|
|
|
|
Alexander Pusch: ,,Néha szeretnék magyar lenni,, (1. rész)
|
Flesch István, az MTI tudósítója jelenti:
Bonn, 1989. január 27. péntek (MTI-tud) - A Würzburg és Heilbronn között fekvő Tauberbischofsheim arról nevezetes, hogy itt, ebben a 10 ezer lélekszámú városkában működik az NSZK leghíresebb vívóegyesülete, és most itt dolgozik Alexander Pusch, az NSZK eddig talán legeredményesebb vívója. Mit csinál most? - hangzott egy edzés szünetében az MTI munkatársának első kérdése. - Jelenleg még Berndt Pelzer mellett - amolyan - szövetségi társedzőként dolgozom, úgy is mondhatnám: asszisztenseként. Először ugyanis még abba is kell hagynom a vívást, még bele kell szoknom, bele kell dolgoznom magamat ebbe az új hivatásomba. Tehát Pelzer mellett kaptam megbizatást, feladatkört, vele együtt foglalkozhatom a vívókkal, a csapatokkal. Aztán amikor utódra lesz majd Pelzernek szüksége, akkor 1992-ben átveszem tőle a vezetést. Mik a tervei? - Ha az ember húsz évig mindig vívott, aligha tudja abbahagyni egyik napról a másikra a versenyzést - mondja a mester. - Eredetileg Szöul után kellett volna felhagynom a versenyzéssel, de akkor azt mondtam: még ezt az idényt végig kell vívnom. Valószínűleg azonban nem veszek már részt a világbajnokságon. Mint szövetségi társedző mit tart legfontosabbnak, milyen tapasztalatokat kíván átadni tanítványainak? - Ami a tapasztalatokat illeti, azokból bizony már eddig is igyekeztem sokat átadni, hiszen szerencséje volt miből: két olimpiai és két világbajnoki aranyam van, két olimpiai és világbajnoki ezüstérmet szereztem, összesen 13 érmet gyűjtöttem olimpiákon és világbajnokságokon. Tény azonban, hogy a tapasztalatátadáshoz is két félre van szükség: kell jó edző, s kell jó vívó. Most az a helyzet állt elő világszerte a vívósportban, hogy az élmezőny szinte elképzelhetetlen módon kiszélesedett, és egyre szélesebb lesz. Ezzel együtt jár az is, hogy manapság sajnos már nemigen teremnek olyan vívóegyénisegek, mint amilyenek az én időmben magyar példaképeim voltak: Kulcsár, Fenyvesi és Schmitt. Róluk bizton el lehet mondani, hogy a vívósport nagy egyéniségei voltak. Ma inkább az erő és a gyorsaság dominál és kevésbé az a fajta intelligencia, mint korábban. (folyt.köv.)
1989. január 27., péntek 09:11
|
Vissza »
|
|
Alexander Pusch: ,,Néha szeretnék magyar lenni,, (2. rész)
|
Van valamilyen tanácsa a magyar vívók számára? - Természetesen. Minden nemzet vívósportja kerülhet olyan helyzetbe, amikor úgy gondolják: na most mélypontra jutottunk. Talán a magyaroknál sem ment minden úgy, mint a régi daliás időkben, amikor a nemzetközi vívósportban tartósan oly tekintélyes helyet küzdöttek ki maguknak. - Valahogy úgy van ez, hogy néha szinte újra kell kezdeni a munkát, és a kezdettől rendszeres erőfeszítések árán feljutni a magaslatokra. Például máris megint szembeötlő a magyaroknál a női csapat szép sikere, és a kardban is igen biztatók az eredmények. Ugyanakkor láthatólag nehézségek adódnak önöknél is az utánpótlás területén. Ezen is túl kell jutni. - Nálunk az NSZK-ban azzal volt baj, hogy befejezte vívópályafutását a Fischer-Bormann-Pusch hármas, a magyaroknál pedig olyan vívók hagytak maguk mögött nagy űrt, mint az emlitett trió tagjai. Itt azonban szeretném megemlíteni a nagyszerű vívó Pézsa Tibor nevét is. Ő itt volt nálunk négy esztendeig, kiválóan dolgozott edzőként is. Hogyan látja a magyar vívósport jövőbeni lehetőségeit, esetleg összevetve az NSZK-beli lehetőségekkel? - A lehetőség Magyarországon ugyanúgy megvan, mint nálunk az NSZK-ban. Én ebben nem látok semmiféle különbséget. Egy valamiben azonban talán mégiscsak adódik eltérés. És ez a valami az, hogy az én megítélésem szerint nálunk mintha valamivel többet dolgoznánk... - Tehát, ha az a kérdés, hogy mi is az a titokzatos többlet, ami most jelenleg előnyünkre szolgál, akkor ismételni vagyok kénytelen önmagamat: ,,Dolgozni , dolgozni és megint dolgozni . Persze azért vigyázni kell. Megeshet, hogy valaki nagyon sokat dolgozik, aztán mégsem megy a vívás. Tanácsom: meg kell találni a helyes középutat. És önnél például hogy áll ez a sokat emlegetett helyes középút, Pusch úr? - Mi itt reggel nyolctól este fél kilencig dolgozunk keményen, vagyis a mi munkaidőnk meghaladja a 12 órát. Ez azonban valóban úgy van, ahogy ön mondja, vagyis tényleg szörnyen sok... Úgyhogy néha elgondolkodom, és azt mondom magamnak, hogy ami a vívómunkaidőt illeti, szeretnék magyar lenni...+++
1989. január 27., péntek 09:28
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|