|
|
|
|
Dokumentumok az alternatív mozgalmak életéről
|
(Kasza László) München, 1989.:január 25. (SZER, Kommentár nélkül) - A független magyar mozgalmak dokumentumaiból olvasunk fel néhányat mai adásunkban. Ezek a következők: A Nyilvánosság Klub két nyilatkozata: kinek a lapja az Élet és Irodalom? Az újság és folyóirat-drágulás következményei. A következő témakör: független csoportok szolidaritás-nyilatkozatai a csehszlovák ellenzékkel Jan Palach halálának 20. évfordulója alkalmából. A magyar munkásképviseletek nyilatkozata. Független szakszervezetek a sztrájktörvényről. A Nagymaros Bizottság közleménye. Tiltakozunk az aláírásgyűjtési akció zavarása elleni Végül Juratovics Aladár példáján: hogyan beszél választóival a képviselő? A Nyilvánosság Klub múlt szombati ülésén három nyilatkozatot tettek közzé. Az egyik a Reform című, hetilap körüli botránnyal, a másik az Élet és Irodalom körüli vitával, a harmadik pedig az újságok, hetilapok áremelésének következményeivel foglalkozik. Miután a hazai sajtó az utóbbi két nyilatkozatot nem, vagy csak hiányosan tette közzé, felolvassuk mindkettő szövegét, amelyet a Magyar Október sajtószolgálat juttatott el hozzánk: A Nyilvánosság Klub ügyvivő testületének kettes számú állásfoglalása az ÉS-ügyről: 1989. január 11-én az írószövetség választmányának ülésén bejelentették: hetilapját visszakapja a szövetség. A jelenlévőket felkérték, hogy jelöljenek személyt az Élet és Irodalom főszerkesztőjének. Hogy az írók ismét birtokolhatják a szervezetüktől elvett hetilapot, hogy vezető testületük saját kebelén belül dönthet a lap felelős szerkesztőjéről, jó érzéssel kellene, hogy eltöltsön minden demokratikusan gondolkodó embert, aki nélkülözhetetlennek tartja a szakmai szervezetek önállóságát, és azok jogát a független sajtóhoz. Csakhogy a kilátásba helyezett intézkedés azokat elégíti ki, akik érdekeltek az antidemokratikus közállapotok fenntartásában, és megrökönyödésre készteti azokat, akik küzdenek a demokratikus játékszabályok betartásáért. Az írószövetség választmánya ugyanis már akkor illetékesnek tekintette magát a lap személyi kérdéseiről rendezett szavazásban, amikor még vissza sem vonták a jelenlegi főszerkesztő kinevezését. A sajtóirányítás ugyanazon szervei sugallották a testület vezetőségének, hogy máris rendelkezhet a lappal, amelyek az írószövetség 1986-os évi közgyűlése után az Élet és Irodalmat használták fel az önállósuló szervezet demokratizálására. Az ügy új, a módszer régi. 40 éve hol elcsatolják az írók szervezetétől a lapot, hol visszaszolgáltatják nekik, mindig attól a politikai akarattól függően, mi szolgálja célszerűbben az írótársadalom megosztását. Az 1945 februárjában alakult Magyar írók Szabad Szakszervezetét azért szervezték át szovjet mintájú írószövetséggé - amely már a koalíció éveiben diszkriminálta az írók egy részét, hát még azután - hogy 1950 novemberétől kéthetenként megjelent lapja a nyilvánosságból is kizárta a legtöbb irodalmi irányzat képviselőit. Az irodalmi újság és az írószövetség 1956-ban felszabadította magát a pártközpont és a kulturális minisztérium függelmi helyzetéből, de amikor a közös szereplésben összeforrott írótársadalom Gond és hitvallás című kiadványa megjelent, a forradalmi munkás-paraszt kormány 1957 tavaszán rendeletileg feloszlatta az írószövetséget, lapjaival egyetemben. Helyére felállította az Irodalmi Tanácsot, amely a betiltott szövetség megkerülésével kibocsátotta az Élet és Irodalmat. 1959 szeptemberére letörték az írószövetség ellenállását, és a kollaboráns hetilapot egyesítették a pacifikált szövetséggel. 