|
|
|
|
Körinterjú
|
München, 1989. október 14. (SZER, A munka világa) Munkástanácsok, vagy - és - független szakszervezetek alakuljanak-e az üzemekben? Hogyan viszonyuljanak egymáshoz, illetve a dolgozókhoz. Egy kérdéskörben három vélemény hangzik el budapesti tudósítónk, Szilágyi Sándor körinterjújában: - A Szolidaritás Szakszervezeti Munkás Szövetség, a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége tatabányai naggyűlésén Takács András a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség szóvivője beszédében azt szorgalmazta, hogy az üzemekben mielőbb alakítsák meg a munkástanácsokat, és ruházzák fel őket tulajdonosi jogkörrel. Takács Andrást kérdezem, hogy ez azt jelenti-e, hogy az SZSZMSZ lényegében az MDF munkástanács kezdeményezésekhez csatlakozott-e? - Először is tisztázni kellene a fogalmakat, ki mit ért munkástanács alatt. Mi a munkástanács alatt a munkásoknak a tulajdonossá válásának az egyik formáját látjuk, ami lényegében az 1956-os forradalom által kezdeményezett munkástanácsokhoz való visszatérést jelenti. Olyan formában nem támogatjuk az MDF-nek a munkástanács szorgalmazását, ami összemossa a szakszervezetet és a munkástanácsot. Külön kell választani a dolgot. A munkástanácsnak elsősorban egy üzem területén a dolgozók teljes rétegét kell képviselnie, amiben lehet Szolidaritás tag, SZOT tag, akár szakszervezeten kívüli és a gyárvezetés is, míg egy szakszervezetnek elsősorban a saját tagságának az érdekeit kell képviselni. Az nyilvánvaló, hogy egy munkástanács adott körülmények között nagyon is együtt tud működni egy független szakszervezettel, de lehetnek olyan kérdések, ahol márpedig nem, mert akkor, amikor a munkástanácsnak elsődleges feladata az üzemnek a gazdaságosságának, a jobb működésének a feltételeinek a biztosítása a munkásoknak a bevonásával, addig egy szakszervezetnek elsősorban a dolgozói érdekeket kell képviselni. (folyt.)
1989. október 14., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Körinterjú - 1. folyt.
|
Mi, amikor azt mondjuk, hogy munkástanács, akkor a tulajdonosi viszonyokhoz való átmenetnek egyik formáját látjuk. Ez csak egy forma. Ennek lehetnek még teljesen más formái, akár az a módszer, ahol a munkások részvényt kaphatnának az üzemen belül. - Mennyiben más ez, mint amit az MDF elképzel? - Erre egy konkrét példával tudnék válaszolni. Amikor Herenden megalakult az ottani munkástanács, én magam mentem le, hogy tisztázzuk a dolgokat, hogy ők mit értenek munkástanács alatt. Elolvastam az alapszabályukat, és ott egyértelműen szakszervezeti alapszabály volt. Olyan megkötés volt, hogy a munkástanácsban más érdekképviseleti szervnek a tagja nem lehet benne, tagdíjat követelnek, ez csak így szervezetileg már eleve szakszervezeti felépítést jelent. Megkérdeztem tőlük, hogy akkor miért nem szakszervezetet alakítottak. Azt mondták, azért, mert utálják a szakszervezet szót. Ez én szerintem nem elég ahhoz, hogy valaki munkástanácsot alakítson. Itt nem a szavakkal, hanem a mögötte levő tartalommal kell tisztában lennünk. - A munkástanácsos kezdeményezés mégiscsak, - ahogy az előbb is hallottuk - egyszerűen a szó miatt, vagy a szóhasználat miatt valami módon sikeresebbnek látszik, mint a független szakszervezeti kezdeményezés. - Igen, van egy ilyen érzésem, hogy ezt a szép szót politikai célokra használják fel, és ami veszélyes dolog az, amikor egy politikai párt a munkásoknak a jóhiszeműségével visszaél. Főleg akkor, amikor nem pontosítja, hogy mit ért alatta. Most itt én felhívnám minden politikai pártnak a figyelmét arra, hogy a munkástanács mint cél, és mint politikai pártoknak igenis az a feladatuk, hogy a munkástanácsoknak a létére való jogosítványokat kiharcolják a parlamentben. Addig itt Magyarországon nem lehet valódi munkástanács, amíg ez jogilag nincs garantálva, és ezek a jogok még ma Magyarországon nincsenek meg. (folyt.)
