Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › január 26.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
Az 1956-os áldozatok temetése (BBC, Panoráma)

A magyar kormány bejelentette: engedélyt ad, hogy az 1956-os forradalmi kormány miniszterelnökének, Nagy Imrének hozzátartozói megadják a végső tisztességet és újra eltemessék. A kormányszóvivő olyan értelemben nyilatkozott, hogy az áldozatok rokonaival való megegyezés alapján Nagy Imrét és társait jelölt sírokban helyezik örök nyugalomra. A döntésre humanitárius okokból került sor, de mint budapesti tudósítónk rámutat, az áldozatok rehabilitásáról egyelőre nincs szó.

Hallgatók fóruma

München, 1989. január 29. (SZER, Hallgatók fóruma) - Köszöntjük a
hallgatókat! A mikrofonnál: Lángh Júlia, Magyar Kálmán és Kalló
Zsuzsa.
    
    Múlt héten felolvastunk egy levelet "A postai cenzúra változatlan"
címmel. Erre a következő telefonhívást kaptuk: Csak azt szeretném
hozzáfűzni, hogy bizonyíthatóan ellenőrzik a külföldre kimenő és
onnan bejövő leveleket, legalábbis az enyémet biztos, mert
véletlenségből a nyilvántartási vagy ellenőrzési számot a borítékon
belülre stemplizték. Tehát valaki felbontotta, és még rossz helyre
is pecsételt. Nem hiszem, hogy belülről számozott borítékokat
árulnának Magyarországon.
    
    Ugyanebben a témában kaptunk újabb levelet, de ez múlt heti
adásunktól független, mivel a keltezése még korábbi. A budapesti
levélíró, Éliás András fölhatalmazott neve közlésére.
    
    Nagyon jót mosolyognék azon, ha ezt a levelemet a levélcenzúra
lekapcsolná, ugyanis éppen azért adom fel ajánlva, hogy legyen
módom reklamálni. Szükséges esetén meg is fogom tenni. Nincs leírva
a törvényekben, hogy én egy rádió dolgozóinak nem írhatok levelet.
    
    A jelenlegi alkotmány 66. paragrafusa viszont deklarálja a
levéltitok tiszteletben tartását. A mellékelt dokumentumokat nem
érdemes hosszabban idézni, mivel már eljuttattam egy újságíróhoz
is, aki esetleg részletesebben feldolgozza. Ezt azért írom, mert
tudom, hogy az újságírók nem szeretik, ha azonos témájú anyagot
kapnak.
    
    Ezentúl nyíltan merek önöknek írni. Ha a Münnich Ferenc Társaság
nem jut hatalomra, akkor már úgy sem fogják bebörtönözni a másként
gondolkozókat. A mellékelt dokumentumok tanúbizonysága szerint
Éliás András a Fővárosi Főügyészséghez fordult panaszával. Mint
több független társadalmi szervezet tagja azt tapasztalta, hogy 20-
30 címre kiküldött, azonos tartalmú levél küldeményeinek nagy
részét a címzettek nem kapták meg.
    
    Tudom, hogy a posta nem dolgozik ilyen rosszul, és ezért csak arra
gondolhatok, hogy postán kívüli személyek akadályozni kívánják
politikai tevékenységemet.
    
    Sajnos hallom, hogy több személy és több független mozgalom
vezetősége észlelte postája zavarását, elvesztését, lassítását. Nem
csak a főügyészségnek írt beadványában, hanem egy körlevélben is
hangsúlyozza Éliás András:
Vigyázzunk arra, nehogy a Magyar Posta dolgozóit hurcolják meg
bejelentéseink miatt, hiszen miért a postások szórakoznának velünk?
    
    Körlevelében ugyanis felszólítja a postacenzúra áldozatait -
kiemelve a Magyar Demokrata Fórumot és a Fideszt, amelyeknek
hasonló rossz tapasztalataik vannak -, írjanak be, tegyenek
bejelentést ezekről a kétes ügyekről.
    
    A történetből és a mellékelt dokumentumokból annyit még
mindenképpen érdemes kiemelnünk, hogy a Fővárosi Főügyészség
bűncselekmény alapos gyanújának hiányában megtagadta a nyomozást.
    
    Vagyis ez világosan azt jelenti, hogy a főügyészség nem talált
alapos gyanút a levélcenzúra létezésére Magyarországon. Abban a
reményben, hogy az említett újságíró a teljes történetet
részleteiben a nyilvánosság elé tárja, köszönjük az értesítést és
várjuk a rendőrtémában beígért levelét. Újabb reagálás érkezett
újvidéki tudósítónk múltkori beszámolójára, ezúttal Jugoszláviából,
levélben.
    
