásra a konkrét ügyre vonatkozó jogszabály alapján - például államigazgatási, munkaügyi, büntetőeljárásban - kerül sor. Ehhez kapcsolódó nagyon fontos előírás az is, hogy állami, hatósági nyilvántartásba, vallási és más meggyőződésre vonatkozó adatot nem szabad felvenni.
Garanciális szabály - szögezte le a miniszter -, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásában senkit sem szabad akadályozni. A jog gyakorlásával kapcsolatban rögzíti a javaslat, hogy az - ha törvény másként nem rendelkezik - nem mentesít az állampolgári kötelezettségek teljesítése alól. Ez természetesen nem azt jelenti - tette hozzá Kulcsár Kálmán -, hogy a szabadságjogok gyakorlásának feltétele az állampolgári kötelezettségek teljesítése lenne. Azt viszont jelenti, hogy a lelkiismereti szabadságra hivatkozással - törvényi kivétel hiányában - nem lehet megtagadni az állampolgári kötelezettségek - például a honvédelmi munkakötelezettség, a közteherviselési kötelezettség - teljesítését.
Kulcsár Kálmán szólt arról, hogy a közjogi alanyi jog tartalmának meghatározásakor több egyház képviselője célszerűnek tartotta annak kimondását, hogy a vallás szabad gyakorlását lehetővé kell tenni a szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményekben gondozottak, a büntetésvégrehajtási intézetben fogva tartottak és a hadkötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítők számára. (folyt.köv.)
1990. január 23., kedd 15:59
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|