1963-ban azonban egy nyilvánosságra nem hozott tévényilatkozat vetett véget az írószövetség és az Élet és Irodalom együttélésének. Azóta az írók olykor a szövetség, máskor a hetilap körül próbálnak érvényt szerezni autonóm jogaiknak. Am törekvésüket mindenkor keresztezi a megosztásukra irányuló politikai manőver, ahogy ez 1989 januárjában is történik. Immáron nem ideológiai tisztogatás hevületével, nem párt- és kormányhatározat segítségével, inkább a lapgazdák önállóságáról hirdetett szólamokkal. A szabadság retorikájával kísérve a sajtó birtokosai éppúgy árulják a lapok tulajdonjogát a párközpont és a Művelődésügyi Minisztérium folyosóin, ahogy holt lelkekként veszik a szerkesztőket, elnököket, főtitkárokat. A szerkesztőségi beosztottaktól és a szervezeti tagoktól pedig elvárják, hogy a szóvirágok demokráciájának ne ismerjék fel a gyökerét a viszonyok feudalizmusában. Csupán híresztelésekből értesültek az Élet és Irodalom munkatársai, hogy menniük kell a szerkesztőségből. Kinek a párt napilapjához helyettes főszerkesztőnek, kinek más folyóirathoz, kinek nyugdíjba, kinek az utcára. Szétzavart emberek előtt ez négy irány. Valójában egy út, amelyen a sajtóirányítás felbomlasztja a szerkesztőségi kollektíva szolidaritását. Ez hát az egyetlen út, amelyen a sajtóirányítás rendületlenül tör előre, új Mozgó Világ- és Tiszatáj-ügyek felé, hogy azután azokat elsimítva még újabb ügyekkel kösse magához a lapokat és gazdáikat. A kultúrpolitika és az Írószövetség készülő kiegyezésének egyaránt áldozata az egyesületi és a szerkesztőségi önállóság, mert az Írótársadalom szervezeti újságját ugyanaz a kaján rendszer vitte háborúságba, amelyik a csúfondáros békét most meghirdeti. Álljuk útját ennek a módszernek. A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete. Budapest, 1989,. január 23. A következő nyilatkozat: A Nyilvánosság Klub ügyvivő testületének hármas számú állásfoglalása szerint lapáremelések után, és alighanem újabb lapáremelések előtt vagyunk. A napi sajtó 1989. január 9-iki, példátlan mértékű drágítását követően a már bejelentett papíráremelés és nyomdai díjnövelés elkerülhetetlenül feljebb srófolja majd számos heti- és havilap árát is. Most, amikor hitelesebbé válik a tájékoztatás, élénkebbé a nyilvánosság előtt zajló véleménycsere, markánsabbá formálódnak az egyes lapok, mind kevesebben engedhetik meg maguknak az újságolvasás fényűzését. Több mint 500 ezer család mondta le január l-jén napilap- előfizetését. Máris 250 ezerrel csökkent a régi hetilapok előfizetőinek száma. Minderre csak részben magyarázat az új lapok színrelépése, ezek ugyanis összesen mintegy 50 ezer előfizetőt hódítottak el. A sajtónyilvánosság reformját az újságok mind magasabbra szökő árával kell megfizetni? - kérdezik sokan. A pluralista sajtó megteremtése és a mostani áremelések között azonban legfeljebb csak igen laza logikai összefüggés mutatható ki. A drasztikus napilapdrágulás a felpumpált példányszámú lapokat, amelyek terjesztését korábban különféle eszközökkel elősegítették, melyek példányszámát papírhiányra hivatkozva más újságokkal ellentétben csak a legritkább esetben korlátozták - kétségkívül érzékenyen érintette. Ezek szinte egyik napról a másikra elvesztették olvasótáboruk egyharmadát. A lapkiadás eredendően rossz, az ötvenes években gyökeredző gazdálkodási szerkezetén azonban a januári napilap-áremelések mit sem változtattak. Tovább-él az MSZMP hatalmi érdekeit tükröző dotációs rendszer. Még mindig néhány nagy lapkiadó mamutvállalat uralja a terepet. Ezek, minthogy gazdálkodásuk többnyire áttekinthetetlen a tulajdonosok számára, szinte tetszés szerinti rezsiköltséggel terhelhetik meg az egyedi szerkesztőségeket. A hatalom közpénzekből, illetve a nyereségesen gazdálkodó lapok megsarcolásával támogatja a számára kedves kiadványokat anélkül, hogy a pénzekkel a közvetlenül érintett szerkesztőségek és a társadalom előtt bárki elszámolna. A lapok piaci megmérettetését a változatlan struktúra miatt az áremeléssel tették lehetővé. A drágítás indokául ugyan az önfinanszírozást is felhozták, ez azonban - mint