1989. október 14., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Körinterjú - 2. folyt.
|
- Mik volnának ezek a jogok?
- Ha elővesszük az -56 novemberi törvényt, amely vagy 8 cikkelyből áll, először is a vállalat igazgatójának a megválasztása, és hogy ezt a munkástanács válassza meg. A menedzser rétegnek a kiválasztása. A termelési folyamatokba a beleszólás a struktúra váltás idején, a struktúrának a meghatározása, és a szervezési feladatoknak a felvállalása. Mert én hiszem, hogy a magyar munkás van olyan értelmes, hogy a saját munkáját nála jobban senki nem tudja megszervezni. - Szabó Tamás közgazdászt, az MDF 36 éves Veszprémben élő elnökségi tagját, a munkás fórum egyik szónokát kérdezem. A Magyar Demokrata Fórum miért a munkástanács forma mellett tette le a voksát? Jelent-e ez egyúttal valmi elhatárolódást a független szakszervezeti mozgalomtól? - Az üzemi szerveződésű érdekvédelem az elkövetkező időszak alapvető kérdése lesz. Mindenféleképpen helyben kell érdekvédelmet létrehozni. Ezt szakszervezet is megteremthetné természetszerűleg, de a tagok kérdése sokkal több, mint az érdekvédelem. Hogy miért a munkástanács mellett tette le a voksát a több kérdésre megfelelendő Magyar Demokrata Fórum, ennek hagyományai vannak. Hagyományai vannak -18-ban, 1956-ban, történelem épül erre a névre. És történelem épül abban is, hogy magában hordozza azt a lehetőséget, ami több, mint érdekvédelem. Miért nem szakszervezet? Úgy érzékelem, hogy az úgynevezett szervezett dolgozóknak kiütésük van a szakszervezettől. A 40 év alatt eljátszotta a szakszervezet szó is azt a jelentését, ami másokban normális körülmények között természetszerű értelmet kap. Itt nálunk, úgy hiszem, nem. - Igen, ezt értem, de mégiscsak a független szakszervezeeti mozgalom az nem azonosítható a hivatalos szakszervezettel. (folyt.)
1989. október 14., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Körinterjú - 3. folyt.
|
- Igen, de ezzel próbáljuk megkülönböztetni azt, hogy mi mást, többet, több szerepet szeretnénk adni a munkástanácsoknak, mint amit a független szakszervezet jelent. Arról van szó, hogy Magyarországon ma nemcsak az érdekvédelem a kérdés, hanem Magyarországon ma a tulajdonlás kérdése a kérdés, és Magyarországon ma egy olyan folyamat tanúi vagyunk, hogy nincsen kontrollja, hogy a nemzet vagyonát hogyan mentik ki a nemzetnek a zsebéből. - Vannak olyan hangok, hogy az MDF által támogatott munkástanácsok voltaképpen úgy működnek, mint a szakszervezetek, csak másképp hívják őket. Mi ebben az igazság? - A kezdetek kezdetén minden egyes munkásmegmozdulás érdekvédelmi jelleget ölt, érdekvédelmi indíttatású. Az első természetesen az érdekvédelmi harc, hogy ugyanazokkal a jogokkal minimum bírjon, amivel egy érdekvédelmi szervezet bír. De már most mindegyikben felvetődött a jelenleg működőknél, hogy hogyan tovább, mi az a több, amit hozzá kell tenni. A Rába mosonmagyaróvári gyáránál az önállósodás a nagy kérdés, hogy önálló gyár legyen-e. Herenden a munkások kezdeményezésére szakértői munkák indultak arra, hogy kormányzati kezdeményezést tegyenek, hogy a herendi gyárat valamilyen módon megvásárolják az ottani dolgozók. Péten a munkástanács egy új koncepciót indított el, szintén szakértők segítségével a péti helyzet rendezésére. Felkeresett néhány olyan potenciális partnert, akivel meg lehet felelni erre a lehetetlen helyzetre, amit a pénzügyi felszámolás jelent. Valódi tulajdonosi lépések ezek, természetesen minden máshol és másként zajlik le. Egy érdekvédelem és egy tulajdonra való válasz a munkástanács feladatköre. (folyt.)
1989. október 14., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Körinterjú - 4. folyt.
|
- Forgách Pált, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának tanácstagját kérdezem, véleménye szerint hogyan is áll a dolog? Munkástanácsok legyenek, vagy független szakszervezetek, avagy - ami a kérdező gyanúja -, rossz ez az egész kérdésfelvetés. - Azt hiszem, hogy a kérdező gyanúja teljesen helyénvaló. Nem lenne egyáltalán helyes, ha a munkásság körében szembeállítanánk a szakszervezeteket a munkástanácsokkal. A munkástanácsoknak történelmi érdemei voltak, vannak, örömmel üdvözölték a független szakszervezetek megalakulásukat. Azonban világosan kell látnunk, hogy a munkástanács, ahol megalakult, lényegében szakszervezeti funkciót töltött be. Ez volt a helyzet Herenden, ugyanez történt Péten, de nagyon helytelen, hogyha úgy hangoztatjuk, hogy a szakszervezetek felszámolását követelnénk és csak a munkástanácsokat akarnánk létrehozni, Minden demokratikus társadalomban alapvetően fontos és pótolhatatlan szerepük van a független, szabad, demokratikus szakszervezeteknek, tehát Magyarországon sem történhet olyan változás, amely szükségtelenné tenné valóságos szakszervezetek működését. Az, hogy az elmúlt évtizedekben a szakszervezeti mozgalom a hivatalos szakszervezetek, a szakszervezeti gondolatot, a szakszervezeti eszmét lejáratták és bizalmi válság keletkezett a szakszervezetekkel szemben, nem lehet ok arra, hogy általában a mozgalom ellen és ennek a létjogosultsága ellen bárki is fellépjen. Tehát a megoldás csak az lehet, ha munkástanács, vagy akár más formában, üzemi bizottság, betölthet egy lényeges funkciót, akár a munkás önigazgatás, akár a beleszólási jog, a részvételi, az úgynevezett együtt döntési jog területén, de az érdekvédelem igazi letéteményese csak a szakszervezet lehet, és ezt föltétlenül meg kell őriznünk. A másik kérdés, amit rendkívüli hangsúllyal szeretnék kiemelni, hogy semmilyen szakszervezet, semmilyen munkástanács nem lehet egy pártnak az eszköze, bármilyen fontos is, hogy létrejöjjenek ezek a független szakszervezetek, vagy munkástanácsok, ezek csak alulról kezdeményezve kell, hogy létrejöjjenek. (folyt.)
1989. október 14., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Körinterjú - 5. folyt.
|
A munkások, a dolgozók kezdeményezésére kell hogy létrejöjjenek, de nem szabad, hogy bármely párt ezeket kisajátítsa. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, miután a -45-48 közötti koalíciós korszakban már szakszervezeti vezető funkciót töltöttem be. Rendkívül káros volt abban az időben is, hogy a pártok versengtek a szakszervezetek befolyásolásáért. Akkor a kommunista párt és a szociáldemokrata párt között történt. Nem lenne kedvezőbb, ha egy most elkövetkezendő új koalíciós korszakban ismét a pártharcoknak lenne a harci mezeje a szakszervezeti mozgalom. Tehát most kellene már arra törekednünk, hogy a demokratikus pártok egyértelműen elfogadják azt az alapelvet, hogy a szakszervezetek maradjanak függetlenek, a munkahelyen csak szakszervezetek működhessenek, a politikai pártok pedig a lakóhelyen, a lakosság között fejtsék ki tevékenységüket. Ezt az álláspontot mi többször hangsúlyoztuk, és azt hiszem, hogy ez a jövő demokratikus kibontakozás érdekében az egyetlen elfogadható és követendő példa. +++
1989. október 14., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|