|
|
 |
|
 |
- A Beszélő legújabb száma - 2. folyt.
|
Lassan letisztulunk. Már látszanak a két szervezet - az SZDSZ és
az MDF - körvonalai. Nem azok, amelyek elválasztanak bennünket,
hiszen igazából nem tudunk elválni egymástól. Együtt féltük,
izzadtuk ki egymást, ugyanazt a célszalagot feszítették ki elénk.
Legfeljebb a cél elérésének módjában, a rászánt idő a nemzet
türelmének és teherbírásának megítélésében lehetnek közöttünk
vélemény- és ebből adódó sílusbeli különbségek.
Lám megjelentünk. Minden nehézség, kétkedés dacára. Újságot
írunk, mintha nem lenne más ezer dolgunk is. Mintha nem lenne
fontosabb, hogy az eddig szokott módon a munkaidő után - úgy mint
eddig - úgy, ahogy a nép többsége teszi, szabadidőben disznót
hízlalva, szőlőt vagy kukoricát művelve, fusizva keressük meg a
család számára szükséges fizetés kiegészítést. Mégsem tudunk mást
csinálni.
Egy év alatt a politizálás az életünk szerves része lett.
Hisszük, hogy csinálnunk kell, hisszük, hogy jót teszünk vele.
Tisztelt hölgyem, uram
Kedves Barátunk
Meg kellett jelennünk,
mert másképp nem tudtunk eljutni Önhöz. Szeretnénk mondani Önnek
valamit, szeretnénk, ha elgondolkodna rajta. Szeretnénk a barátja
lenni. Kevesen vagyunk, és rengeteg a tennivaló. Gyermekeinknek egy
sokkal szebb világot szeretnénk megteremteni. Segítsen, beszéljük
meg, hogyan. Szükségünk van Önre, gondolataira, tevékenységére.
Tudjuk, ennek az újságnak a színvonala nem emel minket a
Parnasszusra. Nincsenek újságíróink, laikusok vagyunk. Otthon
éjszakánként izzadjuk ki mondanivalónkat és pironkodva lopjuk ki a
családi kasszából a kiadáshoz szükséges pénzt. De bízunk benne, lesz
ez jobb is, ha Ön segít nekünk e tevékenységünkben.
Kérjük és felajánljuk Önnek, legyen a munkatársunk, írjuk együtt
ezt az újságot.
Nem tagadjuk, készülünk a választásokra, és szeretnénk
megismerteti magunkat, elképzeléseinket. El akarjuk érni a bizalmát,
hogy méltóképpen képviselhessük Önt. (folyt.)
1989. október 4., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|