időközben kiderült - még így sem valósul meg. Eleve elképzelhetetlen is ez mindaddig, amíg a százezer és félmillió példányszám közötti változó nyomdaköltséggel készüllő napilapok árát központilag ugyanakkora összegben határozzák meg. A régi, államosított sajtóviszonyok néhány további eleme sem változott. Továbbra is a posta kizárólagos joga, egyben nyomasztó kötelessége a hírlapterjesztés. Változatlanul központilag osztják el az újságnyomó papírt, miközben mindmáig kihagyták azt a szabadon importálható cikkek listájából. Amíg a sajtógazdálkodási rendszer alapjaiban változatlan marad, a lapáremelések semmit sem oldanak meg. A termelési költségek megállíthatatlannak tetsző növekedése címén vagy a lapdotáció vagy az újságárak emelése megy végbe. A számlát azonban mindenképpen a közönségnek nyújtják be, ki a pénzével, ki az újságolvasásról való kényszerű lemondással fizet. Az ördögi körből ki kell törni. Tiszta, átlátható viszonyokat kell teremteni a sajtógazdálkodásban. Ennek érdekében: 1.) Liberalizálni kell a papírgazdálkodást és a papírimportot, vagyis fel kell számolni a központi papírelosztást, és mind a hazai, mind a külföldi piacon szabadon megvásárolható cikké kell tenni az újságnyomó papírt. 2.) A laptulajdonosok ne közpénzekből, hanem saját bevételeikből fedezzék lapjaik előállításának költségeit, miközben persze senki sem vitathatja el tőlük azt a jogot, hogy nyereséges kiadványaik terhére finanszírozzák veszteséges lapjaikat. 3.) Meg kell szüntetni a posta terjesztési monopóliumát. Ki kell építeni a lapterjesztési verseny jogi, pénzügyi és szervezeti feltételeit. 4.) Az újságot írók keresetét ne valamiféle rejtett átlagbérszínvonal, hanem a lap nyeresége, illetve a laptulajdonos döntése határozza meg. A kormány és az érdekvédelmi szervezetek csak a minimális újságíróbérekben egyezzenek meg. 5.) A nagy lapkiadó vállalatok által szorongatott szerkesztőségek vegyék kezükbe sorsukat, kezdeményezzék leszakadásukat, szorgalmazzák saját lapkiadó hivatal megalakítását, esetleg vegyenek részt maguk is ilyenek létrehozásában. 6.) A növekvő költségek miatt mind nehezebb helyzetbe kerülő szaklapok megjelentetését sajtóalapítványok életre hívásával szükséges támogatni. Budapest, 1989. január 23. A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete. Jan Palach cseh diák önkéntes tűzhalálának 20. évfordulója alkalmából napokon át tüntetések voltak a prágai Vencel téren. Ezeket a tüntetéseket a rendőrség napról napra erőszakkal feloszlatta. Független magyar szervezetek szolidaritásukat fejezték ki csehszlovák barátaikkal szemben. Ezeket a táviratokat olvassuk fel műsorunkban. Elsőnek a Fiatál Demokraták Szövetsége, a Fidesz választmányának a nyilatkozata: - Vannak dátumok, melyek elpusztíthatatlan mérföldkövei egy nép emlékezetének, s vannak olyanok is, melyek nemcsak egy nép, hanem egy egész régió történelmének közös kincsei. Nekünk, közép-európaiaknak ilyen 1956, 1968 és 1980-81. A magyar, a cseh, a szlovák és a lengyel nép szabadságvágyának jobb életkörülmények és tisztességes életfeltételek utáni kívánkozásának szomorú, hősies mementói ezek az évszámok. 1968-ban az egész világ forrongott. Nyugaton a fogyasztói társadalom világával, Keleten az elnyomó, embertelen sztálini szocializmussal szálltak szembe, ki hevesebben, ki óvatosabban. A változtatás lehetőségének illúziója néhány nap alatt tűnt tova, amikor a Varsói Szerződés tankjai keresztüldübörögtek a prágai tavaszon. 