Rendszerváltás és az MTI

	A KGST és Ausztria kapcsolata
(Simányi Tibor) Washington, 1989. január 22. (Amerika Hangja, Esti világhíradó) - Két éven át, 1986-ban és 1987-ben szinte drasztikusan csökkent a nyugati export a KGST-országokba. Az elmúlt esztendőben változás állott be. Azonban ujjongásról még mindig nem lehet szó. 8.7 százalékos volt az exportnövekedés az egész osztrák exportvolument tekintve, ami a szövetségi kereskedelmi kamara kelet-európai szakértője szerint ugyan a csökkenő tendencia végét jelenti -, azonban igazi fellendülés még mindig nincs kilátásban. Miért? A válasz erre a természetes kérdésre sokrétű. Elsősorban persze ott keresendő, hogy a kelet-európai országok különböző gazdasági reformjai még mindig nem konszolidálták ezekben az országokban a gazdasági helyzetet. Ehhez még legalább 2-3 esztendőre lesz szükség, mondják az Osztrák Kereskedelmi Kamara szakértői. Súlyosan esik a latba a következő is: az 1975-ben még 17 százalékos kelet-európai export az elmúlt évben 8.4 százalékot ért el. Igaz ugyan, hogy Ausztria, Finnország után a második helyen van a kelet- európai kereskedelemben, hiszen a többi nyugat-európai országok részaránya egészükben alig több mint 2 százalék. Azonban a KGST- országok továbbra is eladósodnak, ami azt jelenti, hogy a Nyugatról általában, és Ausztriából különösen importált árucikkeket nyugati kölcsönnel fedezik. Ez olyan folyamat, aminek a végét nem lehet látni. Elrettentő példaként Lengyelország rémlik fel a nyugati szemlélők előtt, vagy Románia, amely ugyan visszafizeti adósságát, de a lakosság teljes elszegényedése árán. Ami megint csak azt jelenti, hogy nem tud a közeli vagy a távoli jövőben importálni. Mindezek alapján osztrák szakértők valami felemás mérleget vonnak a kelet-európai kereskedelemben. Felemás olyan értelemben, hogy jó is, meg rossz is. Mindenesetre jó, hogy a csökkenő tendenciát sikerült megállítani. Rossz azonban az, hogy a KGST-országokkal folytatott, immár több évtizedes kereskedelem veszít jelentőségéből. Megint csak itt a kérdés: miért? A kelet-európai országok devizahiányuk következtében egyre erőteljesebben követelik az ellen-üzlettel való fizetési módot. Ezt persze a folyamatban lévő gazdasági reformok is alátámasztják, amelynek következtében az egyes vállalatoknak joguk van külföldi üzleteket saját számlájukra lebonyolítani. Például a Szovjetunióban jelenleg hétszáz ilyen vállalat működik. Számuk a közeljövőben háromezerre fog emelkedni. Hasonló a helyzet néhány más kisebb KGST-államban. Miután az egyéni kereskedelem felelősségével felruházott vállalatok nem kapnak állami devizakiutalást, kénytelenek fizetségül saját termékeiket felajánlani. Tehát virágzik az ellen-üzlet. Ez azonban a kisebb, és közepes osztrák cégek számára nem mindig jár nyereséggel. Nagyvállalatok számára kifizetődhet az ilyen csereüzlet. Például szállítanak gépi-, és ipari berendezéseket, és az ellenértékként kapott készárut nemzetközi szerveik útján értékesítik. Ezek a problémák súlyosak ugyan, de nem megoldhatatlanok. Azt mutatják, hogy a nyugat-keleti kereskedelem lehetőségei sok tekintetben a KGST országok gazdasági reformjaitól is függenek. +++ 1989. január 22., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »