|
|
 |
|
 |
Pártkongresszus - Schöpflin
|
---------------------------
München, 1989. október 5. (SZER, Szerkesztők fóruma) - Schöpflin
György professzor, a londoni Scool of Economics tanára már több
ízben szerepelt beszélgetéseinken a Szerkesztők fórumán. Ezúttal is
ő stúdiónk vendége. Több napot töltött Magyarországon és az időzítés
- azt hiszem - most nem mindennapi, közvetlenül a nevezetes
MSZMP-kongresszus előtt töltött egy rövidebb időt Magyarszágon. A
magyarországi helyzetről beszélgetünk, de természetesen különös
tekintettel erre a kongresszusra. Úgyhogy induljunk ki ebből
Amikor latolgatjuk, hogy mi is várható, talán úgy tenném fel a
kérdést, hogy nagyjából kétféle forgatókönyvet képzelek el, de
lehet, hogy tévedek. Javíts ki, hogyha rosszul mondom
Az egyik
forgatókönyv az, hogy érvényesül egy amolyan apparátusi szemlélet,
egy apparátusi kongresszus az egység jegyében.
Tehát e forgatókönyv szerint is bizonyos változásokat
eszközölnek, a reformok mellett leteszik a garast, a pluralizmus
mellett leteszik a garast, hangsúlyozzák a változásokat, mégis
mindezt alárendelik annak, hogy valamiféle egységet föl tudjanak
mutatni és meg is tudják őrizni, ha mást nem, a látszategységet.
Ebbe beletartozhat egy elhatárolódás bizonyos ultrasztálinista
elemektől, sőt esetleg bizonyos ultrareformer elemektől is - de ez
lenne a meghatározó.
A másik lehetséges forgatókönyv pedig valóban egy gyökeres, egy
viszonylag gyökeres szakítás a múlttal, egy új pártnak a
lanszírozása. Beindítása egy pártnak, amely az eddigi MSZMP-től
valóban radikálisan különbözik, azon az áron is, hogy ez egy jóval
kisebb párt lesz méreteiben, mint az eddigi volt. Melyik lehetőség a
valószínűbb a kettő közül, vagy van-e harmadik is? (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pártkongresszus - Schöpflin - 1.folyt.
|
- Hát jobbára egyetértek elemzéseddel, hogy tényleg van az
egységes lehetőség, és ugyanakkor létezik az általad felvázolt
második lehetőség, ami - azt hiszem - egy pártszakadás következménye
lenne. Hogyha már abból indulunk ki, hogy van egy kisebb
reformszárny, akkor szerintem feltételezi önmagáról, hogy olyan
nagyon nem reformszárny, vagyis hogy az egész MSZMP nincs
elkötelezve a reform mellett.
Ahogy én látom, ebben a percben és itt, most azt is szeretném
leszögezni, hogy ez majdnem napról-napra, ha lehet, óráról-órára
változik, de mindenképpen alapjában azzal a benyomással jöttem el
Budapestről, hogy a reformerek nem érték el azt az erőt a párton
belül - már mint ami a küldöttek számát és hangulatait illeti -,
hogy képesek lennének átvenni a pártot belülről. Tehát az új párt
nem lesz egy, a reformszárny által uralt párt, hanem minden
valószínűség szerint megmarad egy egységes kommunista párt
formájában, jóllehet, azért egyes változásokat is fog eszközölni.
Most a kérdés is az, amelyre szerintem még nem tudunk választ
adni és lehet, hogy vasárnap este felé derül ki csak az egész, hogy
megmarad-e a pártegység, mert az a forgatókönyv is lehetséges, hogy
tényleg kettészakad a párt és a reformerek, a pártreformerek
elmennek és alapítanak egy Magyar Szocialista Pártot, vagy valami
ehhez hasonlót, de mondjuk a reformereknek egy kisebbsége megy el.