1968 ott ért véget. Az emberhez méltó szocializmus kísérletének erőszakos kettőbe törése, a nemzeti önrendelkezést semmibe vevő megszállás, majd az azt követő megtorlás elleni tiltakozás drámai szimbóluma Jan Palach tette. A fiatal egyetemista 1969. január 15-én felgyújtotta magát a prágai Vencel téren. Mi, magyar fiatal demokraták összeszorult szívvel gondolunk az önmagát elevenen elégető cseh diákra. Most, 20 év elteltével főhajtással adózunk emlékének és mindazoknak, akik a bosszúhadjárat és a politikai megkülönböztetés áldozataivá váltak, akiket börtönbe vetettek, akiket állásukból elbocsátottak, akiket külföldre üldöztek, és akiket kitöröltek a nemzeti kultúrából. Aggodalommal és szolidaritással figyeljük az utóbbi napok prágai híradásait. Tiszteletünk mindazoké - és itt elsősorban a Charta-77-re és nemzedékünk sok ezer tagjára gondolunk -, akik a 20 év óta változatlan, mindent átható zsarnoki diktatúra ellen emelik fel szavukat. Egyúttal féltjük is őket, hiszen a hatalom birtokosainak láthatóan nincsenek aggályaik a vízágyúk bevetésével, a könnygáz használatával, a kutyák emberekre uszításával, gumibotozással és a letartóztatásokkal kapcsolatban. Igaz, mindannyian tudjuk, van olyan pont, ahol már tovább nem lehet némán tűrni. Csehszlovákiai barátaink: Küzdelmetek üzenete, hogy nem lehet tovább halogatni a reformok bevezetését és a múlttal való szembenézést hazátokban. Reméljük, lesznek, akik meghallják ezt, és áldozatvállalásotok hamarosan eredményre vezet. Létrejön a szabad és demokratikus Csehszlovákia. Jan Palach halálának évfordulóján üzenjük nektek: veletek vagyunk. Budapest, 1989. január 15. A Fiatal Demokraták Szövetségének választmánya. Táviratban juttatta kifejezésre szolidaritását a Magyar Demokrata Fórum ideiglenes elnöksége is: Megdöbbenéssel értesültünk a prágai eseményekről. Előkerült hát a gumibot, vízágyú és a könnygázgránát. Megint ez a válasz a kritikára, a megújulás keresésre és a reformkezdeményezésekre. Hiába bizonygatta közös közép-európai múltunk megannyi történése ennek a hatalmi konokságnak pusztítóan reakciós voltát, újra vannak, akik ezt a sötét utat választják. Barátaink, csehszlovák fiatalok, prágai demokraták! A Magyar Demokrata Fórum egész tagsága együtt érez veletek, és óvó, féltő figyelemmel követi sorsotok alakulását. Magyar Demokrata Fórum ideiglenes elnöksége, 1989. január 17. Nyilatkozatot tettek közzé a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivői is: A Charta-77 szóvivőinek. Kedves barátaink! Köszöntjük bátor fellépéseteket Jan Palach önkéntes mártírhalálának 20. évfordulóján. Szolidárisak vagyunk a szabadságért és demokráciáért folytatott harcotokkal. Elítéljük a hatóságok szégyenteljes eljárását a tüntető tömegekkel szemben. A terror és a rágalmak nem fedhetik el azt a tényt, hogy a sztálinista diktatúra Csehszlovákiában is végnapjait éli. Budapest, 1989. január 19. A Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivői nevében Kőszeg Ferenc, Mécs Imre, Solt Ottilia. Végül pedig a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének távirata: A TDDSZ országos választmánya megdöbbenéssel értesült a januári prágai békés megemlékezések brutális, rendőri erőszakkal történt feloszlatásáról. Tiltakozunk az emberi jogok durva megsértése ellen, és követeljük a letartóztatottak szabadon bocsátását. Budapest, 1989. január 18. A független magyar szakszervezetek nyilatkozatot tettek közzé, amelyben tiltakoznak a sztrájktörvény ellen, és gazdasági _ alkotmányozó tanács felállítását javasolják. Felolvassuk a nyilatkozatot: A sztrájk végső eszköz a munkavállalók érdekeinek érvényesítésére. Mindenkinek érdeke, hogy ne kelljen e végső eszközzel élni. A sztrájk kétféleképpen előzhető, meg. Vagy azzal, hogy lehetetlenné teszik, vagy azzal hogy szükségtelenné. Az előbbi módszer korlátozza és tiltja a sztrájkot, az utóbbi megelőzni igyekszik, értelmes kompromisszumok feltételeinek megteremtésével. A most előkészületben lévő sztrájktörvény az előbbi utat választja. A sztrájkjog korlátozására törekszik. A sztrájkról a józanul politizáló, önkorlátozó szakszervezet megfelelő körülmények között lemondhat. A sztrájk jogának korlátozását ugyanakkor határozottan vissza kell