|
|
 |
|
 |
Mi legyen a munkásőrséggel?
|
---------------------------
München, 1989. szeptember 6. (SZER, Magyar híradó) - A
hajlandóság a demokratikus viselkedésre ma már szinte illemtani
kérdés. És ennek a rendőrség is igyekszik eleget tenni. A Forradalmi
Rendőrezred közbiztonsági parancsnokainak értekezletén szóba
kerülnek a rendőrségi alkalmazottak szabálytalan eljárásai, főként
saját zsebbe tett bírságösszegek vagy visszaélések fogdába zárt
prostituálttal. Más, hétköznapi gorombaságokról, középkorú férfiak
letegezéséről, indokolatlan, ámbár "csak" néhány órás
őrizetbevételekről, a rendőrnek nem tetsző jelvényt viselők
lefasisztázásáról és megrugdosásáról, elcsattanó pofonokról még
valószínűleg van mit mondani.
Ezért is emlegetheti okkal a kollégám, hogy isten tudja,
akarja-e a Belügyminisztérium a munkásőröket állományába, amikor még
saját embereinek a kulturált viselkedését sem tudja garantálni.
A lassan örökzölddé váló kérdéssel - Mi legyen a munkásőrséggel?
- Hamburger Mihály foglalkozik:
Miközben a Honvédelmi Minisztérium képviselője nagyon óvatos
formában kinyilvánította, hogy nem örülnének, ha a munkásőrséget a
honvédséghez csatolnák, a munkásőrség vezetése visszautasította
annak a megújítási javaslatnak a megvalósítását, amelyet tíz
munkásőr a reformkörök tanácskozásán terjesztett elő. A munkásőrség
képviselője arra hivatkozott, hogy a jelenlevő 23 munkásőrből csak
tíz írta alá a javaslatot, továbbá számos tiltakozó telefonhívást
kaptak, végül pedig arra, hogy ők már egyébként is átalakultak.
Az átalakulás biztosítéka szerint az MSZMP KB 1989. május 8-iki
állásfoglalása, a Minisztertanács 1989. június 15-iki rendelkezése
és a munkásőrségnél működő reformbizottság áldásos tevékenysége. Az
általános megújulásból, a reformtevékenységből tehát a munkásőrség
sem akar kimaradni. Egyetlen dologhoz azonban ragaszkodnak: a
fegyverhez. (folyt.)
1989. szeptember 6., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Mi legyen a munkásőrséggel? - 1. folyt.
|
Eredményként könyvelte el a munkásőrség képviselője, hogy az
újabb tagokat már nem az MSZMP veszi fel - a régiek még az MSZMP
emberei voltak -, valamint azt, hogy azért már más pártok tagjai is
részt vesznek a munkásőrség tevékenységében, sőt tagjainak
kétharmada pártonkívüli. Pontos számokat azonban ennek kapcsán
éppúgy nem említ, mint a tömegesen tiltakozó telefonok esetében. Így
sem azt nem tudhatjuk, hogy mennyi az az új tag, amely már az
újfajta rend alapján lett a munkásőrség tagja, és azt sem, hogy az
egyharmad párttag munkásőr miként oszlik meg a különböző pártok
között.
De az igazi kérdés sokkal inkább az, hogy kinek vagy kiknek van
szükségük erre a testületre. A Honvédelmi Minisztérium már
nyilatkozott: nem kívánja az önkéntes szervezetet összeelegyíteni a
ténylegesekkel.
A Belügyminisztérium még nem nyilatkozott. Feltehetően
elfoglalja tagjait nemcsak a bűnözés növekedése, hanem a saját
soraiban meglévő alacsony morális színvonal, amely a Kék fény
műsorok kedvelt kifejezéseit használva: megakadályozza a közegek
kulturált érintkezését a lakossággal.
Ha őszintén nyilatkozna, bizonyára azt mondaná: a jelenlegi
keretek közt még saját alkalmazottai kulturált viselkedését sem
tudja garantálni, nemhogy önkéntesekét, ezért a munkásőrségre szánt
pénzt hadd kapja meg létszámbővítésre, fizetésrendezésre, szakmai
továbbképzésre és nyelvoktatásra.
Persze lehet, hogy valamelyik fegyveres testület, például a
határőrség, amelyik most vette igénybe 28 munkásőr segítségét az
NDK-menekültekkel kapcsolatban, segédkezet nyújt a munkásőrség
átmentéséhez. De kell-e az országnak az a munkásőrség, amelyet a
Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az ellenforradalom leverésére és a
munkáshatalom, azaz saját hatalma védelmére hozott létre? A
Munkás-Paraszt Kormány és hatalma szerencsére a múlté. Az
ellenforradalom népfelkeléssé alakult, de a munkásőrség maradni
akar. +++
1989. szeptember 6., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|