|
|
|
|
Kultúránk ünnepe 2.
|
Az kétségtelen, hogy a kulturális naptár bővelkedik eseményekben. Az ünnepi könyvhét és a mintegy féltucat egyéb könyvünnep, a múzeumi hónap, a színházi, a zenei, a képzőművészeti világnap, a budapesti művészeti hetek vagy épp a játékfilm-szemle eseményei segítik az ismeretek gyarapodását, az alkotóművészet megismerését, a kulturális értékek felfedezését. A naptárhoz való görcsös ragaszkodás, a felkínált művek, események áttekinthetetlensége zavarokat okoz, és eltávolítja az érdeklődőket vagy a pénzszűkében lévő kíváncsiskodókat. A magyar kultúra napja az eddigi kultúrapártoló ünnepnapok sorában vajon tud-e valami mást, a korábbiaktól eltérő és sajátos programot kínálni, amellyel valóban a nemzeti kulturális értékek befogadását, annak megőrzését, a nemzettudat egészséges fejlődését szolgálja. A javaslat lényege, értéke épp abban keresendő, hogy a magyar kultúra napja akkor válhat valóban ünnepnappá, ha a korszerű magyar műveltségeszmény megismerését segítheti. Ehhez nem látványos, egy nap alatt megoldható megmozdulásokra van szükség, hanem a nemzeti kultúra nélkülözhetetlenségét erősítő cselekedetek sokaságára. A kultúra valóban értéket képviseljen, a művelt embernek legyen becsülete. Erre szólít fel a Hazafias Népfront felhívása is: "Kultúránk megbecsülése önvizsgálatra és önbecsülésre nevel, segít számbavenni jót és rosszat, mérlegelni múltat és jelent... Meggyőződésünk és történelmi tapasztalatunk, hogy jobb jövendő csak kiművelt emberek cselekvésével lehetséges... A magyar kultúra napjának megünneplése segít bennünket egy erkölcsileg megújult Magyarország építésében." Ehhez viszont szembe kell néznünk, hogyan gazdálkodunk múltunk örökségével, tudunk-e emlékezni történelmi tegnapjaink reformátoraira, akiknek valójában jelenünket köszönhetjük. Nem kis próbatétel, hogy e nap szimbólikus jelentőséggel, de a "szellemi táplálék" szükségességére figyelmeztessen. Az Országgyűlés alkotmányt módosító vitáját hallgatva jutott eszembe egy idevonatkozó gondolat. A magyar kultúra napja méltó megrendezésére készülve vajon nem lenne-e szerencsésebb, ha az alkotmányhoz szervesen tartozó nemzeti kultúrát augusztus huszadikán ünnepelhetnénk? Az új kenyér ünnepe így egyúttal olyan eseményeknek is adhatna helyet, ahol a szónak, az erkölcsi igazságnak, a valós történelmi múltnak becsülete van, és mindez megosztható a nemzeti kultúrát értő és pártoló emberek sokaságával. (MTI-Press)
1989. január 18., szerda 14:37
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|