|
|
|
|
1989. május 1-je (6. rész) - Nagygyűlés Budapesten, Nagy Sándor
|
Az tény, hogy ma is 4 millió 300 ezer embert tömörítünk sorainkban, nem eddig végzett munkánkat dícséri, hanem az emberek józan felismerését. Azt a józan felismerést, hogy minél nehezebb idők jönnek, minél kiszolgáltatottabbak a bérből és fizetésből élők, annál inkább szükségük van az összefogásra, szükségük van egy erős szakszervezetre. A magyar szakszervezeti mozgalom erre az útra rálépett; ez a szakszervezet már nem ugyanaz, mint tegnap volt és már soha nem is lesz ugyanolyan. Adósságunk azonkban bőven van, különösképpen az ifjúsággal és az alacsony nyugdíjjal rendelkező idős emberekkel szemben. Tovább már nem tartható, hogy a fiatalok nemzedékeinek egész sora nagyrészt a megoldhatatlan problémák közé sorolja a családalapítást, az önálló otthon teremtést, a gyermeknevelést. Határozottan fel kell lépni érdekükben; engedni és támogatni kell, hogy a szakszervezeti mozgalmon belül is megszerveződjenek, hogy hallassák hangjukat. Az ifjúságpolitika, az ifjúság helyzetének javítása ugyanis nem csupán egy szervezet, egy hivatal dolga, az egész kormányzat, mi több, az egész társadalom felelőssége A szakszervezetek összefogásra, felelős cselekvésre, józan magatartásra szólítják fel a társadalom valamennyi politikai tényezőjét. A jelen gondjainak megoldásában, a jövő formálásában közmegeggyezést kell kialakítani és ebben az eltérő nézeteket valló erőknek is közösséget, felelősséget kell vállalniuk. Csak ezen az alapon számíthatunk a gondjaink megoldásához nélkülözhetetlen nemzetközi támogatásra, amelynek biztosításában a magyar szakszervezetekre is jelentős feladatok hárulnak - hangsúlyozta, majd a közelgő választásokra utalva felhívta a figyelmet: az ország lakosságának választania kell eszmék, nézetek, személyek és szervezetek, programok és módszerek között. A szakszervezetek azokat támogatják, akik: igazat mondanak és reális elképzelésekkel rendelkeznek; megfogható eredményeket és ehhez megítélhető garanciákat kínálnak; a politikai diktatúra helyett nem a tőke, a pénz diktatúráját kívánják bezezetni; demokratikus közéletet, nyilvánosságot akarnak; a reformokat a dolgozó milliók érdekében és rájuk támaszkodva, részvételükkel kívánják megvalósítani; s akik tudják, hogy mindez nem lehetséges a szakszervezetek nélkül, a szakszervezetek ellenére. Rajtunk is múlik, hogy semmilyen hit- és pártvita, egyéni ambíció, sérelem, törekvés ne szoríthassa háttérbe a nemzeti összefogást - szögezte le végül a SZOT főtitkára. (folyt.köv.)
1989. május 1., hétfő 15:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|