|
|
 |
|
 |
A szocialista rendőrség munkájáról
|
München, 1989. augusztus 9. (SZER, Kommentár nélkül) - A
következő dokumentumot a Beszélő közölte 27. számában.
Címe: A szocialista rendőrség. Rövidített változatát olvassuk
fel.
A mottó: Éneklő rendőrök szívében, vadvirágokért éneklő rendőrök
szívében.
És most a szöveg:
A szocializmus - és különösen az úgynevezett létező szocializmus
definíciója körül napjainkban teljes a tanácstalanság. Már a
kommunista főideológusok sem tudták megmondani: mit is jelent
valójában ez a szó. De találó a vicc: a "szocialista" - fosztóképző.
A "szocialista demokrácia" a demokrácia hiányát, a "szocialista
törvényesség" a törvényesség hiányát jelenti.
A szociaista rendőrség azonban távolról sem jelenti a rendőrség
hiányát. Ellenkezőleg: a szocialista rendőrség a hatalmat gyakorlók
legfőbb támasza, ezért tagjai: a szocialista rendőrök
megkülönböztetett védelmet élveznek. Személyük a tömegkommunikációban
a közelmúltig nem volt támadható - ma is csak módjával az.
A szocialista rendőrre külön szabályok vonatkoznak. Esetleges
felelősségrevonása ma is belügy. Külön ügyészséggel, külön bírósággal
- a nyilvánosság kizárásával.
A szocialista rendőr felelősségrevonását csak egy másik
szocialista rendőr kezdeményezheti. Ennek hiányában még a szocialista
ügyészség sem folytathat le vele szemben eljárást.
A szocialista rendőr nagyon érzékeny lelkületű. Elég csak egy
megjegyzés, esetleg egy grimasz, olykor egy pillantás - és máris
csattan a pofon, kattan a bilincs.
A szocialista rendőr gyűlöli az öntudatos állampolgárt, akinek
jogai vannak, és a rendőri intézkedés jogszerűségét kétségbe meri
vonni. Vele szemben mindig rendkívül durván lép fel, nem válogatva az
eszközökben. (folyt.)
1989. augusztus 9., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A rendőrség munkája - 1. folyt.
|
A szocialista rendőr nem áll társadalmi és valóságos törvényi
kontroll alatt. Csoda-e, ha a szocialista rendőrnek übermensch-tudata
van?
- Az alábbi eseteket a Független Jogvédő Szolgálat kartotékaiból
válogattuk össze - bizonyítandó, hogy az újabban a sajtóban is
emlegetett rendőri túlkapások nem egy-egy agresszív személyiségű
rendőr fegyelmezetlenségének következtében jönnek létre, hanem az
egész testület megszokott viselkedésének felszínre került tünetei.
Valamennyi eset a közelmúltban történt, 1988 ősze és 1989
áprilisa között. Az első eset politikai vonatkozású:
1986. (sic
) október 23-ikán a kokárdát viselő B. Lajos
negyedikes gimnazistát a népligeti Metro-aluljáró irodájában addig
verték a rendőrök, amíg feldagadt szájjal ki nem nyögte, hogy
1956-ban ellenforradalom volt.
Aztán egy példa az állampolgári öntudat megtorlására:
Szűcs János az Etele presszóban megkérte a két igazoltató
rendőrt, hogy ha nem hivatalosan akarnak vele társalogni a kabátja
hajtókáján lévő koronás címerről, vegyék ki a kezüket a zsebükből.
Válaszképpen a rendőrök Szűcs János megbilincselték, beszállították a
rendőrségi fogdába, ott megrugdosták, leköpdösték és az arcába sprayt
fújtak - úgy hogy az egyik szemére 12 órára elveszítette a látását.
A dokumentum összeállítója: Ujvárosi Viktor aztán példákat hoz
arra, hogy miként járnak el a rendőrök bántalmazás megszokásból
címen.
Őry Tibor karácsony és újév között az egyik Somogy megyei faluban
meglátogatta barátját. Olyan jól érezte magát, hogy a falusi postáról
betelefonált a budapesti munkahelyére és további szabadságot kért.
Jókedvében a két fiatalember a műszerre mutatva meegkérdezte a postai
alkalmazottól, hogy az-e a riasztócsengő? (folyt.)
1989. augusztus 9., szerda
|
Vissza »
|
|
- A rendőrség munkája - 2. folyt.
|
Este két rendőr ugrasztotta ki őket az ágyból, és a szomszédos
takarékpénztár irodájában megkezdték a kihallgatásukat. Egy magát
századosnak mondó nyomozó mindenekelőtt megverte Őry Tibort.
A kihallgatás során kiderült, hogy a szomszédos faluban három
hete elkövetett postarablás tetteseit keresik. A kihallgatásról nem
készült jegyzőkönyv, Őryt azonban bocsánatkérésre kényszerítették,
mert viselkedésével félreértésre adott okot.
Rendőrségi magatartás útlevélügyben:
A korábbinál liberálisabb jelenlegi útlevél-jogszabályok még
mindig tág teret adnak a rendőri önkényeskedésnek. Az útlevélkérelmet
változatlanul a régi formanyomtatványon utasítják el - törvénysértő
módon, indoklás nélkül. A hatályos törvényerejű rendelet értelmében
megtagadható az útlevél attól, aki magyar állampolgár jogellenes
külföldön maradását, illetve külföldre utazását elősegítette.
Egy kétgyermekes asszonynak - Vassné Grósz Gabriellának - ezzel
az indoklással nem adnak útlevelet. Ezért nem tudja meglátogatni a
négyéves gyerekét, aki a két és fél éve az időközben elvált férjével
Svédországban maradt. Még azt sem hajlandók a szocialista rendőrségen
elárulni: mivel és hogyan segítette elő a Svédországból a másik
gyermekkel hazatérő fiatalasszony férjének és gyerekének a külföldön
maradását. A rendőrség érvelése: ha az egyik gyereket hazahozta,
biztos haza tudta volna hozni a másikat is.
Ennyi rendőrtisztviselői okoskodás elég ahhoz, hogy valakit
megfosszanak az utazás állampolgári jogától.
Sok a panasz a hivatalosan nem létező levélcenzúrára.
Rendszeresen előfordult, hogy a független szervezetek rendezvényeire
a meghívók nagy részét a címzettek csak az esemény után kapták meg.
Egy avantgarde fotós meghívójára a címzettek helyett csak a rendőrség
érkezett meg - noha nekik nem is küldött meghívót. (folyt.)
1989. augusztus 9., szerda
|
Vissza »
|
|
- A rendőrség munkája - 3. folyt.
|
Az is előfordult, hogy a szombat délelőtti rendezvényre szombat
délután kézbesítették a sima levelet - pedig köztudott, hogy
szombaton a posta egyszerű levelet nem kézbesít. Többen úgy tudják,
hogy a Keleti Pályaudvar melletti postahivatalban "minőségellenőrzés"
fedőnéven működik a levélcenzúra-hivatal - 80 fős belügyi
apparátussal.
Egy konkrét ügyben tett feljentést az ügyészség "bűncselekmény
alapos gyanújának hiányában" utasított el.
Eddig csak a szocialista rendőr látható és dokumentálható
jogsértő ténykedéséről esett szó. Van azonban kevésbé látható és
nehezebben dokumentálható működése: a szocialista állambiztonsági
rendőrségé, amely az öntudatos állampolgárban látja a rendszer
legfőbb ellenségét. És ebben talán nem is téved nagyot.
Az állambiztonság is adatokat gyűjt, hamis idézéseket küld, a
kiválasztott állampolgárt megpróbálja a környezetétől elszigetelni,
barátait, ismerőseit a vele való kapcsolat fenntartásától
eltanácsolja, fenyegeti, megfélemlíti őket, magánlevelet olvas és
tart vissza, telefonokat hallgat le, lakhelyet, munkahelyet jelöl ki,
és a többi.
Mindennek milyen jogi alapja van? Semmilyen.
A dokumentációt, amelyből részleteket olvastunk fel és amely
teljes terjedelmében a Beszélő 27. számában jelent meg, Ujvárosi
Tibor állította össze. +++
1989. augusztus 9., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|