    Amit Szász Katalin szerb-horvátnak nevez, az itteni iskolákban és
oktatásban, az elsősorban csak szerb, és főleg, majdnem mindig
cirill abc-vel kiírva. A Vajdaság Szerbia fennhatósága alatt van,
így a magyar nyelvű katolikus szentmiséken kívül mindenütt a szerb
nyelv dominál.
    
    Amióta Szlobodán Milosevics, a szerbek nacionalista, demagóg vezére
a hatalmi harcban igyekszik mindenek fölé kerekedni, az ő portréit
teszik a hivatali helyiségek falaira, csak éppen a Tito-képekkel
szemben. Történik mindez így Bácskában is, 1989. január havában,
ahol az igazgatók és főnökök többsége már szerb, vagy montenegrói.
    
    A magyar, szlovák és egyéb nemzeti kisebbségeket nem lehet egy
kalap alá tenni a szerbek abszolút többségével. Az a szemfényvesztő
stabilitás, amit Szász Katalin említett, csak azért tűnik annak,
mert a szerbek borzasztó túlsúlyukkal agyonnyomják a nemzeti
kisebbségeket, s így mi magyarok is, mozgolódás híján stabilan
nyögünk.
    
    Mindezek mellett a Vajdaság magyarságának öntudata is felhígított
állapotban van. Még mindig a 10 évvel korábbi, kvázi előnyök és
szabadság hamis reményében ringatózik. Így például Magyarország -
mint anyaország -, az itteni napilapban, vagy TV-híradóban a magyar
hírolvasók és műsorszerkesztők között is tabu, mint megnevezés.
    
    Annak ellenére, hogy a magyarok nem szlávok, az itteni magyarok
közül mégis sokan dél-szlávnak hiszik, vagy képzelik magukat, és
ahol az anyakönyvezető nem magyar, ott automatikusan a nemzetiségi
hovatartozás rovatba a gyerek nevéhez azt írja, hogy jugoszláv.
    
    Erről a magyar szülők csak később értesülnek, és csodálkoznak. Ezt
vég nélkül lehetne sorolni.
    
    Vadász Jánoshoz intézték a következő két kérdést:
Most, hogy abbahagyták a SZER zavarását, szeretném megtudni,
körülbelül mekkora az a pénztömeg, amit kizavartak az országból?
    
    Vajon felépülhetne-e rajta az új Nemzeti Színház? - ez az egyik
kérdésem. A másik: ha az állampolgár látja, hogy az adóját, az amit
az államnak befizetett hülyeségekre, haszontalanságokra költik,
van-e módja tiltakozni, és az adót megtagadni? Milyen fórumon lehet
ezt kezdeményezni?
    
    - A kérdést így is fel lehetne tenni: ki rendelkezik kivel? Az
államhatalom a társadalommal, vagy a társadalom az állammal? Az új
jövedelmi adórendszer bevezetése már feltételezte azt, ami még
nincs. Azt, hogy az állam csupán a társadalom függvénye.
    
    Feltételezem, hogy a társadalom saját akaratából, saját
jövedelméből, képviselőn keresztül megszavazza azt az összeget - ez
az adó -, amely az általa ellenőrzött és jóváhagyott állami
kiadásokat fedezi. Tehát a szuverén társadalom a választott
képviselőin keresztül önmagát megadóztatja, hogy gondoskodjék az
állami kiadásokról.
    
    A társadalom tagjai pedig, ha a megszavazott adót túl magasnak
ítélik, vagy az állam költekezését pazarlónak, akkor élnek
jogaikkal, nyomást gyakorolnak képviselőikre, végső soron úgy, hogy
az első alkalommal más képviselőket választanak maguknak. Ezt
feltételezi a jövedelmi adó, máskülönben ez nem adó, hanem
közönséges sarc, amelyet egy diktatórikus hatalom a társadalomra
kivet. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja az amerikai forradalom
története.
    
    200 évvel ezelőtt azért tört ki, mert a brit Angolország
parlamentje hagyta jóvá az amerikai gyarmatosokra kivetett adót,
tehát olyan parlament, amelyet nem ők választottak, ahol nem volt
semmiféle képviselőjük. És ezért vívták ki a függetlenségüket is.
    
