|
|
|
|
Történelmi hasonlóságok
|
(Pécsi Vilmos) München, 1989. január 26. (SZER, Világhíradó) - Tegnap jelentette be Kárpáti hadügyminiszter, hogy még idén megkezdik a szovjet csapatok kivonását. A történelem nem ismétlődik, de hasonlatosságok azért akadnak. Például amikor Magyarország 1944-45-ben szovjet felszabadulás alá került, volt aki úgy gondolta: a szovjet csapatok nem sietnek majd haza lóhalálában, mint teszem azt a mongolok, akik 1241-ben szabadítottak fel bennünket ugyancsak keleti irányból. A történelmi messzeségből a tatárjárás, legalábbis későbbi felszabadításokhoz hasonlítva, amolyan történelmi epizód, szinte múló pillanat volt. Végigdúlták, felégették, kifosztották az országot, de aztán nyargaltak hazafelé, nem követeltek jóvátételt, nem kellett Batu kánról elnevezni Dunapentelét, sem szobrot állítani Budán Dzsingisz kánnak. Utóbb úgy alakult a magyar történelem, hogy amilyen gyorsan jöttek a felszabadítók, olyan lassan mentek el. Vegyük például a törököket. A török hadsereg 1526. augusztus 29-e, a mohácsi vész óta. tartózkodott hazánkban, azt követően, hogy Mohácsnál legyőzte a Magyarországot megszállva tartó magyar csapatokat. A következő 150 évben történt egy és más, amelynek részletezése soká tartana. Annyi azonban biztos: II. Szulejmán szultánból azért nem lett Mohács díszpolgára, augusztus 29-ike nem lett magyar nemzeti ünnep, sem a mohamedáni hitből magyar államvallás. Persze ez a felszabadulás azért eléggé elhúzódott, bár az is igaz, Konstantinápolyban egyik szultán vagy nagyvezír sem ígérte meg, hogy ideiglenes lesz. Aztán 1686. szeptember 2-ikán végül mégiscsak bevonták Budán a lófarkas török lobogókat, és nemsokára egyoldalúan kivonták hazánkból a török északi hadseregcsoport egyes csapatait, egy páncélos janicsár hadosztályt Veszprémből, egy repülő szpáhi ezredet Tökölről 40 darab MIG-29-es mintájú repülőszőnyeggel, az eunuchképző tisztesiskolát Szolnokról, s még abban az évben távozott egy háremőr rohamzászlóalj is. Pár év múlva az egész országból távoztak az ideiglenesen visszamaradt török hadak. A bennszülöttek soká vigasztalanok voltak, de aztán végül is tudomásul vették, hogy Konstantinápolyban jobban tudják, mi a teendő. Bele kellett nyugodniuk, hogy most már nem lesz, aki megvédje őket a Nyugatról fenyegető veszedelmek ellen. Mit tehettek egyebet, vállalták a kockázatot. Történelmi példa még akadna, de ugorjunk a szocialista jelenbe. Mint ismeretes, Magyarországot és népét a szovjet hadsereg 1944-45- ben felszabadította, pártos kifejezéssel élve: szocialista megőrzésre átvette. 1956 őszén több fővárosi és vidéki lakos rábeszélésének engedve ideiglenesen kivonták a hazánkban tartózkodó szovjet csapatokat, de aztán ideiglenesen visszajöttek, mert Magyarország akkor 10 éven belül már másodszor szorult szovjet felszabadításra.Azóta nálunk úgy megszilárdult a létező szocializmus, hogy 1968-ban már mi is adhattunk internacionalista segítséget a cseheknek és szlovákoknak, amikor ők veszélyeztették a csehszlovák szocializmust. Ilyen körülmények folytán nyilvánvaló, hogy ki lehet tőlünk vonni a szovjet csapatokat, meg tudjuk mi védeni a szocializmust. Már alig várjuk, hogy veszélybe kerüljön. +++
1989. január 26., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|