Tehát sok lehetőség létezik ebből a szempontból, és azt hiszem, hogy
ez csak a kongresszuson fog eldőlni. Hangulat kérdése, hogy az
ingadozók melyik irányba orientálódnak. Ilyesfajta tényleg teljesen
kontingens-tényezők fogják befolyásolni a magyar kommunista párt
jövőjét.
Nekem az volt a benyomásom, mikor Pesten voltam, hogy a
pártreformerek inkább megmaradnak a párton belül és megpróbálják
később újból mégegyszer átalakítani a pártot egy demokratikus
irányba, és attól tartok - tulajdonképpen nem úgy lehet mondani,
hogy tartok ettől - de az a benyomásom, hogy ez a legvalószínűbb.
Voltaképpen a kommunista hagyományban van egy nagyon erős integráló
erő, és nem nagyon szeretnek leválni a kommunisták a kommunista
pártból. Kiközösítések természetesen megtörténnek, mert önként
kiválni egy kommunista pártból, erre van precedens. (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Pártkongresszus - Schöpflin - 2. folyt.
|
- Úgy látom, hogy annak ellenére, hogy komoly politikai
ellentétek vannak az apparátus-frakció és a reform-frakció között,
mégis egyiknek, vagy a másiknak óriási nehézséget okozna most
otthagyni ezt a pártot. Arról nem is szólva, hogy a kisebbség
nemcsak számbeli kisebbség lenne, de mindenféle hátrányokat is
szenved azzal, hogy ő vált ki, és akkor nem kapja meg a párttól, a
maradék párttól, a pénzeket, az épületeket, a tulajdonokat, s még a
nevet sem, amire egyébként amúgy sincs szüksége.
- Persze, mint utaltál rá, egyáltalán nem mindegy, hogy
tételezzük föl, hogy ez a verzió a valószínűbb. Tehát valamiféle
egység vagy látszategység fönnmarad, hogy ebben az esetben is
lesznek kompromisszumok, mégha gyenge kompromisszumok is az
elmozdulás irányában, hogy hol történnek ezek a kompromisszumok?
Tehát végeredményben a változás, ha fél- vagy negyedfordulatot hoz
is, végeredményben milyen mértékű lesz és milyen irányú lesz?
- Ezt is rettenetesen nehéz megítélni, mert hogyha az
apparátus-párt kerül ki győzelmesen ebből a harcból, akkor
lehetséges, hogy elég kemény kompromisszumokat kötnek a
reformerekkel, hogy például esetleg a reformköröket föl kell
számolni, vissza kell állítani a klasszikus lenini demokratikus
centralizmust, pártfegyelmet, stb. Ezt egyébként én nem tartom
túlságosan valószínűnek.
Bevallom, én úgy látom, hogy az a fajta régi, megszokott
kommunista párt, amelyet már régóta ismerünk, annak most ebben a
percben vége van Magyarországon. Ideológiai szinten teljesen vége
van, szervezeti szinten talán kevésbé, de akkor is sokkal nehezebb
összehozni ezt a központilag egységesített pártot ma már, mivel
tulajdonképpen már több mint 10 éve, 10-15 éve, hogy a lenini
pártfegyelem már kezdett széthullani Magyarországon. (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Pártkongresszus - Schöpflin - 3. folyt.
|
- Na most, nem-e áll fenn a lehetősége annak, hogy itt egy
csapdába került az MSZMP? Most arra gondolok, hogy a reformerek, a
reformkörök - amelyek a magyarországi sajtóban, rádióban, tévében
nagy publicitást kaptak az utóbbi hónapokban, ezek bedobták a
köztudatba, hogy itt egy gyökeres megújulásra van szükség. Ezt
fémjelezték azokkal az ígéretekkel, hogy teljesen új neve lesz a
pártnak, hogy adoptáljuk a szociáldemokrácia értékeit, s
tulajdonképpen a nyugati szocialista pártokhoz hasonló párt leszünk
- valahogy ez van a köztudatban.
