Rendszerváltás és az MTI

	Szudáni kérdőjelek (1.rész) Két tűz között
1989. január 19. (MTI-PRESS) Bezárt üzletek, a rendkívüli állapot ellenére utcán tüntető ezrek, üresen meredező beton kifutópályák a kihalt repülőtéren, a felvonulók menetére tüzelő rendőri egységek - zürzavarról, erőszakról és a válság további elmélyüléséről tanuskodó eseményekkel köszöntött be az új esztendő Afrika leghatalmasabb országába. A 25 magyarországnyi területű, az elmúlt esztendőkben amúgyis kritikus körülmények közé került Szudánban eleve kevesen számítottak a helyzet gyors javulására, ám a feszültség ilyen kiuttalan, áldozatokkal is járó kiéleződése még így is meglepetés volt. Sokan szerint az óriási kelet-afrikai állam egyenesen a káosz küszöbére érkezett, s ha a Nimeri elnök megbuktatása után hatalomra került, posztját nem kevés taktikai érzékkel betöltő Szadik al-Mahdi nem lesz képes rövidesen valahogyan megoldani a legfeszítőbb problémákat, akkor elkerülhetetlen az ország felbomlása. Szudánban ugyanis, noha a természeti csapások, árvizek, szárazságok okozta éhínségek, menekültáradatok és határvillongások éppúgy hozzájárultak a reménytelen közállapotok kialakulásához, mint a gazdasági elmaradottság, a felhalmozódott külföldi adósságok, a legnagyobb veszély továbbra is az elhúzódó polgárháború. Az ország északi és déli felét vallási, faji és nemzetiségi, pontosabban törzsi ellentétek állítják szembe. Az ellenségeskedés korántsem mai keletű, sőt, több évszázada jellemzi az északi, arab és mohamedán, valamint déli, többnyire néger, természethívő vagy keresztény népcsoportokat. A hagyományos szembenállás már hosszú évek óta véres gerillaháborúba torkollott, s a közvetítő próbálkozások, a legutóbb tavaly év vége felé már tűzszünetet is előíró békeszerződési kísérletek mindeddig nem vezettek áttöréshez. Pedig úgy tűnt, hogy ez a november közepén, Addisz-Abebában megkötött egyezmény felvillantja a tárgyalásos rendezés esélyét. Ám a jelek szerint a déli lázadók legfőbb követelései ( az önkormányzat helyreállítása, a muzulmán jogrendszer eltörlése és gazdasági kedvezmények biztosítása a fejlettebb északkal szemben) túlmennek azon a szinten, amelyet al-Mahdi kormányfő elfogadhatónak vél. A kettészakadás veszélye (alcím) Itt sem árt az árnyaltabb fogalmazás, hiszen könnyen meglehet:a miniszterelnök hajlana a tragikus testvérharc lezárására, a külpolitikai bonyodalmakat is okozó csatározások beszüntetésére. Ám mivel saját hatalmi bázisa csekély,, nemigen tekinthet el napjainkra megmaradt egyetlen koaliciós partnerének támogatásától.(folyt) 1989. január 19., csütörtök 10:43
Vissza » Folytatásokkal »