Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › január 26.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
Az 1956-os áldozatok temetése (BBC, Panoráma)

A magyar kormány bejelentette: engedélyt ad, hogy az 1956-os forradalmi kormány miniszterelnökének, Nagy Imrének hozzátartozói megadják a végső tisztességet és újra eltemessék. A kormányszóvivő olyan értelemben nyilatkozott, hogy az áldozatok rokonaival való megegyezés alapján Nagy Imrét és társait jelölt sírokban helyezik örök nyugalomra. A döntésre humanitárius okokból került sor, de mint budapesti tudósítónk rámutat, az áldozatok rehabilitásáról egyelőre nincs szó.

Kelet-Európa és Magyarország II.

Washington, 1989. január 26. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Az
egyik baloldali amerikai folyóirat a Dissent két magyar származású
politológus, Heller Ágnes és Fehér Ferenc hosszabb esszéjét közölte
a Szovjetunió és Kelet-Európa közötti kapcsolatokról. Az esszé
második részének ismertetésére Csernus Ákos munkatársunk
vállalkozott.
    
    - A Dissent legutóbbi számában két magyar vonatkozású közleményt is
olvashattunk. Az egyik Konrád György cikke volt, amelyet korábban
Budapesten az Élet és Irodalom című hetilap is közölt. A másik két
magyar származású politikai szakértő, Heller Ágnes és Fehér Ferenc
közösen írott tanulmánya, a Szovjetunió és Kelet-Európa módosuló
kapcsolatairól.
    
    A szerzőpár - mint korábban említettük - kihangsúlyozta: a szovjet
vezetőségnek nem kerülheti el a figyelmét a kelet-európai
országokban fennálló válságok különbözősége és egymástól eltérő
karaktere. És az előállott helyzettel kapcsolatban Moszkva csak azt
a konklúziót vonhatja le, hogy a peresztrojka nem képezhet
egyetemes megoldást a kelet-európaiak válságaira.
    
    A szerzők megállapítják: - Még a legszkeptikusabb politikai
megfigyelők szerint is Gorbacsovnak eltökélt szándéka, hogy
változtasson csatlósainak a Szovjetuniótól való függőségén. Egy
irracionális katonai költségvetés megnyirbálására irányuló
erőfeszítései ebbe az irányba mutatnak, éppúgy, mint az, hogy
igyekszik a lehető leggyorsabban befejezni az afgán háborút.
    
    Eltekintve azonban attól, hogy hogyan diagnosztizálja a kelet-
európai válságokat, azokra nem fog találni egykönnyen ellenszert.
    
    A szerzők szerint a kelet-európai válságok csak részben vezethetők
vissza a gazdasági tényezőkre. A Szovjetuniónak pedig különben
sincs arra pénze, hogy Magyarország, vagy Lengyelország adósságait
enyhítse. A szovjet vezetőségnek most már arra is rá kellett
jönnie, hogy a kelet-európaiak felé gyakorolt katonai ellenőrzése
korántsem jelent kiegyensúlyozott organikus kapcsolatokat.
    
    Abban az esetben pedig, ha csak kimondottan piaci kapcsolatokat
teremtene a kelet-európaiakkal, ha kerülne minden politikai
beavatkozást, még inkább erősítené azt az irányzatot, amelyet
Sztálin halála után a szovjet vezetők soha nem tudtak leállítani.
    
    Nevezetesen a kelet-európaiaknak azt a hajlandóságát, hogy ott
találjanak piacot, ahol csak tudnak gyenge minőségű áruik számára.
    
    Bármennyire is pragmatikus azonban Gorbacsov külpolitikája, és még
ha le is mond ideológiai elkötelezettségeiről, még mindig képtelen
lesz, hogy megoldást találjon a kelet-európaiak válságaira.
    
    Ugyanakkor nagyobb szükség van, mint bármikor Kelet-Európa
egységére, viszonylagos stabilitására, és talán első ízben a
peresztrojkát illetően szüksége van Kelet-Európa támogatására.
    