A valóságban persze ezen a kongresszuson lesz egy apparátusi
többség - hogy így mondjam - a reformerekkel szemben. Nem egy
sztálinista többség, amely természetesen nem ugyanaz, de van egy
várakozás, hogy ez be fog következni, ez a gyökeres változás, és ha
ez elmarad, akkor ez végzetes következményekkel járhat a pártra
nézve, tekintve, hogy közeledik a választás?
- Hát ha nem is végzetes következménye, de mindenképpen az ő
szempontjukból végzetes.
- Hát az ő szempontjukból szerintem a helyzet már amúgyis eléggé
tarthatatlan. Tehát egyeduralomra ez a párt már nem nagyon
törekedhet, és azt hiszem, ezt nagyobbára be is látják még az
apparátus-frakcióban is. De mindenképpen, ha bekövetkezik ez a
fordulat, akkor tényleg ezzel teljesen egyetértek, hogy a
köztudatban van egy várakozás a párttal szemben, hogy a megújulás
útjára térnek, azonban ebben van egy kis kettőség is. Amennyiben
elvárják a párttól, hogy most itt egy hófehér párt lesz belőlük, egy
tiszta demokratikus szocialista párt, de ugyanakkor nagyon sokan még
egy ilyen pártra sem fognak szavazni. Azt mondják, hogy nekünk
elegünk van az egész szocializmusból, ez mind egy utolsó banda,
stb., stb. (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Pártkongresszus - Schöpflin - 4. folyt.
|
A közvéleménykutatások eddig azt mutatják, hogy a kommunista
párt, vagy legyen az bármi, a szavazóknak körülbelül egynegyedére
számíthat. Na most, hogyha beáll ez a szakadás, akkor lehetséges,
hogy jóval kevesebbre számíthatnak, de a pártreformerek sem
számíthatnak olyan nagyon sokra, mert időközben a politikai
eltolódás már oda vezet, hogy a többi pártok, elsősorban a Fórum, az
MDF egyre nagyobb erőkre számíthat.
- De van szerintem még egy lehetőség, illetve egy következménye
annak, hogy ha az egység-szempont kerekedik felül, hogy a reformerek
a párton belül azok csalódottak lesznek ezzel a kimenetellel,
elégedetlenek, és tulajdonképpen folytatják ott, ahol a kongresszus
előtt művelték a dolgot, de most már egy választási célegyenesben
folytatják ezt.
- De hogyha ilyen körülmények között folytatják, akkor
tulajdonképpen megbénítják a pártot, mert azért a különbség a két
szárny között eléggé alakos, és akkor egymás után következnek
valószínűleg a politikai esetek, ahol a párt nem tud döntést hozni,
vagy csak nagyon nehezen, egy ilyen lagymatag, rossz kompromisszumos
döntést tud hozni, és akkor egyre inkább elodázzák dolgot, aminek
aztán az lesz a következménye - szerintem ez már nagyrészben
bekövetkezett -, hogy a kormány sokkal függetlenebb a párttól. Ez
már nem egy klasszikus kommunista rendszer - nem győzőm ezt
hangoztatni.
- Érdekes amit mondasz, mert, hogy Németh Miklós ezt
hangsúlyozza, mint a vezetőség tagja, illetve a négytagú legfelsőbb
vezetőség tagja. Azt értem, hogy neki megvan a nyomós oka, hogy ezt
mondja, de megmondom őszintén, nehezen látom be, hogy hol, miben
mutatkozhat meg a kormány függetlensége a párttól, amikor
végeredményben mégis a pártvezetőség egyik prominens tagja vezeti a
kormányt és a miniszterek is mind, kivétel nélkül - azt hiszem -
párttagok. Hol mutatkozik meg az önállóság? (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pártkongresszus - Schöpflin - 5. folyt.
|
- Hát ebben én nem vagyok bennfentes, tehát csak
feltételezésekből indulok ki, de azt már feltételezem, hogy elég sok
döntést már esetleg a párt közvetlen beavatkozása nélkül hozzák,
hogy mindenképpen előkészítik az aktákat, és akkor meghozzák a
döntést a minisztériumokon belül, és aztán mondják a kommunista
pártnak, hogy uraim ezt és ezt...
- Ennek a kormánynak az már nem is lehet érdeke, hogy
fönnmaradjon tartósan, mert tudja, hogy nem maradhat fönn tartósan,
mert egyre inkább egy ügyeket vívő kormánnyá válik, ahogy a
választások következnek.
- De ennek ellenére, azért még egy egész sorozat kezdeményezést
is hozott, például az oktatásban az orosz nyelv kötelező tanításának
eltörlését, ami egy szimbolikusan, és nemcsak szimbolikusan
szerintem nagyon fontos döntés.
- Mi a véleményed a parlamenti ülésszakról? Engem megragadott
egy negatívum minden pozítiv benyomás mellett: amiről tanúskodott ez
a parlamenti ülésszak, az az, hogy a sokat emlegetett sarkalatos
törvényeket, azoknak a legnagyobb részét, illetve a magvát, a
legfontosabbakat, amelyeket kihoztak a háromoldalú
kerekasztal-tárgyalásokon, ezeknek a törvényeknek a vitáját,
jóváhagyását végeredményben elnapolta az Országgyűlés az október
17-ikén kezdődő ülésszakra. Tehát arra az időre, amikor már
ismeretes lesz a pártkongresszus kimenetele, bármi legyen is az. Nem
egy kivárási taktikáról tanúskodik ez, illetve az önállóság, a
kezdeményezés hiányáról, hogy óvatos duhajok a párttag képviselők,
és meg akarják várni, hogy mi lesz a kongresszuson?
- Ezzel én egyetértek, de hát nem szabad elfelejteni, hogy ez az
Országgyűlés ez egy nagyon régi Országgyűlés, ezt 1985-ben
választották. 1985-ben egész más körülmények voltak Magyarországon,
de természetes, hogy ez nem egy igazi képviselőház. Ezek a pártot
képviselik, vagy képviselték. Na most, közülük egyesek, már egyre
többen, most már négy teljesen függetlenül választott képviselő
létezik. (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pártkongresszus - Schöpflin - 6. folyt.
|
- Igen, négy, akiket újonnan választottak. Pótválasztásról
jöttek be, mint ellenzékiek, de már heten vannak. Van egy csoport és
három másik is csatlakozott hozzájuk. Király Zoltán is köztük van.
- Igen, de hát a nagyobbik része természetesen mégis úgy érzi,
hogy nincs saját legitimitása, nem a választók választották meg,
hanem a párt jóváhagyása folytán kerültek ebbe az Országgyűlésbe.
Tehát azt hiszem, hogy ebből a szempontból ez nem egy független
parlament, hanem valamennyire a pártnak a függvénye. Az ember
megérti, hogy ki akarják várni, hogy mi történik e hét végén.
- Most rátérve egy másik ügyre, amely nem annyira sürgős, mint a
pártkongresszus ügye, de időszerű lesz hamarosan: az elnök, a
köztársasági elnök személye és megválasztásának módja. A
kerekasztal-megállapodás szerint még ebben az évben sor kell, hogy
kerüljön erre. A dátum annyira nem is fontos már, hiszen nincs olyan
sok idő hátra az év végéig.
Mindeddig sokan elkönyvelték, hogy Pozsgay a nagy esélyes, a
párt már sietve jelölte őt, az MSZMP már nem is tudom mikor, és most
van egy olyan érzésem, mint hogyha lenne egy ilyen, Állítsátok meg
Pozsgayt
- akció. Egyrészt a párton belül is, azok szemében, akik
Pozsgayt úgy tekintik, hogy túlságosan messzire ment, vagy egyenesen
likvidátornak tartják. Az ellenzék pedig mintha kezdené felfedezni.