utasítani. A készülő sztrájktörvény olyan időszakban akarja gyöngíteni a szervezett munkavállalókat, amikor az egymást követő elhibázott gazdaságpolitikák miatt a lakosság mind elviselhetetlenebb terheket visel. A robbanás - amelytől minden felelős ember irtózik - csak akkor következhet be, ha a munkavállalók szervezetének nincsenek eszközeik arra, hogy jogos követeléseikről egyenrangú partnerként egyezkedjenek, ha kiszolgáltatottnak érzik magukat, az értelem helyett az indulat diktál. A sztrájkjog korlátozása csak akadályozza a megegyezéses politika feltételeinek kialakulását, és alapvetően ellentétes a meghirdetett demokratizálódási folyamattal. Csak egy olyan politikát szolgálhat, amely az állami bürokráciát tekinti a közjog kizárólagos letéteményesének. Ki akarja zárni a dolgozókat a válságterhek elosztásáról folytatott megegyezésből. A törvénytervezet elleni fellépés tehát nemcsak a szakszervezetek elemi érdeke, hanem mindenkié, aki úgy gondolja, hogy kompromisszumos, de határozott reformokkal a gazdaság hatalmi viszonyainak megváltoztatásával van pozitív megoldás a válságra. Egy alapvető emberi jogot érintő kérdés nem kerülhet a parlament elé a legszélesebb körű társadalmi vita nélkül. Egységes fellépésre, egységfront létrehozására szólítunk fel tehát minden érdekeltet, a szakszervezetektől a társadalmi szervezeteken és pártokon át a politikai vezetés reformszárnyáig. Követeljük együtt a korlátozó sztrájktörvény félre tételét. Javasoljuk egy gazdasági alkotmányozó tanács felállítását a különböző szervezetek és irányzatok képviselőiből. A gazdasági alkotmányozó tanács dolgozza ki az egyenrangú gazdasági partnerek megegyezésein alapuló politizálás gazdasági, jogi intézmény feltételeit, ennek részeként a sztrájkok tárgyalásos megelőzésének módjait. Budapest, 1989. január 19. Filmalkalmazottak és Filmművészek Szakszervezete, Humaniter Gyógypedagógia Demokratikus Szakszervezet, Mentős Dolgozók Önálló Szakszervezetének alapító munkabizottsága, Mozgó Kép Demokratikus Szakszervezet, Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének országos választmánya, Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének országos választmánya. A Nagymaros Bizottság kezdeményezésére január 20-a óta minden pénteken aláírásokat gyűjtenek a nagy budapesti pályaudvarokon a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében kiírt népszavazást követelve. A múlt pénteki békés akciót megzavarták a belügyi szervek. Az ügyben nyilatkozatot tett közzé a Nagymaros Bizottság: A bős-nagymarosi vízerőmű építését ellenző Nagymaros Bizottság népszavazást követelve ismét aláírást gyűjtött 1989. január 20-ikán a sajtóban előre meghirdetett helyszíneken, a Keleti, Déli és Nyugati pályaudvarok aluljáróiban. Az alkotmányos jogokat gyakorló aktivistákat a Nyugati pályaudvarnál 16.15 órakor öt rendőr - többek között Mihalik Miklós és Pálinkás Ferenc - igazoltatták, és megakadályozták abban, hogy az aláírásra felhívó plakátot kitegyék, illetve a kezükben tartsák. Az aláírni szándékozókat előállítással fenyegették és megrágalmazták őket azzal, hogy valakik tevékenységükért megfizetik őket. Egyikük kijelentette, hogy ez a gyülekezés nincs engedélyezve. Az aláíró civileket az eljáró rendőrök, a szabadságon levő kiskatonákat a katonai rendészet zaklatta. Tiltakozunk egyes rendőri és katonai szervek alkotmányellenes túlkapásai miatt. Követeljük a felelősségre vonást és a hasonló esetek megelőzését. Budapest, 1989. január 20. A Nagymaros Bizottság vezetősége. Az aláírásokat a Nyugati, Déli és Keleti pályaudvaroknál a következő péntekeken is folytatják. Az utóbbi időben négy képviselő ellen megindították, további 20 esetében mérlegelik választóik a visszahívási eljárást. Egy levélváltás - melyet a Beszélő 25. száma tett közzé - érzékelteti, hogyan bánnak választóikkal a képviselők, miért fordul olyan könnyen szembe velük a társadalom. Ökrös Tamás szegedi választó a következő levelet intézte képviselőjéhez, dr. Juratovics Aladárhoz: Tisztelt országgyűlési képviselői Mint arról bizonnyal tudomása van, 1988. szeptember 12-ikén több ezer állampolgár - zömében szegedi lakos - tüntetett Szegeden a Dugonics téren a bős-nagymarosi vízlépcső építésével kapcsolatos kormányzati magatartás ellen. A tüntetés résztvevői az alábbi felhívást intézték a kormányhoz és az Országgyűléshez: Alulírottak a társadalom és a természeti környezet jelenéért és jövőéért felelősséget érző állampolgárok a Nagymaros Bizottság 1988. augusztus 11-ikén kelt nyilatkozatával egyetértünk, és ennek szellemében felhívjuk a kormányt, hogy vizsgálja felül a bős-nagymarosi vízlépcső építésével kapcsolatos álláspontját, és változtasson a vízlépcső ügyében tanúsított magatartásán. 1.) Az építkezést azonnal állítsák le, és folytatását népszavazás eredményétől tegyék függővé. 2.) A népszavazást nyílt, a sajtóban és a televízióban lebonyolításra kerülő szakmai társadalmi vita előzze meg, amelynek keretében részletesen tájékoztatják a lakosságot az építkezés vízügyi, környezetvédelmi és gazdasági, illetve az építkezés elhalasztásának jogi és gazdasági következményeiről. Felhívjuk továbbá az Országgyűlést, hogy ebben az egész ország jövőjét érintő ügyben a demokrácia elemi követelményeinek, konkrétan az itt megfogalmazott első és második pontoknak érvényt szerezzen. Ezt a felhívást a tüntetés résztvevői közül 1009-en aláírták. A felhívást és az aláíró ívek fénymásolt példányait a miniszterelnöknek és az Országgyűlés elnökének megküldtük. Az eredeti íveket az alulírott címen őrizzük. A fentiek szellemében kérjük Önt, hogy a kormányzati szerveknél a vízlépcső építésének azonnali leállítását, és az ügyben népszavazás kiírását szorgalmazza. És ha az ügy addig húzódik, az Országgyűlés őszi ülésszakán is ezt az álláspontot képviselje. Az 1009 aláíró nevében tisztelettel Ökrös Tamás Szeged, Retek utca 19/a. 6723, 1988. szeptember 13. A levélre dr. Juratovics Aladár szegedi országgyűlési képviselő a következő választ írta: Ökrös úr! Megkaptam az 1988. szeptember 13-ikán keltezett levelét a bős- nagymarosi vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatban. Mellékelten küldöm az én véleményemet, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerre miért van szükség. Tehát nem értek egyet semmiféle leállítással és az Önök által felvetett népszavazással. Ez gazdasági nemzetközi kérdés, ami nem lehet népszavazás tárgya. A továbbiakban kérem, minthogy felelős gazdasági vezetői beosztásom és közéleti munkám van, ne zavarjanak a szerintem laikus, megalapozatlan véleményükkel. A magam részéről az e tárgybani levelezést és bármilyen érintkezést feleslegesnek tartok és nem igénylem. Szeged, 1988. szeptember 26. Dr. Juratovics Aladár országgyűlési képviselő. A levélhez nemcsak azért nem kell kommentárt fűzni, mert adásunk címe Kommentár nélkül... +++
1989. január 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
- A műkorcsolya közvetítéssel kapcsolatban, jó lenne ha a Gyulai azt közvetitené ami a képernyőn van, nem azt amit ő akar.
- Lehetne a kocsi kipufogója elé szerkeszteni egy berendezést, ugy hallotta a TV-ben hogy már van, de drágák, lehetne egy kicsit " alacsonyítani" az árakat. - 896-o27 Szombat éjjel 1/4 1-kor a Vasárnapi Hirekből olvastak fel, nem tudja, hogy tisztában vagyunk e azzal, hogy hetilap, de napilag ára van. Kérdezzék meg az illetékest, mióta napilap a hetilap ?
- 81-657 Tata: Ha lehetne, tegyék az esti filmet korábbra, hogy a TV Hiradót is tudják nézni.
- 835-103 Koszorús Ferencné: A Végső visszaszámlálás c. számot nem tudták végig leadni, mert kezdődött a Telesport, kérik hogy adják le egészben.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|