Rendszerváltás és az MTI

	felcím: Reformkörök szegedi találkozója föcím: "Nem elhagyni, hanem elfoglalni a pártot"
Mit gondol a kedves olvasó, hogy néz ki egy átlagos magyar reformkommunista? A tipikus reformköri tag harminc és negyven közötti - az ennél fiatalabbakat már jobban taszította szocializmus gyakorlata, mint amennyire az eszméi vonzották. A reformkommunisták döntő többsége értelmiségi, akárcsak az alternatív szervezetek tagjai. Elvétve akad munkás - a reformkörök első országos találkozóján mindössze egyet hallottam felszólalni. A reformkörökben gyakori a főiskolai, egyetemi oktató, aki tudományos szocializmus helyett már régóta politológiát tanít, és olvasott már sokféleképpen gondolkodókat. Úgyszintén gyakran előfordul körükben fiatalabb évjáratú pártbizottsági munkatárs, úgynevezett apparátcsik, aki már nemcsak hogy nem tud, de nem is akar a régi módon uralkodni. alc. Politikai szív küldi Bár a gyorsan változó politikai helyzetben nehéz pontosan elhatárolni az MSZMP-n belüli áramlatokat, a vitában valahogy úgy körvonalazódott a dolog, hogy reformkommunista az, aki komolyan gondolja a hatalom megosztását és a többpártrendszeri demokráciát; centrista, aki csak taktikából; fundamentalista, aki hallani sem akar arról, hogy a párt lemondjon a monopolisztikus hatalomról. A teljhatalomról való lemondás persze csak azoknak jelent valódi kérdést, akiknek legalább egy kisebb területen teljhatalmuk volt. A reformkörökben egymásra talált baloldali értelmiségiek többségének azonban sohasem volt több hatalma, mint akármelyik közönséges állampolgárnak - így aztán nem jelent túl nagy személyes áldozatot lemondaniuk róla. Ez ugyan elvi kérdés, de a reformszárny számára is van gyakorlati vonzata: a szegedi tanácskozáson már sokkal halkabban hangzott el az esetleges pártszakadás gondolata, mint április 15-ikén, a kecskeméti Reformműhely vitájában. A bevezető előadásban úgy fogalmaztak, hogy a reformerők nem elhagyni, hanem elfoglalni akarják a pártot. Az MSZMP eszközrendszere, infrastruktúrája még mindíg jelentős hatalom forrása: ha a reformszárny ki akarna válni, mindezt a konzervatív oldal kezében kellene hagynia. (folyt.) 1989. május 23., kedd 13:16
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Reformkörök 2.
Ezt az elhatározást, - bár nem hangsúlyozták - motíválja az is, hogy az MSZMP-n belül is jelentős tömegek hallgatnak. Nem lehet tudni, hogy amit ma a centrumnak sejdítünk, az valóban az arany középutat, fontolva haladást tudatosan kívánók tábora-e, vagy pedig elbizonytalanodott, tanácstalan párttagok tömege, amely közelebb áll a pártból való kilépéshez, mint akármelyik szárnyhoz. Tény, hogy mindkét oldal óvakodott attól, hogy a köztük hallgató többséget állásfoglalásra kényszerítse. A magyar belpolitkának manapság speciális jelensége a nyilatkozatdömping. Ennek is egyik altípusa az üdvözlőlevél. A szegedi reformköri tanácskozáson például rendre felolvasták azokat a leveleket, táviratokat, amelyek a tálkozóra érkeztek. Üdvözölte a tanácskozás résztvevőit Németh Miklós miniszterelnök, Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, az ellenzéki kerekasztal, továbbá a Szabolcs Szatmár Megyei Demokratikus Ifjúsági Szövetség (népszerű nevén a SZADISZ) is. E politikai szív küldinek a napi aktualitáson túl is van jelentősége. A szegedi találkozón tért hódított Bihari Mihálynak egy Kecskeméten elhangzott gondolata. A neves politológus a Reformműhely tanácskozásán arról beszélt, hogy a magyar progresszió jelentékeny személyiségeinek egy része az MSZMP-ben, más része különböző alternatív szervezetekben van. Mindegyiket köti a maga szervezete, annak fegyelme és elvárásai; még soha sem volt mód arra, hogy egybegyűlve cseréljenek eszmét a magyar kibontakozásról. Nos e több irányból érkező rokonszenvnyilvánítások annak az esélyét villantják fel, hogy az eddig kialakult szervezetektől függgetlenül közeledhetnek egymáshoz azok az erők, amelyek a gyökeres reformokban, társadalmi modellváltásban érdekeltek. alc. Elég a manipulációból Másfajta politikai szív küldinek lehettek szem és fültanúi azok, akik részt vettek a külföldi újságírók részére tartott szombat esti értekezleten. Furcsa érzés a nemzetközi közvélemény kameraszemei és mikrofonfülei előtt lenni. A külföldi tudósítók hada erőszakos racionalizmusával, információs csúcstechnikájával úgy ellepte a reformköri tanácskozás sajtóközpontját, hogy a politikai illemtudásra szoktatott magyar újságírónak egy percig sem lehetett kétsége: ezúttal itt, Újszegeden, az odesszai körúton lépdel a történelem. Engem ambivalens érzések fognak el, ha ilyen népes nemzetközi sajtótájékoztatóra szólít a munkám. Ilyenkor töményen érezni, hogy a mi sajtószabadságunknak még mindíg vannak korlátai. (folyt.) 1989. május 23., kedd 13:18
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Reformkörök 3.
Ugyanakkor belülről magam is berzenkedem az ellen, hogy a nagy nyugati lapok és hírügynökségek mindent igyekeznek a hatalmi harc személyi vonatkozásaira kihegyezni. A kérdések napra készen aktuálisak és mindíg egyformák: amikor Grósz Károly a szombat reggeli Népszabaságban azt mondta, hogy ..., akkor Pozsgay Imre és Vastagh Pál szerint arra gondolt-e,...? A főtitkár erről, arról, amarról azt mondta, hogy... önnek mi a véleménye ugyanarról? Mégis megértem Pozsgay Imrét, aki türelmesen és hatásosan válaszolt minden kérdésre: kicentizett válaszait ezek a külföldiek pontosabban és korrektebben idézik, mint az elmúlt évtizedben a személye elleni averzióra késztetett hazai szerkesztők. A szegedi találkozónak más volt a hangulata, mint a kecskemétinek. Ott a már jól ismert reformerek vitték a prímet: Lengyel László, Bihari Mihály, Gazsó Ferenc. Szegeden a tömeg politizált. Szekciónként 25-30 hozzászólás is elhangzott. Érezni lehetett, hogyan áradnak, folynak egy mederbe a gazdasági és társadalmi modellváltás korábban csak búvópatakként megjelent gondolatsorai. A vita ugyan szétfolyó és meglehetősen csapongó volt - de hát ez egyszerre következik a politikai kultúra hiányából, a politológiai műveltség esetlegességéből és a mindent kimondani akarás lelkesedéséből. Valamiféle őszinte naívitás jellemezte a légkört. Elég volt a manipulációból, a taktikázásból, a következetlenségből, a cél által szentesített hazudozásból, hangzott el sokszor, sokféle megfogalmazásban. Ebbe a gondolatkörbe kapcsolódik a tanácskozás egyik legfőbb követelése is: ne pártértekezlet, hanem kongresszus legyen az ősszel, ahol sokkal kevesebb lehetőség nyílik a kulisszák mögötti machinációkra. Hogy ez nem felnagyított veszély, azt igazolták a szombat esti plenáris ülésen történtek is. Miközben Pozsgay Imre és Vastagh Pál külföldi újságírók kérdéseire válaszolt, a közös platform kialakítását egyszerűen szétvitatkozta néhány résztvevő. Nem lehet a szándékosságot bizonyítani, de tény, hogy sikerült az időt elhúzniuk, a fővárosi és a vidéki küldöttek között ellentétet szítani, és megakadályozni, hogy a reformkörök platformtervezetét a plenáris ülés közmegegyezése szentesítse. al. Nagy Imre elvtárs A reformköri mozgalom eredményeképpen új politikus személyiségek kezdenek kiválni. A szegedi Lovászi József, Géczi József, a kecskeméti Bruszel László, a budapesti Szántó György, a szentesi Keserű Imre nevét valószínűleg sokszor láthatjuk még nyomtatásban. A vasárnapi politikai nagygyűlésen éppen Keserű Imre mondta a legnagyobb hatású beszédet. (folyt.) 1989. május 23., kedd 13:19
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Reformkörök 4.
Szereplése arra is példa volt, hogy a nyilvános közszerepléshez is rátermettség kell. Egy politikusnak kontaktust kell teremtenie a hallgatósággal. Keserű Imre beszédének leghatásosabb része az volt, amikor felsorolta a kelet-európai kommunista mozgalom perifériára szorított vagy megsemmisített jeleseit. Borzongatóan hangzottak az ismert nevek, a sokszor lejáratott elvtárs szó kíséretében: Lukács György elvtárs Nagy Imre elvtárs Alekszander Dubcek elvtárs Heller Ágnes elvtársnő Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Király Zoltán és Lengyel László elvtársak Nem nevezhető szocializmusnak az a rendszer, amelyik ezeket a embereket kivetette magából - állapított meg a szónok. Vagy háromezer ember hallgatta szorongva e névsort az újszegedi szabadtéri színpadon. A fák gyűrűjében szinte megállt a fülledt levegő. Háromezren reménykedtünk egymáshoz szorulva, hogy pusztító vihar nélkül tisztul meg a légkör. (MTI-Press) ág/ke Tanács István 1989. május 23., kedd 13:20
Vissza » A hírhez kapcsolódik »