    Ez fejezte ki annak idején a híres jelszó, hogy: nincs adózás
képviselet nélkül. Szerintem az adózás a mai Magyarországon is ezt
feltételezi. A szabadon választott, társadalomtól függő
képviseletet, a törvényhozást, államgépezetet; tehát azt
feltételezi, ami egyelőre nincs.
    
    Köszönjük Vadász János, de a hallgató nem kapott választ az első
kérdésére, lehet-e tudni, hogy a SZER zavarására mennyit költöttek?
    
    Nem tudom.
    
    Erdélyi menekült asszonytól kaptuk a levelet, aki tavaly április
óta él Magyarországon és várja, hogy férje is utána mehessen
Romániából.
    
    Megbántam, hogy idejöttem, és most már félek, hogy a férjem is jön
majd ide, hiszen ugyanaz a bántás vár rája, amit ottan is
megkapott. Nem volt érdemes ennyi szenvedést vállalni, azért, amit
cserébe kapunk az itteni emberektől. Tudtommal Erdély az én hazám,
de lassan minden a románoké lett, és az lett a vége, hogy még
beszélnünk sem szabadott magyarul. Minket egyszerűen bongoroknak
(?), ami magyarul azt jelenti: hazátlan. Hát idejöttem, azt hittem
az anyaországban hazára találunk, én mostan, a férjem és gyerekeim
később, ha a dolgok rendeződni fognak. De itten sokan úgy
vélekednek, hogy a jólétet kivívták, és mi azt mostan élvezzük és
elvesszük az övékét. Pedig én senkitől semmit nem vettem el, még az
itteni rokonaimtól sem, hiszen dolgozom még hétvégén is. Mindig így
próbálok újra talpra állni. Megkaptam ugyan azt a szót, az
ottaninak a mását, csak másképpen kifejezve, úgy hogy: hazátlan
román. De, hiszen eredeti székely vagyok. Miért van ez így?
    
    - Miért van ez így? Erre csak egy szomorú merengéssel lehetne
válaszolni, az emberi rosszaságról. De azt nagyon remélem, hogyha
talán nem is sokszor, de kapott jó szót is, segítséget, megértést.
    
    Különös történetről számolt be rádiónknak egy Kölnben élő magyar.
    
    Előre is elnézést kérek a hallgatóktól a beszámolóban elhangzó
durva kifejezésekért, levélírónk szó szerint kívánta idézni a kölni
magyar találkozón elhangzottakat:
- 1989. január 21-én, szombaton 17 órai kezdettel magyar követségi
társrendezéssel Köln mellett (...) dr. Melegi Gyula két
magyarországi előadót hívott meg. Az előadók dr. Randé Jenő,
újságíró, a Magyar Rádió volt főszerkesztője, majd diplomata, a
Magyarok Világszövetségének jelenlegi főtitkára és Czine Mihály,
irodalomtörténész, egyetemi tanár. Előadásaik címe:. Nemzetiségi
kérdés, és Az erdélyi irodalom helyzete volt.
    
    Főleg fiatal hallgatók nem értettek egyet dr. Randé Jenőnek azzal
az álláspontjával, hogy a magyar nemzetiségi kérdés Erdélyben,
megítélés dolga. A magyar kormány jobb, ha nem viszi az ENSZ elé a
problémát, és különben is felsüt majd a nap, mert a magyar nemzet
erős, és ezt is túl fogja élni. Azt a bírálatot is, hogy mi jogon
küldenek vissza a magyar hatóságok embereket Romániába alapos
vizsgálat nélkül - megválaszolatlanul hagyták.
    
    Czine Mihály okfejtésére, miszerint az ENSZ elé nem érdemes menni,
mert lássuk be, 1956-ban sem segített senki a magyar ügyben, egy
idősebb úr megjegyezte: - De a Szovjetunió akkor sem felejtett el
bennünket. Mire Czine: - Kocsmai vitára nem vagyok hajlandó. Holott
egyedül ő süllyedt a kocsmai szint alá is, amikor a felszólalókat
az ezután kirobbanó vitában - ami a mai magyarországi helyzetet,
például a többpártrendszert is érintette - a következőképpen
sértegette: - 15 éves onanizáló gyerekek véleménye nem mérvadó,
azzal mi nem foglalkozunk. Ekkor dr. Melegi a sok jelentkező közül
- még csak jó fél óra vita elteltével - jobbnak látta gyorsan
kijelölni az utolsó kérdezőt, leinteni a vitát, és feloszlatni az
rendezvényt.
    