    Azok az erők azonban, amelyek magától érthetően a peresztrojka
támogatói Kelet-Európában, mint szövetségesek vitathatók. Ismerik a
Szovjetunió gazdasági viszonyait, és Gorbacsov legeltökéltebb
kelet-európai hívei egyelőre nem tehetnek mást, minthogy némi
szkepticizmussal figyelemmel kísérjék a peresztrojka fejleményeit,
és hogy kivárják annak esetleges eredményeit. Ez az óvatosság, sőt
immobilitás is akadályozza, hogy Kelet-Európa egykönnyen
elmozdulhasson a holtpontról.
    
    A második világháború óta a szovjet külpolitikát legfőképpen a
német kérdés foglalkoztatta, amely Gorbacsov alatt is előtérben
marad. Amikor egy több mint három évvel ezelőtt közölt cikkünkben
azt jósoltuk, hogy Kelet-Európát Rapalló árnyéka fenyegeti, egy
olyan szerződés, amelyet 1922-ben Szovjet-Oroszország kötött a
legyőzött Németországgal. Egy jól ismert német baloldali sietett
megjegyezni, hogy egy új Rapalló semmi más, mint kelet-európai
emigránsok pihent agyának rémálma.
    
    Manapság kínos elégedettséggel kísérhetjük figyelemmel, hogy a
Szovjetunió és Németország egésze között egy ilyen összebékélés
lehetőségéről egyre gyakrabban esik szó, éppúgy a német baloldal,
mint a jobboldal vitáiban.
    
    A gyökeres változások a magától értetődő Jalta rovására írható,
hogy a nyugati hatalmak képtelenek voltak Németországgal szemben
kialakítani egy következetes politikát. Ha a nyugati kormányok nem
is ismételték meg az első világháború után elkövetett hibáikat, és
ha elősegítették is a német gazdaság talpra állását, Nyugat-
Németországban a leghosszabb ideig tartó demokratikus rendszer
kialakulását és fennmaradását, egy dolgot nem tudtak megteremteni.
    
    A két Németország békés egyesülését nem tudták kieszközölni.
    
    Erre a német reálpolitika azzal reagált, hogy kezdett elfordulni
Nyugattól, amely különben is gazdasági vetélytárs lett az
adakozóból, és Németország számára legkülönbözőbb bajok forrása. A
németek fokozódó következetességei igyekeznek kipuhatolni hogyan
lehetne érdekközösséget teremteni a Szovjetunióval - vélekedik
Fehér Ferenc és Heller Ágnes a Dissent című folyóiratban közölt
esszéjében, és megállapítja:
- A Szovjetunió, ha akarta volna leszállíthatta volna a kívánt árut
azzal, hogy egyesíthette volna a két Németországot új piacokat
teremtve a német gazdasági expanziónak. Egy ilyen lépés - ha
Moszkva rászánná magát - óriási győzelmet jelentene a
Szovjetuniónak és egyben a kelet-európaiak Jalta-ellenes
forradalmának látványos vereségét is jelentené. Egy olyan Kelet-
Európának, amelyet egyrészt a Szovjetunió katonai ereje kerítene be
az egyik oldalon, Németország roppant gazdasági ereje a másik
oldalon, soha nem lehetne lehetősége arra, hogy Jalta béklyóit
lerázza.
    
    Már ma ott tartunk, hogy egy pénzügyileg bajba jutott Magyarország
senki máshoz nem fordulhat, mint a Német Szövetségi Köztársaság
konzervatív kormányához, amely sietett felajánlani egy félmilliárd
dolláros kölcsönt. Ezúttal azonban Bonn azt is kihangsúlyozta, hogy
a németeknek érdekeik vannak a térségben, éppen ezért természetes
hajlandó odakölcsönözni egy ilyen hatalmas összeget. 15 évvel
ezelőtt német megbízottak részéről elképzelhetetlen lett volna egy
hasonló nyilatkozat.
    
    Az esszé szerzői szerint a stratégiai következményektől eltekintve
ez az új Rapalló felé vezető irányzat Gorbacsov kezében ütőkártya
lehet, hogy a kelet-európaiak Jalta-ellenes küzdelmét kijátssza. A
Szovjetunió és Németország fraternizálása a Jalta ellen folyó
forradalmat egyszer s mindenkorra letöri. A világtól földrajzilag
elszigetelve, a szovjet katonai és a német gazdasági erő satujába
szorítva Kelet-Európának nem maradna más választása, mint az
engedelmesség.
    
    A Mittel-Európával kapcsolatos elmefuttatásoknak két éle van.
    
    Egyrészt egyes magyar, csehszlovák és talán jugoszláv intellektuel
Mittel-Európáról nosztalgiázik, abba az illúzióba ringatva magát,
hogy a közép-európaiak egysége egy olyan tömb, amilyen egykoriban a
Habsburg birodalom volt. A Nyugattal szövetségre lépve talán
korlátozhatja a német és a szovjet hegemóniát.
    
    Ugyanakkor a mittel-európai álomnak egy másik verziója csírázik
német talajon. Nem lenne méltányos egyszerűen a német terjeszkedési
politika irodalmi és ideológiai palástolásának minősíteni ezt a
verziót egy új Rapalló előkészítésére. Ugyanakkor eltagadhatatlanul
újra forgalomba jöttek a régi romantikus elképzelések, amelyek
szerint Németország Nyugat és Kelet között Európa szívét képezi,
amely a Nyugatnak nem része, és amely a nagy közvetítő szerepét
játszhatja. És éppen ez az, amit Rapalló jelentett 1922-ben. Efelé
haladunk, még ha nem jutottunk egyelőre messzire.
    
    Különböző erők meglepő kombinációja tűnt fel Gorbacsov láthatárán,
amely egy ilyen perspektívát ellenez. Mindenekelőtt Kelet-
Németország pártapparátusa, a szovjet haderők parancsnoksága és
persze Lengyelország ezúttal nemcsak a lengyel állam, de maga a
társadalom is, hogy a lengyelek elleneznek minden szovjet és német
bekerítő mozdulatot, az magától érthető. És magától értetődő az is,
hogy már csak egy jelképes német egyesülés is maga után vonná a
kelet-német párt bürokrácia hatalomfosztását.
    
    Gorbacsov politikájának eredményeképpen Kelet-Európa jövője
többféleképpen alakulhat. Több szcenárió lehetséges, kettő ezek
közül teljes mértékben logikus lenne, de nem a gyakorlati
megvalósulása. Az egyik persze az lenne, hogy az egyes országok
egyszerűen kiválnának a Jalta-rendszerből. Jugoszlávia kiválását
vagy Albánia kivonulását azonban nem lehet egykönnyen megismételni
- vélekedik Heller Ágnes és Fehér Ferenc a cikkében. Nemcsak azért,
mivel egy ilyen lépés előrelátható szovjet megtorlást vonna maga
után.
    
    Gorbacsov maga is célzást tett arra 1987-es prágai látogatása
alatt, hogy a Csehszlovákia nyújtott 1968-as - úgynevezett - baráti
segítséget még mindig jóváhagyja.
    
    Egy másik logikus szcenárió az lenne, hogy a reformista szovjet
vezetőség egyszerűen fogná magát és önkéntesen megszüntetné a
jaltai rendszert, a peresztrojka és a detante érdekében. Normális
ésszel nem lehet remélni, hogy a Szovjetunió egyhamar rászánná
magát egy ilyen lépésre, bármennyire is reformista.
    
    Éppen ezért egy hosszadalmas patthelyzet a leglehetségesebb
szcenárió. A szovjet vezetők képesek lesznek beszüntetni az afgán
háborúban játszott szerepüket. Képtelenek lesznek azonban
kiküszöbölni a Kelet-Európában dúló válságokat. Valószínűleg ez a
patthelyzet fog bekövetkezni nemcsak azért, mivel általában
szkeptikus álláspontra helyezkedtünk Gorbacsov kísérletét illetően.
    
    A szkepticizmusra az a másik ok, hogy Kelet-Európában olyan méretű
sokféleség az uralkodó, olyan a változatosság, és annyi az elütő
tényező, hogy a Szovjet vezetőség egyszerűen képtelen lesz bevetni
Hruscsov módszereit és egyfajta terápiát gyakorolni annyiféle kór
gyógyítására.
    
    Elképzelhető azonban a Rapalló-féle megoldás is, azaz, hogy a
Nyugat oszlopa, Németország semleges lesz és egyben a peresztrojka
kincstárnoka, ami világméretekben is fontos fejleményt jelentene.
    
    Az ebbe az irányba mutató jelek máris arra késztették a nyugati
hatalmakat, hogy elejét vegyék egy ilyen jellegű irányzatnak.
A legkevésbé elképzelhető, de mégis egy lehetséges szcenárió az
lenne, amelyet egyébként a legpozitívabbnak vélünk és amit a kelet-
európai ellenzék is javasolt. Tehát annak kipuhatolása, hogyan
lehetne a legszerencsésebben megbirkózni a Jaltának nevezett
történelmi realitással, tehát egy olyan realitással, amit nem lehet
semmissé tenni, de amelyet talán lehet módosítani, amelyet még
mindig meg lehet változtatni.
    
    Adam Misnik, egy másképpen gondolkodó lengyel történész mutatott rá
arra, hogy a Szovjetuniónak a Hitler felett aratott győzelemben
játszott szerepével sikerült elfogadtatnia egy laza
szerződéskeretet, amelynek szovjet és nyugati tolmácsolása mindig
különbözött egymástól. Jalta nyugati tolmácsolása szerint a második
világháború rettenetes pusztításai után a Szovjetuniónak legitim
joga volt, hogy ne tűrjön meg határai közelében olyan hatalmakat,
amelyek támadást terveznek, vagy pedig olyanokat, amelyek egy
támadáshoz utat nyithatnak. Ettől eltekintve azonban a
Szovjetuniónak tiszteletben kell tartania az illető országok
szuverenitását. Sztálin azonban úgy értelmezte ezt a laza
szerződést, hogy a térségben akármit megtehet. Misnik azt
hangsúlyozta, ha a szovjet vezetők megbírálhatták Sztálint Hruscsov
alatt, és Sztálin pocskondiázása a gorbacsovi-érában is
folytatódik, akkor miért ne lehetne megbírálni Jalta sztálinista
tolmácsolását? A kelet-európai népek nagy részének ugyan ez a
véleménye, és ez a hozzáállás alapot nyújthatna egy történelmi
kompromisszumra.
    
    Heller Ágnes és Fehér Ferenc esszéje a Dissent című amerikai
baloldali folyóiratban rendkívüli figyelmet váltott ki mindazok
körében, akiket a kelet-európaiak sorsának alakulása valamilyen
oknál fogva érdekel.
    
    Nem mindenki értett egyet az esszé több kitételével. Azt azonban
sokan elismerték: a New York-i News School magyar származású
professzorai jogos aggodalomnak adtak hangot, amikor szóvá tették,
hogy Kelet-Európának még ebben a szabadabb légkörben sincsen
stratégiája saját semlegesítésére. Míg egy napon talán arra ébred,
hogy egy egyesített Németország semleges lett és ennek éppen az
volt az ára, hogy Kelet-Európa továbbra is Jalta rabja maradjon.
    
    +++


1989. január 26., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok:

Garai Gabriella: Zoltán Erikát szeretné látni-hallani. Petróné 86o-387 Kudlik Júliától kérdezei: látta a tv II-ben az aranysipkás szakácsverseny győzteseit. Azt szeretné tudni, hogy mi volt az, amit az egyik szakács mondott, hogy csülköt- e vagy lábszárat főz még bele az ételbe, amitől olyan finom. Ha lehet ismételjék meg. Név és szám nélkül: Addig nem lesz Magyarországon reform, amig a kommunisták, a munkásőrök és a többi sztálinista fegyveres testület uralkodik.
III/III-as jelentés az FKgP pártlapjáról az Atheneaum Nyomdában

890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD