|
|
|
|
Frakció
|
München, 1989. január 24. (SZER, Hazai híradó) - Amikor az Országgyűlés a tavalyi őszi ülésszakán megszavazta a bős-nagymarosi vízlépcsőt, akkor a képviselők egy részéből felháborodást váltott ki, hogy a párttag képviselők külön frakciót alkottak. A jó példa követésre talált: a pártonkívüliek is megkóstolják a frakciózás édes gyümölcsét. - Kasza László kommentárja következik:: - Valahogy úgy van, mint amikor a gyászjelentésből értesülünk arról, hogy valaki élt. Sokan a pártonkívüli frakció mai megalakulásának híréből szereztek tudomást arról, hogy nálunk négy évtizeden át csak a párttagok voltak teljes jogú tagjai a parlamentnek. Kevesen tudatosították, hogy hivatalosan is első- és másodosztályú képviselők ültek a Tisztelt Házban. Olyanok, akik alkothattak frakciót, akik minden esetben megkapták a döntésekhez szükséges tájékoztatást - a párttagok, és olyanok - a pártonkívüliek -, akiket mindebből kizártak, akiket csak azért tartottak, hogy feltartsák a kezüket. Azt már szinte felesleges hozzátenni, hogy ezek a "négerek" képviselték elvben a választók 90 százalékát, hiszen tíz a kilencvenhez a társadalomban a párttagok és pártonkívüliek megoszlása. Elvben képviselték mondom, mert azt senki sem gondolja, hogy azon a két kezünkön elég pontosan megszámolható honatyán kívül - párttag vagy nem - a parlament tagjai élveznék a választók bizalmát. És mert ez így van, megtakaríthatjuk magunknak a kérdést, hogy miért nem tűnt fel a hátrányos megkülönböztetés 40 éven át a pártonkívüli képviselőknek. Miért nem tiltakoztak ellene, vagy jutott eszükbe saját sorsuk, amikor aláírtak egy, amúgy jogos és tiszteletre méltó tiltakozást a dél-afrikai parlamenti gyakorlat ellen? Azt hiszem, hogy a fontosabb - mert a jövőbe is mutató kérdés - inkább az: mennyire bízhat a társadalom egy olyan pártban, amely Európa közepén a politikai kultúrát oda sorvasztotta, hogy az ilyen gyakorlat már fel sem tűnik? +++
1989. január 24., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|