Végeredményben Pozsgay mégiscsak egy kommunista, hát miért
támogassunk egy kommunista elnökjelöltet. (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Pártkongresszus - Schöpflin - 7. folyt.
|
- Ami az ellenzéket illeti, hát az ellenzék természetesen nem
egységes. Az ellenzéknek egy része, elsősorban a szabaddemokraták és
a Fidesz, azt hiszem, tényleg nagy gyanúval kezelik Pozsgayt, és
közülük egész biztosan vannak, akik lehet, hogy többségben vannak,
akik felettébb szeretnék megakadályozni azt, hogy Pozsgay legyen a
köztársasági elnök. Voltaképpen ennek egy részét már lényegileg el
is érték azzal, hogy a köztársasági elnök szerepe nagyon
leredukálódott.
Ha az ember összehasonlítja azokat a tervezeteket, amelyeket
mondjuk, az év elején bocsátottak ki, és ami lesz az egészből.
Tehát, amikor ez az egész dolog fölmerült az év elején, akkor ilyen
francia vagy finn modellekben gondolkodtak, ahol az elnök szerepe
tulajdonképpen teljesen független. Hát ez már nem egy finn modell,
hanem épp ellenkezőleg, de inkább egy nyugatnémet, vagy osztrák -
majdnem egy díszelnökről van szó -, nem tudom, melyik országhoz áll
legközelebb.
- Közelebb lesz a díszelnök funkciójához, mint mondjuk
Mitterrand francia elnök funkciójához?
- Abszolúte közelebb, sokkal közelebb. Tehát, hogyha tegyük föl,
hogy Pozsgay lesz a köztársasági elnök, akkor az ő politikai szerepe
nem lesz olyan nagyon fontos. Tehát azt hiszem, igazad van, hogy
tényleg van egy ilyen áramlat, inkább mint mozgalom, hogy meg kell
állítani Pozsgayt, de ugyanakkor ennek van egy ellenáramlata is.
Olyanok, akik azt mondják, hogy nem, csak hagyják Pozsgayt, mert
tulajdonképpen ott ártalmatlan.
- Ott egy bizonyos fokig ki lesz kapcsolva - ha mondjuk, nyersen
fogalmazzuk a dolgot.
- Ki lesz kapcsolva, igen.
- Ebben a vonatkozásban érdekes volt Szűrös Mátyásnak egy
nyilatkozata, aki a finn vendégnek, Kalevi Sorsanak jelentette ki
azt, hogy talán korai volt ez a döntés, elsietett volt ez a döntés,
hogy az MSZMP Pozsgayt jelölte. Jobb lett volna kivárni egy kicsit
később, hogy mások is letegyék a garast, és megnézni, hogy miféle
mezőny alakul itt ki, és akkor dönteni erről. (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Pártkongresszus - Schöpflin - 8. folyt.
|
- Hát az ember mindenféle feltételezésekbe bocsátkozhat ilyen
körülmények között. Esetleg ő talán azt reméli, hogy őt jelöli a
kommunista párt. Tényleg nem tudhatunk nagyon sokat.
- Az eddigi pótválasztások során az derült ki, hogy az ellenzék
oldalán a legfontosabb erő a Magyar Demokrata Fórum. Ez a csoport
tarthat igényt a legnagyobb támogatásra, amikor ilyen megméretésre
sor kerül, és jelenleg az MDF favorit arra, hogy mindenesetre a
legerősebb ellenzéki csoport lesz a választásokon. És az is könnyen
meglehet, hogy a legerősebb párt lesz, amely a választásokból
kikerül. Mi az oka ennek, hogy éppen az MDF, a Magyar Demokrata
Fórum élvezi ezt a pillanatnyi helyzetet?
- Ez egy elég nehéz kérdés, és több tényezővel lehet magyarázni.
Szerintem egyik se...
- Az a körülmény, hogy ők alakultak meg legelőször? Tehát van
egy báziselőnyük?
- De ezt én nem tartom annyira fontosnak. Ez fontos dolog, de
nem a legfontosabb. Tulajdonképpen, ha ebből indulunk ki, akkor a
szabaddemokraták mondhatják, hogy igaz, hogy szervezetileg csak
novemberben alakult meg a Szabad Demokraták Szövetsége, de mégis,
mint demokratikus ellenzék, már több mint tíz éve művelik, tehát
nekik van elsőbbségük.
