|
|
 |
|
 |
Írószövetség kontra tudományos akadémia
|
Barta György, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. január 25. szerda (MTI-tud.) - Rendkívül kemény bírálattal illette a Szovjet Írószövetség Vezetősége a Szovjet Tudományos Akadémia környezeti kérdésekben tanúsított magatartását. Az írói testület felhívást intézett a Lityeraturnaja Gazeta legfrissebb számában az akadémiához, és ebben felszólította: hozza nyilvánosságra azon tudósok nevét, akiknek a legnagyobb a felelősségük az elmúlt évtizedek környezeti katasztrófáiban. Van-e egyáltalán olyan körzete hazánknak, ahol a természeti környezet állapota kedvezőnek mondható? - fogalmazódik meg a drámai kérdés a felhívásban.
Az Írószövetség Vezetősége magyarázatot követel a súlyos
környezeti károkkal járó tudományos balfogásokra, hibás
számításokra. Szorgalmazza , hogy az akadémia adjon végre teljes és
objektív képet a közvéleménynek a csernobili tragédia okozta emberi
és anyagi áldozatokról, s az ország egészére vonatkozóan tegye közzé
a vizek és a levegő szennyezettségének adatait. - Lehet, hogy nem is
rendelkeznek ezekkel az adatokkal? Ismerjék el, az nem válna
becsületére egy tudományos akadémiának - olvasható a felhívásban. Az
Írószövetség vezetői a melléfogásokon túlmenően szolgalelkűséggel,
szűk hatósági érdekek kiszolgálásával, sőt adatok meghamisításával
is vádolják felhívásukban a tudományos akadémiát.
Az akadémia elnöksége azzal, hogy időnként szűk hatósági
érdekeket szolgál ki, elvesztegeti tekintélyét és elárulja, milyen
nagy mértékben függ ezektől a hatóságoktól - állítják az írók.
Hozzáfűzik, hogy a szovjet nép bízik ugyan tudósaiban, de bizalma
fogytán van, látván, hogy az akadémia még környezetvédelmi szekciót
sem állított fel, nem is beszélve az érdemi munkáról.
Mintegy a várható visszavágásnak elébe vágva az Írószövetség
vezetői leszögezik: tudjuk, hogy volna mit söprögetnünk saját házunk
táján is. Hangsúlyozzák, hogy nem is kívánják kifejezetten
tudományos kérdésekbe beleütni az orrukat, itt azonban annyira
aggasztó össztársadalmi gondról van szó, hogy erkölcsi
kötelességüknek érzik megkongatni a vészharangot. Utalnak arra, hogy
az értelmiség egyetemes felelősséggel tartozik a nép jövőjéért. +++
1989. január 25., szerda 10:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|