|
|
 |
|
 |
Gazdasági csomagterv - ahogyan Braziláiában csinálják
|
1989. január 30. hétfő (MTI-Panoráma)- A brazil parlamentben még tart a nyári szünet, de az elnök új gazdasági csomagterve már most megkeseríti a képviselők életét. José Sarney államfő a rendkivül szigorúnak igérkező elképzelést ismertetve a minap hangsúlyozta, hogy kormánya elhatározása szilárd, döntéséhez mindenáron ragaszkodni fog. A politikai felelőséget azonban a képviselők nyakába varrná, amiért a honatyák egyáltalán nem lelkesednek. Különösen azok nem kérnek ebből a dicsőségből, akik indulni szeretnének a jövőre esedékes elnökválasztáson.
Az elnök eljárása jogilag nem kifogásolható. Az alkotmány
kimondja, hogy a végrehajtói hatalom fontos gazdasági intézkedéseit
a törvényhozásnak kell jóváhagynia. A drasztikus áremelések és a
bérek befagyasztása pedig fontos intézkedés. (A majd ezerszázalékos
infláció miatt a fizetéseket és a betéti kamatokat automatikus
emelik, ami szintén mérsékeltebb lenne.) A képviselők ezt el is
fogadnák, mert tudják, az ilyen döntéseket sokáig nem lehet
halogatni; nincs az a szigor, amely megakadályozhatná, hogy a
jövedelmek szép lassan az árak után menjenek.
Az igazi gondot más okozza: a kormány utcára akar tenni legalább
százezer olyan közalkalmazottat, akiket az elmúlt öt évben a
közhivatal betöltéséhez előírt pályázati kiírás mellőzésével vettek
fel. A nagy létszámcsökkentés keretében meg akarnak szüntetni öt
minisztériumot. Úgyis marad még huszonkettő. Ehhez a döntéshez a
képviselők nem akarják a nevüket adni, mondván, hogy a
közalkalmazottak felvétele és elbocsátása nem a törvényhozás dolga.
Ulysses Guimares képviselő, akit az elnöki szék egyik esélyes
várományosának tartanak, diplomatikusan elutasította azt az érvet,
hogy a kormány a törvényhozást azért akarja bevonni, mert ,,a
stabilizáció folyamatában a társadalom minden rétegének részt kell
venni,,. ,,A törvényhozás nem zárkozik el a gazdasági terv
megvitatása elől, de csak abban dönthet, ami a hatáskörébe
tartozik,, - mondta, mintegy válaszul a főügyésznek, aki birósági
eljárással fenyegette meg a parlamenti pártcsoportok vezetőit, ha
azok nem vállalják a tisztükből rájuk háruló felelőséget, és a terv
megvitatásától való elzárkozással megakadályozzák annak
végrehajtását.
A nyilatkozat-háború mögött azonban alighanem az húzódik meg,
hogy az egymásra mutogatás mindkét félnek hasznos. A tömeges
elbocsátás politikai árát senki nem akarja megfizetni, a hatásköri
vitával pedig a tényleges intézkedést el is lehet halasztani.+++
Gózon István, MTI-Panoráma
1989. január 30., hétfő 16:52
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|