Itt inkább azt hiszem, arról van szó, hogy az MDF-nek nincs egy
olyan pontosan leírt, körvonalazott politikája, programja vagy
stratégiája, hanem valamennyire érzelmi alapokra apellálva - többek
között a magyar nemzet szuverenitására, - olyan hangot üt meg, ami
tényleg nagyon népszerű, s tán nem annyira Budapesten, mint inkább
vidéken, de azért Budapesten is, és nagyon sokan azt érzik: igen, ez
a mi pártunk, ezzel tudunk azonosulni.
A szabaddemokraták azonban - és tulajdonképpen ez az ellentét -
kiadtak egy elég precízen kidolgozott programot. Itt az ember
pontosan tudja, hogy, hogyan áll a szabaddemokratákkal, amíg a
Fórumnál ez egyáltalán nem ennyire világos. (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pártkongresszus - Schöpflin - 9. folyt.
|
- Magyarországon egy politológus - már nem tudom ki volt - úgy
is fogalmazta meg, hogy az MDF egy puha párt. Puha olyan értelemben,
hogy tágítható, sok minden belefér, illetve sok mindenki belefér.
- Nagyon sok mindenki belefér. Tényleg ez egy nagyon találó
kifejezés, hogy puha, és úgy ki lehet nyújtani különféle irányokba.
Én valahogy úgy látom az MDF-et, hogy ez lesz a magva egyfajta
nemzeti középnek, tehát ez a középbaltól a középjobbig, esetleg még
annak jobb felé is elmegy. Nem egy klasszikus értelemben vett
kimondottan ideológiai párt, hanem inkább egy ilyen gyűjtőpárt.
- Ami választási értelemben egyáltalán nem baj, illetve lehet az
MDF-ből valaha egy klasszikus értelemben vett néppárt? A közép
pártja, amely éppen azért néppárt és középpárti, mert annyi minden
belefér.
- Szerintem csak úgy lehet belőle néppárt, hogyha
kereszténydemokrata párt lesz. Szerintem az MDF-ből nem lesz
kereszténydemokrata párt, hanem megpróbál megmaradni egyfajta
középpártnak, amibe nagyon sok minden belefér. Többek között, azt
hiszem, ami az MDF-et illeti, teljesen elfogadja a demokráciát, az
Európa felé való nyitást, a piacgazdaságot is, de ugyanakkor itt már
bonyolultabb a helyzet, esetleg ködösebb a helyzet, azért mégis egy
elég magas beavatkozási szintet lát előre, hogy hogyan és miképpen,
azt nem lehet megmondani. Mondjuk ez a jellemző, az MDF puhaságára,
hogy nagyon sok mindenben a politikája nem világos, hanem puha.
Ezzel persze nagyon sok mindenkit lehet tömöríteni egy ilyen fajta
pártszerűségbe. Ennek persze vannak hagyományai Magyarországon.
Még egy fontos dolgot, amit érdemes kihangsúlyozni: egy alapon
mindegyik párt egy koalíció, hacsak az a párt, amiről most szó van,
nem akar egy abszolút ideológiai tisztaságot elérni, akkor minden
pártban, a párton belül is vannak kompromisszumok. Ez önmagában nem
egy negatívum. (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Pártkongresszus - Schöpflin - 10. folyt.
|
- Az MDF-en kívül a többi ellenzéki pártnak a skáláját szemlélve
szeretném, ha kiragadnál egynéhányat abból a szempontból, hogy az
elkövetkező hónapokban milyen esélyeket adsz nekik, vagy milyen
lehetőségeket. Főleg azokra gondolok, amelyekben látsz fantáziát,
kifutási lehetőségeket, amelyek a választási kampány során
előretörnek, és nagyobb jelentőségre tesznek szert, mint amit most
feltételezünk róluk.
- Most körülbelül így látom a pártok alapállását. Az MDF-el már
foglalkoztunk. Szerintem ez lesz a mostani körülményekből kiindulva
a legnagyobb párt, a legerősebb párt, ha szövetkezik a többi
középpárttal, és szerintem ez létre fog jönni. Esetleg fúzionálnak
is egyesekkel, de mindenképpen ez lesz...
- Gondolod, hogy létrejönnek fúziók még a választási kampány
megindulásakor, vagy közvetlenül az előtt?
- Egyáltalán nem zárom ki annak a lehetőségét például, hogy ez a
nemzeti közép úgy jön létre, hogy itt részben fuzionál, részben
választási koalíciót alakítanak ki.
- Ilyen választási fúziót, akcióegységet, közös lista és így
tovább...
- Igen, pontosan. Ugyanakkor nagyon valószínűnek tartom a
szabaddemokraták vagy koalicióját, vagy fuzionálását a Fidesz-szel.
Voltaképpen nagy különbség a kettő között nincsen.
- És a Fidesz-nek egy problémája, hogy tulajdonképpen a
lényegénél fogva az ifjúsághoz szól, az ifjúság pártja, mozgalma.
Végeredményben miért korlátozódjék a hatása csak az ifjuságra? Egy
ilyen fúzió esetén ez a probléma megoldódik.
- Eredetileg a Fidesz tulajdonképpen érdekvédelmi szervnek
indult, de később inkább egy politikai pártba torkollott át. Ami
pedig a többi politikai erőket illeti, hát a kommunistákról már
beszéltünk. (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Pártkongresszus - Schöpflin - 11. folyt.
|
Itt van a szociáldemokraták problémája. A szociáldemokraták
tulajdonképpen nagyon nagy eséllyel indulhattak volna az év elején,
de valahogy ez nem jött be. Én úgy látom, és természetesen nem
mondok semmi eredetit, hogy a régi szociáldemokrata vezetőség
képtelen volt megragadni az alkalmat és modernizálni önmagát és
valahogy ottragadtak 1948-ban. Ez ma már nem nagyon vonzza az
embereket. Ennek ellenére a szondák változatlanul 5 és 10 százalék
közötti támogatást mutatnak a szocdemeknek. Ez egyébként kár, mert
azért ez egy nagymúltú párt Magyarországon. Óriási volt a presztizse
a munkásosztályon belül, és tulajdonképpen szomorú, hogy ennyire nem
tudtak élni a lehetőségekkel.
- Tulajdonképpen egy kis szociáldemokrata párt az kicsit
önmagában is ellentmondás. Ha körülnézünk Nyugaton, ahol van
szociáldemokrata párt, ott az egy erős, nagy párt.
- Nagyon kevés a kiksebbségben, mármint a baloldalon
kisebbségben élő szocdem párt. Van erre is precedens?
- Olaszországban van egy kis szociáldemokrata párt valóban, de
ott van egy nagy szocialista párt is.
- Arról nem is szólva, hogy az Olasz Szociáldemokrata Párt az
tulajdonképpen egy jobboldali párt. Ami a többieket illeti,...
- ...a kereszténydemokrata néppárt például, már a Baronkovics
pártnak a jogutódja, ha úgy tetszik.
- Ezt én a nemzeti középbe sorolom, és valószínűleg belekerül
ebbe a koalícióba az MDF-el együtt. Ami a parányi pártokat illeti -
és mint köztudomású, ebből 15 ezer van -, ezek nem fognak nagyon
fontos szerepet játszani, mert a választási törvény tulajdonképpen
kizárja a...
- ...a 4 százalék alatti részarányt szerző pártokat.
- Egyrészt, és másrészt ha egy párt nem indul a
választókerületek 25 százalékában, akkor nem is vehet részt a
listákban. Tehát ez a kis pártokat már eleve kizárja. Már nem tudnak
indulni ilyen magas számarányban.
- Schöpflin György, köszönöm a beszélgetést, remélem a
választási kampány során még visszatérünk ezekre a témákra. +++
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|