|
|
|
|
Gondolatok a ártkongresszus előtt
|
---------------------------------- München, 1989. október 5. (SZER, Magyar híradó) - Ki lesz az MSZMP kongresszusának csődtömeggondnoka? A választ ugyan Vadász János sem tudja, de a kongresszus tétjéről vannak gondolatai: A küszöbönálló MSZMP-kongresszus engem olyan csődbe jutott vállalatra emlékeztet, amely hitelezőjének tömeges fellépése előtt utolsó kísérletet tesz, hogy szanálja, vagy ha ez nem lehetséges, felszámolja önmagát, és hitelt érdemlő jogutódot hozzon létre. Figyelembe véve a hazai csődtörvény eddigi csődjét, a szanálási és felszámolási kísérletek szánalmas tapasztalatait, melyek tanúsítják, hogy a magyarországi hatalom a tönkrement gazdasági vállalkozásai sorsát sem képes tisztességesen rendezni, nehéz feltételezni, hogy a csődbe ment központi hatalmi vállalkozása az MSZMP esetében sikeresebb lesz. Nyomban szükséges világosan kimondani: a tét természetesen nem az, hogy az MSZMP reformereinek sikerül-e diadalmaskodniuk az ultrakonzervatív sztálinisták felett. Ez a diadal olyannyira biztosított, hogy még kivívni sem szükséges. A Münnich Ferenc vagy a Kádár János Társaság, valamint más hasonló csoportok fellépése csupán arra jó, hogy velük összemérve egy Grósz Károly, egy Berecz János és az apparátus többsége is fontolva haladónak, megújúlásra kész, de túlzásoktól őrizkedő centristának tüntethető fel, a szélsőségek között. Sőt ezek a csoportocskák arra is alkalmasak, hogy a velük való leszámolással bizonyítani lehet a párt megújúlását, a múlttal való szakítását akkor is, ha a kongresszuson egyáltalán nem ez következik be. Mert az igazi tét az, hogy fennmarad-e a hatalmi párt ezen a kongresszuson, vagy pedig megszűnik. Ha fennmarad egységes apparátusával a kormányra, a közigazgatásra, erőszakszervekre, vállalatokra kiterjedő szövevényével együtt, ennek kétes előnyeit élvezve, de összes hátrányát hordozva kell majd befordulnia a választási célegyenesbe. Ha megszűnik, legalább két új párt lép a politikai porondra és a választási küzdelembe, lemondván a hatalmi párt manipulációs lehetőségeiről, de meg is szabadulván annak a tehernek jelentős részétől, amelyet a választásokon a hatalom pártjának viselnie kell. (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A pártkongresszus elé - 1. folyt.
|
Bármennyire súlyos ellentétek állítják egymással szembe az MSZMP valódi, kvázi és álreformereit, mindegyik a centrum szerepére pályázik, mindegyik hangoztatja, hogy megújúlásra és a széthullás meggátlására van szükség. Nem könnyű meghúzni a választó vonalat e csoportok között, de a kongresszuson mégis választaniuk kell a valóban gyökeres, nem is megújúlás, hanem az újjászületés és az egység között. A két óhaj egyszerűen nem egyeztethető össze. Ha nincs szakadás, a reformereknek vagy gyenge kompromisszumokat kell kötniök és ezzel a megújúlást megtagadniuk, vagy pedig kompromisszumok nélkül támadják a másik oldalt a kongresszus után is. Az első esetben látszategység lesz megújúlás nélkül, a másodikban sem látszategység, sem megújúlás nem lesz. A kongresszus mindkét esetben kudarcnak lesz tekinthető. Az újjászületés egyetlen esélyét a szakadás kínálja azok számára, akik valóban új, nem hatalmi pártot kívánnak életre hívni. Egy ilyen születésbe azonban a hatalmi pártnak bele kell halnia. +++
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|