Rendszerváltás és az MTI

	Magyar kisebbség a Vajdaságban
(Végvári Viola) München, 1989. január 28. (SZER, Világhíradó) - Jugoszláviában, így Vajdaságban is feszült várakozás előzi meg a hétfőre elnapolt pártplénumot, amely meglehet, hogy a két szembenálló irányzat döntő erőpróbája lesz. De Vajdaságban egy másik téma is az érdeklődés középpontjába került, amely ugyan nem sorsdöntő, de néhány évvel ezelőtt mégis emberi sorsok dőltek ez ügyben. Az "Új Szimpózium" magyar nyelvű társadalom és művészeti folyóiratról van szó, pontosabban arról, amit a szerkesztőségével néhány évvel ezelőtt műveltek a tartomány párt politikusai. A lap szerkesztőségét 1983-ban feloszlatták, az újonnan alakultat pedig bekényszerítették a Fórum Kiadóház - úgymond - védőszárnyai alá. Több szerkesztőségi tagot meghurcoltak, megaláztak, másoknak pedig ugyanez derékba törte egzisztenciájukat. És vajon ugyan kik? Azok, akiket az október eleji viharos tüntetések söpörtek ki bársonyszékeikből. Az újvidéki Duna utcai könyvtár terme a napokban másodszor bizonyult szűknek. Nem tudta befogadni mindazokat, akik legalább szóban akartak elégtételt kapni, mert az Új Szimpózium szerkesztőségének meghurcoltatásáról szabadon lehetett beszélni. Egy egész sor sérelem, súlyos vád, manipuláció, megaláztatás, eddig elhallgatott, de egyáltalán nem ismeretlen tény került nyilvánosságra. Elhangzott, hogy a szóban forgó újság szerkesztőségének szétzúzása a háború utáni vajdasági magyar kulturális élet egyik legnagyobb botránya. Most amikor már szólni lehet erről, ki kell mondani azt is, hogy nem csupán az elmúlt öt évben élt a szimpózium-nemzedék - és mások is -, a megfélemlítés légkörében. A második vitaesten Hornyik Miklós író Kis vajdasági pornográfia című vádirattal is felérő írása is elhangzott. Ebből idézünk a továbbiakban néhány gondolatot: - Újvidéken egy pár évvel ezelőtt elkészült egy sajátos "Fehér Könyv", a megbízhatatlan, az ellenzéki, vagy az ember maga sem tudja milyen beállítottsági értelmiségiek névjegyzéke. Összeállítója Stepan Kopilovics (?) a párt tartományi vezetősége, úgynevezett nemzeti bizottságának akkori elnöke volt. Az itteni magyarság vigaszára szolgálhat, hogy a szemmel tartandó értelmiségiek körében arányosan voltak képviselve minden vajdasági nemzet, és nemzetiség fiai. Mellesleg, Kopilovics nevéhez fűződik a magyar nyelvművelő egyesületek felszámolása is: az egykor megalapított 14 fiókszervezet közül ma öt működik. Egy másik idézet Hornyik Miklós vajdasági politikai vetkőztetéséből. A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok elnevezésű adai rendezvénysorozatot néhány évvel ezelőtt úgymond meg kellett óvni a közép-bácskai városka magyar nyelvművelő tömegének ártó befolyásától. A rendezvény székhelye Adáról a jobban ellenőrizhető Újvidékre tétetett át. Csak Szarvas Gábor adai szobra áll a régi helyén. Éber kádereink tudták, hogy legelső sorban a gócokat kell felszámolni: azokat a szellemi műhelyeket, ahol a különvéleményesek, másként gondolkodók csoportba verődnek. Az ifjúsági sajtón és a fiatalok intézményein csattant az ostor legelőbb. Az újvidéki Ifjúsági Tribün, az Új Szimpózium, a szintén magyar nyelvű Képes Ifjúság csendes, avagy zajos felőröltetése egyazon forgatókönyv szerint ment végbe. Mák Ferenc (?) példája talán a legkritikusabb. Mák Ferenc munkatársa volt az Új Szimpóziumnak, közben pedig újságíró gyakornok a Magyar Szó szerkesztőségében. Az akkori főszerkesztő, Erdélyi Károly fenyegetően követelte tőle, hogy írjon cikket az Új Szimpózium ellen. Erre Mák Ferenc nem volt hajlandó, mire állásából elbocsátották. Csurranó, csöppenő tiszteletdíjakból tartotta fönn magát. Később megpályázta az újvidéki Hungarológiai Intézet tanársegédi állását, de szintén a párt befolyása alatt álló intézet nem tartott igényt egyik legjobb növendékének a közreműködésére, megsemmisítette a pályázatot. Mák Ferenc jelenleg könyvtáros Szabadkán. Hornyik Miklós a vitán elmondta még azt is, őszinte örömmel tölti el, hogy háromtucat jól szerkesztett ballada-gyűjtemény jelent meg itt Vajdaságban. Némileg aggasztja azonban, hogy az itteni magyar nyelvészek hosszú ideje a vajdasági dűlőutak és libaúsztatók névváltozatainak tudományos rendszerezését tekintik fő feladatuknak. A Szimpózium esetnek, egyáltalán az elmúlt korszaknak hősei nincsenek, csak sérültjei vannak. Azaz, pontatlanul fogalmaztam. A szóban forgó korszak egyáltalán nem múlt el, mindössze annyi változás történt, hogy most már beszélni lehet róla. Addig - tegyük hozzá talán mintegy végkövetkeztetésként - a még a megbuktatott párthatalmasságok és garnitúrájuk politikai életjelt adnak magukról, aztán majd megint elindul az ördöghinta, s a kísérőzenét nem biztos, hogy Újvidéken teszik a lemezjátszó korongjára. +++ 1989. január 28., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »