|
|
 |
|
 |
A magyar kiváltságok
|
München, 1989. szeptember 27. (SZER, Késő esti mai nap) -
Magyarországon és Lengyelországban reformok mennek végbe a demokrácia
irányában. De a szürke eminenciások népes hada, a nomenklatúra marad.
Legalábbis egyelőre. Ez a véleménye egy londoni kutató intézetnek.
Bujtás Pál beszél:
- A nomenklatúra az az osztály, amely nem hajlandó kimúlni. Ezzel
a mondattal összegezi megállapításait a brit kormányhoz közelálló
Királyi Egyesített Kutató Intézet, amely tanulmányt készített a
magyar- és lengyelországi hatalom tényleges birtokosairól.
A jelentés már elöljáróban hangsúlyozza, hogy a hatalommal
összefonódott új uralkodó osztály befolyását belátható időn belül
aligha fogják érinteni a Magyarországon és Lengyelországban megindult
politikai reformok. Az uralmon lévő kommunista párt mind
Magyarországon, mind Lengyelországban azért engedte át a hatalom egy
kis hányadát ellenzéki politikai pártoknak és mozgalmaknak, mert ez a
lépés a gazdasági bajok miatt kényszerítő szükségszerűség volt.
A jelentés ugyanakkor rámutat arra, hogy a kommunista
kormányzatok felszámolása korántsem jelenti az új osztály, a
nomenklatúra kiváltságainak megszűntét. A nomentklatúra ereje
jelenleg és a jövőben is attól függ, hogy mennyire tartja kezében
magát a politikai rendszert, a termelést a gazdasági szférában, és
hogy mekkora beleszólása van a javak elosztásába, illetve
újraelosztásába.
A kiváltságosok osztályának általában két módszere van arra, hogy
megvédelmezze önös érdekeit. Egyrészt csírájában fojtja el az alulról
jövő kezdeményezéseket; másrészt meghiúsítja a felső döntések
végrehajtását. Az első módszer inkább Lengyelországra jellemző, ahol
a kezdeményezések a Szolidaritástól indulnak ki. Magyarországon
viszont a párt reformszárnyának és az ellenzéki értelmiség
tevékenységének útjába próbálnak akadályokat gördíteni. (folyt.)
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
|
|
- A magyar kiváltságok - 1. folyt.
|
A tanulmány 600 ezer főre becsüli azoknak a számát
Lengyelországban, akik a hatalom és az ebből adódó előjogok
gyakorlati birtokosai. A nomenklatúra tényleges erejének bizonyítékát
látják a szerzők abban, hogy bár Lengyelországnak Szolidaritás
vezetésű kormánya van, de változatlanul köztársasági elnök az az
ember, aki éppen a Szolidaritás felszámolásának szándékával 1981-ben
bevezette a szükségállapotot. Politikai megfontolásokra való
hivatkozással továbbra is kommunista politikus áll a kulcsfontosságú
nemzetvédelmi és belügyi tárca élén. A helyi funkcionáriusok,
vállalatvezetők, diplomaták, rendőrök, ideológusok, stb. elsöprő
többsége a posztján maradt, úgy, hogy jogosan merül fel a kérdés:
valójában ki uralkodik ki felett?
A tanulmány valamivel derülátóbban értékeli a magyarországi
helyzetet. A tömegtájékoztatási szervek feletti pártmonopólium
megtört, néha úgy tűnik, hogy a Munkásőrség napjai meg vannak
számlálva és az új alkotmány feltehetően rögzíteni fogja a kormány és
a hadsereg szerepének határait.
A jelentés hangsúlyozza, mind a magyar, mind a lengyel
reformmozgalmak tagjai azon a véleményen vannak, hogy a politikai
változásoknak nem szabad provokálniuk a Szovjetuniót, és nem szabad
hogy erőszakba torkolljanak.
Az angol szakértő szerint kívánatos, hogy a változás folyamata
fokozatos legyen, mert az egypártrendszer négy évtizedes uralma alatt
az ellenzék nem gyűjthetett tapasztalatokat az államigazgatási és
végrehajtói hatalom terén. Ez ugyanakkor meglassítja a nomenklatúra
felszámolását, és tekintetbe kell venni azt is, hogy az uralkodó
osztály tagjai megkezdték hatalmuk átmentését. A vezető káderek
elsősorban olyan minisztériumokba igyekeznek, amelyek a geopolitikai
realitásokra való hivatkozás már említett ürügyén előreláthatólag a
jövőben is kommunista kézben maradnak. (folyt.)
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar kiváltságok - 2. folyt.
|
A londoni intézet azzal zárja a tanulmányt, hogy Magyarországon
és Lengyelországban a kommunista párt már nem elég erős ahhoz, hogy
semmibe vegye a tömegek rosszallását, de az ellenzéknek sincs még
elegendő ereje ahhoz, hogy átvegye a kommunisták nélküli hatalmat.
+++
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|