    Ekkor terelődött a figyelem a már az előadás kezdete óta a kijárat
előtt nemzeti zászlókkal és feliratokkal tüntetők felé. Többek
között ezek a jelszavak ismétlődtek a legtöbbször: Elég volt a
hazugságból, az időtök lejárt! Kommunista internacionálé,
Ceausescuval.
    
    A tüntetőkhöz a hallgatóság soraiból többen csatlakoztak. Az
előadókat szállító és a követségi autók a tüntetők elé álltak, majd
pár perc várakozás után a folyamatos kiáltozásokban dr. Melegi
kiszállt, és többször azt ordította: - Fogjátok be a pofátokat!
Ezután, rövid idő múlva elhajtottak.
    
    Megjegyzendő, hogy a tüntetés bejelentett volt, és szabályos
keretek között, a német rendőrség jelenlétében zajlott.
    
    Mindenképpen fontosnak találtuk, hogy eljusson a hír Magyarországra
is.
    
    Kölni hallgatónk levelét olvastuk fel.
    
    Most pedig ausztriai vonatkozású kérdések:
Igaz-e, hogy a bécsi amerikai követségen közel 10 hónapra
beszüntették a kivándorlással kapcsolatos interjúkat?
    
    Hanák Tibor utána járt. A hír igaz. December 20-tól leállították,
és 8-10 hónapra szüneteltetik a meghallgatásokat a bécsi amerikai
követségen. Magyarázatot nem adtak.
    
    Igaz-e, hogy a traiskircheni menekülttábort bezárták és nem
fogadnak magyarokat?
    
    Nem igaz, hogy bezárták, viszont igaz, hogy a magyar menekültek
fogadása gyakorlatilag megszűnt. Már az úgynevezett gyorsított
eljáráshoz sem jutnak hozzá. Tehát, ha valaki ki akarja várni, hogy
mégis szóba álljanak vele, semmiféle segítségre nem számíthat, el
kell tartania magát, viszont munkaengedély nélkül erre nincsen
módja.
    
    Már harmadszorra telefonálok önöknek és érdeklődöm, hogy a Dél-
Afrikában élő magyarság hogyan él, klubokba, vagy egyesületekbe
szerveződve, és ezeknek mi a címe? Nem válaszolnak, holott tudom,
hogy Gordon Tamás Dél-Afrikában járt.
    
    Gordon Tamás sosem járt Dél-Afrikában. Bizonyára félrehallás
lehetett, mert az igaz, hogy egyik kollégánk - de az Makváry György
volt - csakugyan beszámolt dél-afrikai úti élményeiről. Viszont
egyetlen magyarral sem találkozott. Nem tud róla, vannak-e
egyáltalán Dél-Afrikában magyar egyesületek vagy csoportok.
    
    Megígérte, hogy utánanéz a kérdésnek, amennyiben talál dél-afrikai
magyar címeket, a közeljövőben válaszol a hallgatónak.
    
    Kérem legyenek szívesek felújítani a "Szó, veszélyes fegyver" című
adásukat. Nagyon, fontos műsor lenne, nem győzöm hangsúlyozni.
    
    Igaza van, fontos műsor lenne, mint ahogy minden, a közvetlen
térségünket, Közép-Kelet-Európát érintő téma, fontos. De, mint
erről már olyan gyakran szó volt, sajnos nem lehet állandóan
változtatgatni a műsorrenden. Most többféle változást is tervezünk,
viszont ezeket csak együtt és egyszerre lehet, és érdemes
megvalósítani. Ha majd ez végre bekövetkezik, bővülni fog a Közép-
Kelet-Európával foglalkozó műsoridő. +++


1989. január 29., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok:

Garai Gabriella: Zoltán Erikát szeretné látni-hallani. Petróné 86o-387 Kudlik Júliától kérdezei: látta a tv II-ben az aranysipkás szakácsverseny győzteseit. Azt szeretné tudni, hogy mi volt az, amit az egyik szakács mondott, hogy csülköt- e vagy lábszárat főz még bele az ételbe, amitől olyan finom. Ha lehet ismételjék meg. Név és szám nélkül: Addig nem lesz Magyarországon reform, amig a kommunisták, a munkásőrök és a többi sztálinista fegyveres testület uralkodik.
III/III-as jelentés az FKgP pártlapjáról az Atheneaum Nyomdában

890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD